A lipázszintek fontossága az idősek táplálkozási terveinek összeállításánál
Az alultápláltság szempontjából veszélyeztetett, kórházba került idős felnőtt betegek plazma pankreász lipáz szintje összefüggést mutatott a kimenetellel és a táplálkozási teljesülésével.
- Az étrend minőségének szerepe a COPD progressziójában és tüdőfunkció csökkenésében
- A csecsemőtáplálás hatása a gyermekkori neuropszichiátriai kórképek kialakulására
- A tápláltsági állapot összefüggései a Covid–19-vakcina hatékonyságával és a súlyos koronavírus-fertőzés kockázatával
- Összefoglaló az ESMO Cachexia 2021 Guideline-ból
Selina Randegger és Carla Wunderle (Kantonsspital Aarau, Svájc) és munkatársai a Clinical Nutrition-ban 2025. február 25-én online megjelent cikkükben nyolc svájci kórházban végzett randomizált vizsgálatukról számoltak be, amely során 2014-2018 között az alultápláltság szempontjából veszélyeztetett felnőtt fekvőbetegeket a felvételt követő 48 órán belül véletlenszerűen osztották két csoportra. Az egyik csoport egyénre szabott táplálkozási sémában részesült az energia- és fehérjecélok elérése érdekében, a másik csoport a szokásos kórházi étkezést kapta.
A kutatók a vizsgálat másodlagos elemzését 810 beteg (átlagéletkor 71,5 év; 52% férfiak) bevonásával végezték el, akiknél a felvételkor plazma lipázkoncentrációt mértek, hogy felmérjék annak prognosztikai jelentőségét a táplálkozási és klinikai kimenetelre.
A betegeket két csoportba sorolták aszerint, hogy a lipázkoncentrációjuk a vizsgálat-specifikus referenciaérték alatt vagy felett volt-e.
Az elsődleges végpont a 30 napon belüli összhalálozás volt.
A másodlagos végpontok közé tartoztak a 30 napon belüli nemkívánatos klinikai kimenetel, a súlyos szövődmények, az energia- és fehérjecélok elérése, a rehospitalizáció és a hosszú távú, 5 éven belüli halálozás.
Összességében a betegek 19,5%-ának lipázkoncentrációja volt a vizsgálatban kitűzött specifikus küszöbérték alatt, ami a kedvezőtlen kimenetel és a táplálkozási célok nem teljesítésének fokozott kockázatával járt együtt. A csökkent lipázkoncentráció mellett több rákot és a fertőzést diagnosztizáltak (P = 0,012, illetve P =0,022), míg emelkedett lipázkoncentráció esetén a krónikus vesebetegség aránya növekedett (P ≤ 0,001).
Az alacsony lipázkoncentráció nem volt összefüggésben az egyéves halálozási kockázattal, de szignifikáns összefüggést mutatott a kórházi elbocsátást követő 30 napon belüli kedvezőtlen kimenetelek fokozott kockázatával (korrigált esélyhányados [aOR], 1,67; P = 0,009).
Alacsony lipázkoncentráció esetén nőtt annak a kockázata, hogy az egyénre szabott energiacélok (aOR, 1,62; P = .022) és fehérjecélok (aOR, 1,61; P = .023) nem teljesülnek.
A normál lipázkoncentrációjú betegekhez képest az alacsony lipázkoncentrációjú betegeknél, különösen a 70 évesnél idősebbeknél, a táplálkozási beavatkozások során általában alacsonyabb volt a 30 napos halálozás kockázata.
„Alapvető fontosságú lehet az alacsony lipázkoncentrációjú fekvőbetegek azonosítása, valamint a további diagnosztika és kezelés kezdeményezése a kedvezőtlen kimenetel megelőzése érdekében” - írták a szerzők.
„Eredményeink inkább hipotézisgenerálóak, és független mintán, az EPI [exokrin hasnyálmirigy-elégtelenség] standard diagnosztikai módszereivel végzett prospektív vizsgálatokkal történő validálást igényelnek” - tették hozzá.
A vizsgálatnak számos korlátozó tényezője van. A minta mérete túl kicsi lehetett ahhoz, hogy egyes elemzésekben szignifikáns eredmények szülessenek. A hiányzó lipázértékek néhány helyen szelekciós torzítást eredményezhettek. Mivel a lipázkoncentrációkat csak a felvételkor mérték, az időbeli dinamika vagy a táplálkozási támogatás hatása tisztázatlan maradt. Továbbá a plazma lipázkoncentrációt a hasnyálmirigy exokrin funkciójának helyettesítőjeként használták, anélkül, hogy az exokrin hasnyálmirigy-elégtelenséget a gold-standard kritériumok szerint formálisan diagnosztizálták volna.
A vizsgálatot a Svájci Nemzeti Tudományos Alapítvány és az Aarau-i Kantonsspital Kutatási Tanácsa támogatta.
Forrás:
