A diabeteses nephropathia kezelési irányvonalainak fejlődése

A gyógyszerek fejlődése és az intenzív kutatások eredményeképpen a diabeteses nephropathia kezelési irányvonalai az utóbbi években állandó változáson mennek át. A betegellátással kapcsolatos ajánlásokat különösen az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlókkal és az angiotenzin II receptor blokkolókkal (ARB) folytatott vizsgálatok, illetve a renin–angiotenzin rendszer egyre alaposabb megértése befolyásolták. Az alábbi cikkben a szerző beszámol a diabeteses nephropathia kezelési irányvonalainak alapjairól és a szakterületen elért legújabb eredményekről. Leírja az új módszerek kutatási hátterét, és kiemel bizonyos antihipertenzív és vesekímélő kezelési eljárásokat, amelyek alkalmazásával csökkenthető a nephropathia és a kardiovaszkuláris eltérések kockázata cukorbetegek esetében.

Az Egyesült Államokban a végstádiumú vesebetegség (ESRD, end-stage renal disease) az esetek 44%-ában cukorbetegség következményeképpen alakul ki.1 A diabeteses nephropathia, amelyet többek között a vizelet albumintartalma jelez, 1-es és 2-es típusú cukorbetegségben egyaránt növeli a kardiovaszkuláris halálozást. Már az albuminkiválasztás csekély fokozódása is emelkedett kardiovaszkuláris kockázattal jár.2 Ha a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők száma 2010-re megkétszereződik, a nephropathiával és következményeivel kapcsolatos költségek meghaladhatják az 1998-as ráfordítások dupláját, így óvatos becslés szerint is elérhetik a 28 milliárd dollárt.3 Ez a növekedés azonban nem elkerülhetetlen. Ha sikerül elérni, hogy már a nephropathia korai jeleire hatásos kezeléssel válaszoljunk, a valóságban soha nem kell majd e becslésekkel szembenéznünk.

A diabeteses nephropathia jellemzői

A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők 40%-ánál a kórlefolyás során valamikor nephropathia alakul ki (a kockázati tényezők4,5 ismeretében ez nem meglepő; 1. táblázat). A microalbuminuria (a vizelet szabványos csíkteszt segítségével nem kimutatható mértékű albumintartalma) 2-es típusú cukorbetegségben a kardiovaszkuláris események kockázatának növekedésével jár. A vizeletbe 24 óra alatt kiválasztott albumin mennyiségének értékelése a következő: 30 mg alatt normális, 30–299 mg esetén microalbuminuria, 300 mg felett macroalbuminuria.