A hosszú távú utazások is segítik az antibiotikumrezisztenciát
Az Indiában és Közép-Afrikában tanult svéd cserediákok visszatérése után bélflórájukban az antiobiotikumrezisztenciáért felelős többféle gén volt kimutatható. Az erről beszámoló közlemény az Antimicrobial Agent and Chemotherapy című lapban jelent meg.
A tanulmány szerzői azt találták, hogy 2,6-szeresére növekedett a szulfonamidokkal szembeni reszisztenciáért felelős gének száma, míg a trimethoprim-rezisztenciát kódoló gének esetében 7,7-szeres, a béta-laktámokkal szembeni rezisztenciáért felelős gének esetében 2,6-szeres növekedést figyeltek meg. Mindezt úgy, hogy a vizsgált 35 cserediák egyikénél sem történt ezzel összefüggésbe hozható antibiotikumexpozíció. Ezek a rezisztenciagének nem voltak jelen különösen nagy számban a diákok szervezetében az utazást megelőzően, mennyiségük emelkedése mindazonáltal eléggé jelentős volt.
A kutatás fő tanulsága az antibiotikumrezisztencia jelentős fokozódása miatti aggodalom volt. „Fertőző betegségek kezelésére szakosodott orvosként találkozom olyan antibiotikumokkal, melyekkel tíz évvel ezelőtt még biztonsággal kezelhettem volna betegeimet, mára azonban alkalmatlanná váltak feladatukra” – mondja a vizsgálatot vezető dr. Anders Johansson az Umeå egyetemről.
Johansson ugyanakkor megkérdőjelezi azt a kézenfekvő vélekedést is, miszerint az antibiotikumok túlzott alkalmazása felelős teljes egészében a rezisztencia fokozódásáért, noha az antibiotikumok felesleges használata valóban nagy probléma. Egy kórházi infekciókontroll-osztály vezetőjeként úgy tapasztalja, hogy a rezisztencia ma már nem elsősorban a kórházakból indul, hanem a kórházakba kerülő a betegek hozzák be a szervezetükben a rezisztenciagéneket. Feltételezésük szerint a humán bélflóra az a „jármű”, mely a rezisztenciagéneket akár igen nagy távolságokra is képes elszállítani, már akár antibiotikumkezelés hiányában is.
Jelen esetben is, a diákok bélflórájában kimutatható a rezisztenciagének megnövekedett stáma és sokfélesége úgy jött létre, hogy egyik diák sem szedett semmilyen antibiotikumot sem az utazás előtt, sem pedig alatta. A rezisztenciagének mennyiségének növekedése talán rezisztens baktériumokat tartalmazó ételek vagy szennyezett víz fogyasztására lehet visszavezethető – írják a szerzők. További bizonyítékként szolgál erre a hipotézisre, hogy a rezisztenciagének spektruma az utazás alatt növekedett; a széles spektrumú béta-laktamáz génje – mely hatástalanítja a penicillint és az azzal rokon vegyületeket – az utazás előtt a 35 hallgató közül mindössze egynek a szervezetében volt jelen, míg a Svédországba való visszatérést követően 12 diák szervezetéből lehetett kimutatni.
A rezisztenciagének kimutatásához a külföldi csereprogramban részt vevő diákoktól székletmintát vettek az utazás előtt és után, és a korábbi tenyésztéses vizsgálat helyett most egy modern módszert, metagenomikai szekvenálást alkalmaztak. Ez módot nyújtott a a teljes mikrobiomból történő mintavételre és az abban lévő összes rezisztenciagén szekvenálására a korábbi módszerrel szemben, ami csak annak a néhány baktériumfajnak a génjeire fókuszált, melyek jól tenyészthetők laboratóriumi körülmények között.
A kutatók ismét felhívják a figyelmet az antibiotikumrezisztencia társadalmi szintű csökkentésének szükségességére. Alapvetően fontos a külföldről visszatérőkben kialakult rezisztencia további terjedésének megakadályozása, ehhez azonban jól informált állampolgárokra és jól működő közegészségügyi rendszerre van szükség.
