Paclitaxel hatékonyságának javítása

A gyógyszerkutatás fejlődése az onkológia területén az elmúlt években számos olyan hatóanyag-jelöltet eredményezett, amelyek kiemelkedő terápiás potenciállal rendelkeznek, ám emellett sajnos kedvezőtlen fizikai-kémiai tulajdonságaik vannak: rosszul oldódnak vízben, nagy molekulatömegűek, és emiatt a szervezetben gyengén szívódnak fel. Ennek következtében nehéz megfelelő hatóanyag‑szintet elérni, miközben a gyógyszerek gyakran az egészséges szövetekbe is diffundálnak, ami súlyos mellékhatásokhoz vezethet. A probléma megoldására világszerte intenzív kutatás zajlik olyan gyógyszerhordozó rendszerek (drug delivery systems, DDS) fejlesztésére, amelyek javítják a rosszul oldódó hatóanyagok oldhatóságát, és célzottan a daganatos szövetekhez juttatják el azokat.

Az Osaka Metropolitan University kutatócsoportja, Takashi Inui professzor vezetésével, egy olyan DDS kifejlesztésére vállalkozott, amely kifejezetten a paclitaxel (PTX) célzott szállítására alkalmas. A PTX széles körben alkalmazott daganatellenes szer, ugyanakkor vízben rendkívül rosszul oldódik, és 854 daltonos molekulatömege miatt nehezen kezelhető. A kutatók az ACS Omega folyóiratban közölt tanulmányuk szerint a lipokalin‑típusú prosztaglandin D‑szintáz (L‑PGDS) enzimet választották új hordozóként, amely képes hatékonyan megkötni és szállítani a PTX‑et.

A molekuladokkolási vizsgálatok és az oldhatósági tesztek igazolták, hogy a PTX hidrofób kölcsönhatások révén elsősorban az L‑PGDS β‑hordó szerkezetének felső régiójához kötődik. Ennek hatására a hatóanyag oldhatósága mintegy 3600‑szorosára nőtt az idáig alkalmazott foszfátpufferes sóoldathoz képest. A célzott tumorszöveti felvétel érdekében a kutatók az L‑PGDS C‑terminálisához kapcsolták a CRGDK jelölőpeptidet, amely a neuropilin‑1 receptorhoz kötődik – ez a receptor gyakran felülexpresszálódik a daganatsejtek felszínén. Így jött létre az L‑PGDS‑CRGDK komplex, amely képes szelektíven a tumorokhoz irányítani a hatóanyagot.

A megközelítés hatékonyságát emlőráksejt-implantált egérmodellben vizsgálták. A kereskedelmi forgalomban elérhető paklitaxel‑készítmény a kezelés ideje alatt mutatott ugyan daganatellenes hatást, azonban a terápia befejezése után ez gyorsan gyengült. Ezzel szemben a PTX/L‑PGDS‑CRGDK formula a kezelés befejezése után is tartós tumorgátló hatást fejtett ki.

Inui professzor kiemelte, hogy az L‑PGDS képes akár 850 dalton körüli molekulatömegű hatóanyagok megkötésére is, és a célzópeptid hozzáadása lehetővé teszi a daganatsejtek szelektív elérését. A kutatócsoport által fejlesztett DDS új, ígéretes megközelítést kínál a rosszul oldódó daganatellenes gyógyszerek célzott szállítására, és jelentős előrelépést hozhat az onkológiai terápiák területén.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Novel cancer drug delivery system improves Paclitaxel absorption

Drug Delivery System for the Anticancer Drug Paclitaxel Using Lipocalin-Type Prostaglandin D Synthase Conjugated to a Tumor-Targeting Peptide

Irodalmi hivatkozás:

Kousuke Furuta et al, Drug Delivery System for the Anticancer Drug Paclitaxel Using Lipocalin-Type Prostaglandin D Synthase Conjugated to a Tumor-Targeting Peptide, ACS Omega (2026). DOI: 10.1021/acsomega.5c09324