A szerkesztőbizottságtól

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Ez évi utolsó számunkban igyekeztünk a karácsony és újév körüli pihenés óráira az átlagosnál is érdekesebb közleményeket Olvasóink asztalára tenni. Figyelve az ország költségvetéséről folyó vitákat, nekünk, orvosoknak is óhatatlanul át kell gondolnunk az egészségügy egyre növekvő költségeinek és a kiadások hasznosulásának kérdéseit. A Hazai aktualitás rovatban Bodrogi József és Borsos Kinga egészségügyi közgazdász kollégák tekintik át azokat a legfontosabb egészség-gazdaságtani problémákat, amelyek minden, betegellátással foglalkozó orvost érdekelhetnek. A cikk folytatását következő számunkban olvashatják. 
Szimpóziumunk nem kevésbé érdekfeszítő kérdéssel, a szenvedélybetegségekkel foglalkozik. Zacher Gábor főorvos úr „életközelből” ismeri ezt a területet, így részletes bevezetője, továbbá a gyógyszerabúzus kérdésével foglalkozó cikkhez írt kitűnő kommentárja révén a legautentikusabb forrásból kaphatunk információt ezekről a súlyos – és nyilván az egészségügy kompetenciáit meghaladó – kórképekről. Külön felhívom figyelmüket az orvosi felelősségről olvasható fontos mondatokra és arra az általában szőnyeg alá söpört, szomorú tényre, hogy köztünk, orvosok között is sokan élnek vissza drogokkal és/vagy az alkohollal. Ezért is nagyon tanulságos ez a cikkgyűjtemény! Klinikai témájú cikkeink közül figyelmükbe ajánlom a felnőttkori sárgaság okait, diagnózisát és elkülönítését részletező kitűnő cikkünket, melyet Werling Klára docens asszony kommentárja egészít ki. Talán még közelebb áll a mindennapi gyakorlathoz következő cikkünk, amely a vesekövesség akut és krónikus ellátására vonatkozóan ad hasznos tanácsokat; a cikket olvasva meg fognak lepődni, hogy mennyire megváltozott ennek a betegségnek a kezelése az elmúlt 1-2 évtizedben, amint arra kommentárjában Karsza Attila tanár úr is rámutat. A mellűri empyemáról szóló dolgozat aktualitását az adja, hogy az évnek ebben a szakában várhatóan megszaporodnak a pneumonia esetei a lakosság körében, és ennek az igen nagy mortalitású szövődménynek a felismerése fontos kötelessége minden gyakorló orvosnak. 
Sokat olvashatunk és hallhatunk a médiában is az osteoporosis népegészségügyi jelentőségéről. A cikkből és Szathmári Miklós docens úr kitűnő, részletes, irodalmi hivatkozásokkal bőségesen alátámasztott kommentárjából megtudhatjuk, hogy e nagyon gyakori kórkép mögött az esetek igen jelentős részében endokrin betegségek húzódnak meg, amelyek többsége jól kezelhető vagy műtéttel gyógyítható. Régi tanáraink mindig hangsúlyozták, hogy a ritka betegségek azért ritkák, mert ritkán gondolunk rájuk. Osteoporosisban szenvedő betegeket látva mindenképpen gondoljunk (a nem is olyan ritka) endokrin betegségek lehetőségére. 
Az elmúlt években az úgynevezett biológiai terápiák robbanásszerű fejlődését tapasztalhattuk. Elsősorban a citokinek egyre bővülő alkalmazására utalnék, melyek a legkülönfélébb támadáspontokon hatva képesek súlyos gyulladásos betegségeket (pl. rheumatoid arthritis, krónikus hepatitis) és eddig nem befolyásolható hematológiai kórképeket (pl. leukaemiák) tartósan visszaszorítani. Hatásos gyógyszereknek azonban mindig lehetnek mellékhatásaik is – a bőrgyógyászati reakciókat foglalja össze kitűnő cikkünk, melyet Géher Pál tanár úr részletes, kitűnően áttekinthető táblázatokat is tartalmazó kommentárja egészít ki. 
A háziorvosi praxisban gyakran találkoznak a kollégák krónikus lábfájdalommal, melynek legtöbbször statikai okai vannak. A Vízkelety Tibor professzor úr által kommentált cikkünk számos fényképpel és ábrával segíti elő e hibák felismerését, és tanácsokat ad kezelésükhöz, aminek egyik kulcsa a megfelelő cipő viselése. 
Állandó rovataink közül felhívom figyelmüket Vályi Péter főorvos úr tömör összefoglalására, melyben a hypertonia kezelésének epidemiológiai alapjait Gottsegen György professzor úr több mint 40 éve megfogalmazott gondolatainak tükrében taglalja. Ugyancsak kardiológiai témával foglalkozik Nagy Viktor klinikai adjunktus úr rövid áttekintése a metabolikus kockázati tényezők és a kardiovaszkuláris betegségek összefüggéséről. 
A bizonyítékokon alapuló orvoslás területén egy kardiovaszkuláris témájú klinikai vizsgálat (VAST) eredményeit ismerteti Matos Lajos tanár úr, rámutatva a valsartan kedvező hatására több vaszkuláris marker esetében. Jermendy György professzor úr az ASCOT vizsgálat lipidcsökkentő ágának diabeteses betegek körében kapott eredményeit ismerteti, melyek arra utalnak, hogy a kardiovaszkuláris kockázatot az atorvastatin cukorbetegség fennállása esetén is összességében több mint 20%- kal csökkenti. 
Bízom benne, hogy kollégáink ismét haszonnal fogják forgatni folyóiratunkat. Ez úton is kívánok Szerkesztőbizottságunk és a magam nevében minden kedves Olvasónknak áldott, békés karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag új esztendőt!