A szerkesztőbizottságtól

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

Több hónapon keresztül egészség- és társadalompolitikai tanulmányok megírására kértünk fel nem orvos – egyébként kiváló – szakembereket, itt volt az ideje tehát, hogy visszakanyarodjunk az orvostudományhoz. Szakmánk kiemelkedő képviselőjét, Falus András professzort kértük meg, hogy foglalja össze az orvosi, és tágabb értelemben a biológiai kutatás robbanásszerű fejlődésével szükségessé vált új szemlélet legfontosabb elemeit. Az elmúlt években az adatok számának olyan mértékű növekedését tapasztalhattuk, hogy az immár nélkülözhetetlenné teszi a tudományos szintű informatika igénybevételét a kutatásban, de még a napi gyakorlatban is. Falus professzornak a biológia rendszerszemléletű megközelítéséről írt cikke pontosan körvonalazza azokat a lehetőségeket, amelyek tovább segítik a medicinának – mint alapvetően empirikus szakmának – az eddiginél biztosabb tudományos alapokra helyezését.
  Mostani szimpóziumunk a gyomorés bélbetegségek közül két, a gyakorlat szempontjából különösen fontos kórképpel: a peptikus fekélybetegséggel és a colitis ulcerosával foglalkozik. A két kitűnő cikk és a hozzájuk csatlakozó kommentárok elé a hazai gasztroenterológia egyik vezető egyénisége, Papp János professzor úr írt kiváló bevezetőt.Markáns, egyéni véleményét is tükröző írása e két fontos betegség kapcsán szerzett sok évtizedes tapasztalatait is összefoglalja. Az amerikai szerzők által írt, a peptikus fekélybetegség diagnosztikáját és kezelését áttekintő cikkben részletes táblázatokat, terápiás algoritmust és nagyszámú citátumot tartalmazó irodalomjegyzéket olvashatnak, a közleményhez Bajor Judit főorvos asszony ugyancsak részletes és a hazai viszonyokat hangsúlyozó kommentárja csatlakozik. A gyulladásos bélbetegségek hazánkban tapasztalható gyakoribb előfordulását a kitűnő kommentár szerzője, Lakatos László főorvos úr részben a megváltozott táplálkozási szokásokkal magyarázza, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezek a változások nem adnak teljes mértékben kielégítő választ a colitis ulcerosa és a Crohnbetegség eseteinek az utóbbi időben tapasztalt megszaporodására.
  Akár szimpóziumunk része is lehetne a colon carcinoma gyógyszeres kezelésének számos új lehetőségét bemutató összefoglaló. Az ismert német szakemberek által írt cikket, amely egy konkrét eset ismertetése után részletekbe menően ismerteti a rendelkezésre álló hatóanyagokat, a monoterápiás és kombinációs protokollokat, a különféle palliatív, neoadjuváns és adjuváns kezelések javallatait és a célzott szerekkel szerzett eddigi tapasztalatokat, Dank Magdolna docens asszony kitűnő kommentárja egészíti ki. A cikkből és a kommentárból kirajzolódó összkép azt mutatja, hogy a nagy hatású kémiai és biológiai szereknek köszönhetően áttétes colorectalis carcinomában a kezelés stratégiai célja ma már a betegséggel való tartós együttélés lehet.
  Fontos gyakorlati kérdést taglal a terheléses EKG vizsgálat indikációját és értékelését összefoglaló, gazdag irodalomjegyzékkel kiegészített cikkünk. A neves kölni szerző írásának kommentálására Juhász Attila főorvos urat, a kérdés kiváló ismerőjét kértük fel. Önálló közleménynek is beillő munkájában a legmodernebb módszerekről is áttekintést ad.
  Végül a National Diabetes Education Programnak, az USA talán legfontosabb prevenciós programjának munkatársai foglalták össze a fiatalkori diabetes mellitus megelőzésének és kezelésének lehetőségeit. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a kevesebb testmozgás, a részben egészségtelen ételekkel történő túltáplálás miatt már hazánkban is nő az elhízott gyerekek aránya, akiknek egy része a serdülőkor végére 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegként kerül majd be az egészségügyi ellátás rendszerébe. Mivel az iskolaorvosi hálózat felszámolása miatt ebben a korosztályban nem annyira jellemzők az időszakos orvosi vizsgálatok, viszont a veszély felismerése fontos lehet, külön figyelmükbe ajánlom a cikknek azokat a részeit, amelyekből megtudhatják, hogy milyen jelek alapján kell fiatalkorban cukorbetegség megjelenésére gondolnunk.
  A bizonyítékokon alapuló orvoslásnak szentelt rovatunkban ugyancsak a diabetes tárgykörében olvashatnak kitűnő elemzést Jermendy György professzor úr tollából. A híres dániai Steno-2 vizsgálat már korábban bizonyította, hogy az intenzív kezelés hatékonyan befolyásolja a szénhidrátés lipidháztartás különböző paramétereit. A betegek további 5 és fél éven át történő követése azt igazolta, hogy a bármely okból bekövetkező halálozás szignifikánsan csökkent abban a betegcsoportban, amelyben a szénhidrátháztartást és a kísérő betegségeket erélyesen kezelték, és mindez annak ellenére kimutatható volt, hogy az intenzív kezelés elhagyásával a két csoport laboratóriumi paramétereiben mért különbségek minimálisra csökkentek. A „kemény” végpontokon alapuló vizsgálat világosan megmutatta, hogy a 2-es típusú diabetesben szenvedő cukorbetegek intenzív – életmód-változtatást is magába foglaló – kezelése hosszú évek elteltével még befolyásolhatja az életkilátásokat.