Idős betegek csípőtáji törése a vérnyomáscsökkentők szedésének kezdetén
Bármelyik vérnyomáscsökkentő készítmény szedésének kezdeti időszakában előfordulhat ortosztatikus hipotenzió. Kanadai kutatók új adatai szerint az idős betegek antihipertenzív kezelésének első másfél hónapjában a csípőtáji törések fokozott veszélyével kell számolni.
Az életkor előrehaladása – kevésbé megtisztelő kifejezést használva: az öregedés, sőt vénülés – igen méltóságteljes folyamat, de sok olyan kockázattal jár, amely korábban gondot nem jelentett. Az Archives of Internal Medicine november végén megjelent számában Debra A. Butt és munkatársai tanulmánya főleg a hipertonológusokat figyelmezteti arra, hogy a geriátriai betegcsoport gyógyszeres kezelésének elindításakor lényegesen figyelmesebbnek kell lennie a klinikusnak, mint a fiatalabb betegek terápiájának kezdetén.
A kanadai kutatók az Ontario Drug Benefit Program (ODBP) adatbázis anyagát értékelték, kiemelve abból a vérnyomáscsökkentő gyógyszerekre vonatkozó recepteket. Ezt az anyagot a csonttörések előfordulásával szembesítették. A vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a 66 évesnél idősebb hipertóniások a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek szedésének első másfél hónapjában csaknem 50%-kal gyakrabban szenvednek csípőtörést, mint az előtt vagy azt követően.
A szerzők úgy tudják, hogy ez az első dolgozat, mely kimutatja az antihipertenzívumok adásának korai időszakában a terápia fokozott veszélyét, amire az orvosnak és a betegnek egyaránt nagyobb figyelemmel kell készülnie. A csonttörés kockázatának magyarázata elsősorban az ortosztatikus hipotenzió, amely bármelyik vérnyomáscsökkentő készítmény szedésének kezdetén előfordulhat, bár vannak olyan szerek, melyeknél közismerten az átlagosnál is gyakoribb.
A vérnyomásesés ilyenkor akut jelenség, és szédüléssel, ájulással jár, ennek következménye a csonttörés. „A klinikusnak számítania kell a vérnyomáscsökkentő terápia elindításakor a páciens elesésére, ami az idős ember későbbi sorsát alapvetően meghatározhatja és a csípőtörés kezeléséhez szükséges drága műtéti beavatkozások egész sorát teszi szükségessé, ezzel nemcsak a beteg életét nehezítve, hanem az egészségügyi kiadásokat is jelentősen növelve” – írják a kutatók.
A munkacsoport azokat az eseteket vizsgálta, amikor a betegnek öt antihipertenzívum készítmény valamelyikét kezdték adni: thiazid diuretikumot, ACE-gátlót, angiotenzinreceptor-blokkolót (ARB), kalciumcsatorna-blokkolót vagy béta-blokkolót. A traumatológiai adatbázisokból a 2000. áprilisa és 2009 márciusa közötti időszak csípőtáji törés eseteit vették be statisztikájukba. Kockázati időszaknak a gyógyszer szedésének kezdetétől számított első 45 napot, kontrollperiódusnak a gyógyszerszedés előtti és utáni 450 napot vették.
A cukorbetegeket, bizonyos szívbetegségekben szenvedőket, a vesebetegeket és az öregek otthonában élő idős embereket kizárták a vizsgálatból.
Csak a proximális femur-töréseket vették figyelembe. A megfigyelési időszakban az említett öt antihipertenzívum valamelyikét szedni kezdő 301 591 fős betegcsoportból 1463, 66 évesnél idősebb hipertóniás szenvedett ilyen fraktúrát. Ez a kontrollidőszakhoz képest átlagosan 43%-kal nagyobb kockázatot jelentett a gyógyszerszedés kezdeti másfél hónapjában. A korai csonttörés veszélye ACE-gátló adásának kezdetén 53%-kal nőtt, béta-blokkoló szedése során 58%-kal lett nagyobb.
A kanadai kezelőorvosok 66 évesnél idősebb betegeiknek első vérnyomáscsökkentőként thiazid diuretikumot 23%-ban, ACE-gátlót 30%-ban, ARB készítményt 4%-ban, kalciumcsatorna-blokkolót 17%-ban, béta-blokkolót pedig 26%-ban írtak fel. Kiemelik, hogy az idős emberek közül az utolsó esztendőben csak 3% került kórházba csonttörés miatt, és 6%-nak az anamnézisében szerepelt csípőcsonttörés.
„Eredményeink alapján az idős hipertóniások gyógyszeres kezelésének kezdetén fokozott óvatosságra van szükség” – mondotta Dr. Butt, aki a vizsgálat adatait az American Society of Bone and Mineral Research kongresszusán is előadta.
