A progeszteronreceptorokkal kapcsolatos gyakorlati problémák
2007. augusztus 01. 00:00
Az ösztrogénreceptor (ER, estrogen receptor) bizonyult legjobb támadáspontnak az emlőrák kezelésében és megelőzésében. Az ER-státus és a hormonablációra adott válasz kapcsolatát eredetileg áttétes emlőtumorban szenvedő nők körében figyelték meg, jóval a tamoxifennek az Egyesült Államokban való 1978-as forgalomba hozatala előtt. A tamoxifen hosszú távú adjuváns terápia céljából történő kifejlesztése, valamint hatékonyságának véletlen besorolásos klinikai vizsgálatokban való felmérése jelentős mértékben javította a betegségmentes és az összegzett túlélést is – de csak az ER-pozitív betegek körében. Sajnos – mint a rákbetegség legtöbb terápiás célpontja esetében megfigyelhető – nem minden ER-pozitív beteg reagál a kezelésre, annak ellenére, hogy a kezdeti felméréseket szigorú minőségi ellenőrzés mellett együttműködő munkacsoportok végezték. A megoldás egyszerűnek tűnt, hiszen az ösztrogén elengedhetetlen szerepet tölt be a progeszteronreceptor (PgR, progesterone receptor) indukciójában, és ebből kifolyólag az ER+/PgR+ emlőtumoroknak nagyobb arányban kellett volna reagálniuk a tamoxifenkezelésre. Az áttétes emlőtumorok adatainak adjuváns terápiára való extrapolációja kevésbé biztató képet festett. Kezdetben ígéretesnek bizonyult az a feltételezés, amely szerint a PgR-státus összefüggésben áll a II. stádiumú emlődaganatok betegségmentes és összegzett túlélésével. A véletlen besorolásos klinikai vizsgálatok alapján készített Early Breast Cancer Trialists’ Collaborative Group Overview azonban csak az ER-státus és az adjuváns tamoxifenkezelés közötti szoros összefüggést igazolta, a pozitív PgRstátusból adódó előnyöket nem.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
A kulcsos tartalmak megtekintéséhez orvosi regisztráció (pecsétszám) szükséges, amely ingyenes és csak 2 percet vesz igénybe.
V. Craig Jordan, Fox Chase Cancer Center, Philadelphia, PA Richard D.Gelber, Dana-Farber Cancer Institute, Boston, MA
a szerző cikkei
a szerző cikkei
