Aortarepedés
A hirtelen jelentkező, heves mellkasi fájdalom nem csak szívinfarktus vagy tüdőembólia jele lehet: néha a szívből kivezető fő ütőér, az aorta repedése áll a hátterében. Ebben az életet veszélyeztető állapotban sokszor csak az azonnali sebészi beavatkozás segíthet, de a veszélyeztetettek – ha tisztában vannak hajlamosító tényezőikkel – orvosuk segítségével sokat tehetnek a megelőzéséért.
A Marfan-szindrómások sérülékeny ereire különösen veszélyes a magas vérnyomás
A szívből kilépő fő ütőér, az aorta először fölfelé halad a mellkasfal mögött, majd lefelé kanyarodik, végül a mellüregből a hasüregbe lép. Az aortarepedés legtöbbször a mellkasi, ritkábban a hasi szakaszon következik be: vér kerül az érfal belső és külső rétege közé. Az érfalban képződő hosszanti „csatorna” növekedhet, tovaterjedhet, beszűkítheti az ér belső üregét. Az állapot az érfal teljes átszakadásával fenyeget.
Tünetek, felismerés
A vezető tünet a hirtelen kezdődő, heves fájdalom. A hasogató vagy szúró, esetleg lüktető fájdalom a nyakba, torokba, állba vagy a végtagok felé sugározhat. Pulzus- és vérnyomáskülönbség léphet fel a két kar vagy a karok és az alsó végtagok között. A különböző szervek elégtelen vérellátása miatt egyéb tünetek is fellépnek: szorongás, szédülés, verejtékezés, hányinger vagy hányás, sápadtság, ájulásérzés, gyors és gyenge pulzus, légszomj. Hasi fájdalom is jelentkezhet, valamint nyelési nehézség az aorta által a nyelőcsőre gyakorolt nyomás következtében. Az agy vérellátásának zavara szélütésre emlékeztető tüneteket okozhat.
Az ilyen tüneteket (ezek némelyikét) panaszoló beteget mielőbb a legközelebbi kórház sürgősségi osztályára kell szállítani.
A gyanított aortaszakadás pontos helyét, jellegét, súlyosságát a kórházban mellkasi vagy nyelőcsövön keresztüli szívultrahang-vizsgálattal, illetve számítógépes tomográfiával (CT) kombinált érfestéssel (angiográfiával) tudják megállapítani. A hasonló tünetekkel járó szívinfarktust laboratóriumi vizsgálatokkal lehet kizárni. A sürgősség elmúltával a későbbi ellenőrzések mágnesesrezonancia-vizsgálattal (MRI) is végezhetők.
Okok, hajlamosító tényezők
Az öregedéssel az erek falának ellenálló képessége csökken, ezért az aortarepedés főleg az idősebbeket fenyegeti – a 40–70 éves, érelmeszesedésben és magas vérnyomásban szenvedő férfiak között a leggyakoribb. Hajlamosítanak rá a következő állapotok:
• kéthegyű aortabillentyű (a szívből az aortába kilökött vér visszafolyását megakadályozó billentyű veleszületett fejlődési rendellenessége);
• az aorta körülírt, veleszületett szűkülete (koarktációja);
• Marfan-szindróma, Ehlers–Danlos-szindróma és más ritka kötőszöveti rendellenességek;
• korábbi szívsebészeti beavatkozás;
• terhesség;
• az aorta tágulata, kiöblösödése pl. érgyulladás vagy szifilisz következményeként.
Kezelés, megelőzés
Az aorta felszálló szakaszának repedését szinte mindig sebészi úton – nyílt műtéttel – kell kezelni, a leszálló szakasz repedése esetenként gyógyszerekkel is eredményesen gyógyítható. A gyógyszeres kezelés elsősorban vérnyomáscsökkentést és fájdalomcsillapítást jelent. A vérnyomás erélyes csökkentésére később, a vészhelyzet elmúltával is nagy figyelmet kell fordítani. A szövődmények korai felismerését szolgálja a rendszeres kontroll.
Egész életükben szoros ellenőrzés alatt kell tartani azoknak a betegeknek a vérnyomását, akik aortarepedésre hajlamosító szív-, ér- vagy kötőszöveti rendellenességgel (pl. koarktációval, Marfan-szindrómával) születtek. Nekik különösen óvakodniuk kell az érelmeszesedés összes többi kockázati tényezőjétől (pl. túlsúly, dohányzás, magas vérzsírszint) is, és rendszeresen ki kell vizsgáltatniuk ereik állapotát.