A gyermekkori éhezés lassíthatja a kognitív hanyatlást?
Lassabb az időskori kognitív hanyatlás azoknál a betegeknél, akik gyermekkorukban többször voltak éhesek, szemben azokkal, akik mindig elegendő élelmet kaptak − hozták nyilvánosságra a Rush University Alzheimer-központjának neurológusai.
„A mostani eredmények azért voltak meglepőek, mert más kutatások szerint éppen azoknál a nagyobb az olyan problémák esélye, mint például a szívbetegség, a mentális hanyatlás vagy a gyorsabb kognitív károsodás, akik gyermekkorukban hátrányos körülmények között éltek” – emeli ki a közlemény szerzője, Lisa L. Barnes, a Rush University neurológiai és magatartástudományi intézetének docense.
A vizsgálatban 6158 személy vett részt Chicagóból és környékéről, akiknek életkora 75 év volt. A vizsgálati csoport 62 százalékát feketék tették ki, akiket arra kértek, adjanak számot gyermekkori egészségi körülményeikről, a család anyagi helyzetéről, valamint az otthoni tanulási feltételekről. Ez utóbbiba olyan tényezőket soroltak, mint hogy milyen gyakran olvastak, meséltek vagy játszottak velük szüleik. Majd ezt követően 3 évente kognitív tesztekre került sor a résztvevőknél az esetleges változások felmérésére. A leghosszabb utánkövetési idő 16 év volt.
Az afroamerikai népességen belül lassabb volt a kognitív hanyatlás üteme azok körében, akik arról számoltak be, hogy gyermekkorukban néha, gyakran vagy mindig előfordult, hogy nem kaptak elegendő ennivalót. Ebben az alcsoportban egyharmadával kisebb volt a kognitív zavar aránya, mint azoknál, akiknél soha vagy csak nagyon ritkán fordult elő, hogy éhesek maradtak. Ugyancsak kisebb volt a felnőttkori kognitív zavar előfordulása azok esetében, akik azt válaszolták, hogy 12 éves korukban jóval soványabbak voltak, mint kortársaik. Ebben a csoportban szintén egyharmadával ritkábban alakult ki kognitív hanyatlás a későbbi életkorokban, mint azoknál, akik átlagos testsúlyúak vagy kövérebbek voltak a többi gyermeknél. A fehér bőrű populáción belül ugyanakkor nem észleltek ugyanilyen korrelációt a gyermekkori hátrányos helyzet és a későbbi kognitív zavar között.
„Egyelőre nem vagyunk biztosak benne, hogy a gyermekkori éhezés valóban protektív hatást fejt-e ki a kognitív hanyatlással szemben – hangsúlyozza ki a vizsgálat vezetője. – Megfigyeléseink magyarázataként felvetődik, hogy a korlátozott kalóriabevitel késleltetheti az életkorral összefüggő változásokat a szervezetben és meghosszabbíthatja az élettartamot. Másik lehetséges magyarázatként kínálkozik, hogy a hátrányos helyzet valamifajta pozitív kiválasztódást eredményez eredményez azáltal, hogy az extrém rossz körülmények között élő személyek meghalnak, mielőtt az idős korba lépnének.”
Az összefüggés az egyéb lehetséges befolyásoló tényezők (pl. iskolai végzettség, egészségi állapot) figyelembe vételét követően is érvényes maradt, és akkor sem veszített érvényességéből, amikor a kutatók kihagyták az elemzésből azokat, akiknek kognitív funkciói a legrosszabbak voltak a vizsgálatba való belépéskor. Ez utóbbival azt akarták kiküszöbölni, hogy már enyhe Alzheimer-kórban szenvedő betegek is bekerülhessenek a vizsgálatba, ami torzíthatta volna az eredményeket.
„ Tekintettel arra, hogy a résztvevők között viszonylag csekély arányt képviseltek a hátrányos helyzetben felnőtt fehér bőrű személyek, a vizsgálat adatai alapján nem feltétlenül vonható le érvényes következtetés a gyermekkori éhezés és a felnőtt -/időskori kognitív hanyatlás között ebben a betegcsoportban” – figyelmeztet dr. Barnes.
