A mentális ellenállóképesség jelentősége a combnyaktörés terápiájában
Egy vizsgálat szerint combnyaktörést követően korrelációt mutatott a pszichológiai ellenállóképesség mértéke és a felépülés sikere.
A Journal of the American Geriatrics Society hasábjain jelentek meg annak a 210 beteg bevonásával végzett vizsgálatnak az eredményei, amelyet a pszichológiai vagy mentális ellenállóképesség (resilience) és a combnyaktöréssel műtött betegek felépülési esélyei közötti összefüggést vizsgálta. A University of Connecticut vezetésével végzett randomizált, kontrollos vizsgálatban a két különböző fizikoterápiás kezelésben részesülő betegeket a kórházi elbocsátást követően átlagosan 103,8 napig követték, és a 6-elemű Brief Resilience Scale (BRS) skálán pontozták pszichológiai ellenállóképességüket. A betegek 77%-a nő volt, 96%-uk fehér, átlagéletkoruk pedig 80,7 év volt (40%-uk 85 év feletti). Az utánkövetési időszak végén elvégzett járóképességi vizsgálatok szoros korrelációt mutattak a BRS skálán elért pontszámokkal, azaz minél inkább hitt a beteg a gyógyulásban, annál valószínűbb volt, hogy jobb eredményeket fog elérni.
A vizsgálat vezetője, Richard H. Fortinsky szerint ezek az eredmények arra utalnak, hogy egyrészt pszichológiai segítség nyújtásával elősegíthető a betegek felépülése, másrészt felvetik a műtétet követő pszichológiai szűrés szükségességét is, azaz érdemes lehet kideríteni, hogy mely betegek szorulnak rá leginkább pszichoterápiára. Dr. Kevin Freedman, a pennsylvaniai Rothman Intézet ortopéd sebésze egyetért Fortinskyval abban, hogy a páciens sérüléséből való felépülésében nem csak fizikai tényezők játszhatnak szerepet. Az ellenállóképesség lehet egy általános tulajdonsága, mérőszáma annak, hogy a betegek hogyan tudnak megbirkózni a betegséggel vagy a műtéttel, de ezt mindig egy adott kedvezőtlen esemény kontextusában kell vizsgálni, és azt kell megnézni, hogy az egyén mennyire hisz abban, hogy ki tud lábalni a konkrét egészségügyi problémából. Freedman tanulmánya Resilience in the Orthopaedic Patient címmel a Journal of Bone and Joint Surgery folyóiratban jelent meg, melyben az ellenállóképességet veleszületett tulajdonságnak tartja, de kimutatja, hogy viselkedésterápiával fokozható, erősíthető. A mentális ellenállóképességet a közelmúltban több tanulmányban is vizsgálták ortopéd beavatkozásokat követően, és például rotátorköpeny-szakadás esetében is korrelációt fedeztek fel a küzdőképesség („grit”) és a felépülést követő funkcionalitás mértéke között, valamint igen fontos szerepet tulajdonítottak a depressziónak is.
A Fortinsky vezetésével végzett vizsgálatban a depresszió szerepét is vizsgálták a kutatók, ám az ellenállóképesség és a depresszió között igen csekély összefüggés mutatkozott. Azt sem sikerült tisztázni, hogy a korábban meglévő vagy a trauma hatására kialakuló depresszió különbözőképpen befolyásolja-e a mentális ellenállóképességet.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Impact of psychological resilience on walking capacity in older adults following hip fracture
