Arzén és hipertónia
A víz arzéntartalmának korábbi mérései lehetővé teszik az élethosszi expozíció becslését, melynek alapján kapcsolatot találtak az arzénfogyasztás és a magasvérnyomás között.
Az arzén világszerte megtalálható az ivóvízben, területileg erősen eltérő koncentrációban. Rákkeltő hatásáról epidemiológiai bizonyítékokkal rendelkezünk. Több tanulmány talált kapcsolatot a szervetlen arzén expozíció és a hipertónia között. Ezen tanulmányok eredményei inkonzisztensnek mutatkoznak részben az arzénexpozíció, részben a magas vérnyomásnak betudható morbiditás globális előfordulása miatt. Ugyanakkor a víz arzéntartalmának történelmi mérései lehetővé teszik az élethosszi expozíció becslését.
Észak-Chile egyike a Föld legszárazabb részeinek, érthető, hogy a vízkészlet vizsgálata kiemelkedő fontosságú. Hall és munkatársai egy most megjelent publikációban 2007 október - 2010 december között az észak-chilei, népesség alapú, rák eset-kontroll tanulmányhoz gyűjtött adatokat elemezték. Az összesen 1266 személy adatai között az élethosszi arzénexpozíció becsült értéke is szerepelt az egyéb információk mellett. Azokat, akiknél saját elmondásuk alapján egy orvos magasvérnyomást diagnosztizált, vagy hipertónia elleni gyógyszert szednek, a magasvényomásúak csoportjába osztották be (n=612). Az ivóvíz arzéntartalmából eredő expozíció és a hipertónia közötti kapcsolatot logisztikus regressziós modellek segítségével értékelték ki. Az élet során elszenvedett legmagasabb 5 éves átlagos arzén expozíció alapján három csoportot alakítottak ki. A legalsó kategóriában levőkhöz (< 60 µg/l) képest a középső (60–623 μg/l) és felső (> 623 μg/l) expozíciós kategóriákban sorrendben a korrigált magas vérnyomás OR 1,49 (95% CI: 1,09; 2,05) és 1,65 (95% CI: 1,18; 2,32). Hasonló eredményeket figyeltek meg az élethosszi kumulatív expozíciós analízisek, valamint a távoli múltban történő expozícióra korlátozott vizsgálatok esetében is.
Tehát az eredmények arra utalnak, hogy a tanulmány résztvevőinek körében az arzénes ivóvíz megnövelheti a magasvérnyomás kialakulásának esélyét. Az eredményekre csekély hatással volt a testtömeg index (BMI),a dohányzás, valamint az egyéb faktorok szerinti korrekció. A határok megválasztása azért is érdekes, mert enyhe expozíciónak a WHO 1963-ban, az arzén legnagyobb megengedhető koncentrációjáról kiadott Nemzetközi Ivóvíz Szabványa szerinti „< 60 µg/l” értéket választották. Az irányelv a humán rákkeltésre vonatkozó aggályok alapján 1993. évi 2. kiadásában ideiglenes határértékként a 10 μg/l-t jelölte meg. Az Európai Unió a 98/83/EK Irányelvben (az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről) átvette a WHO ajánlását, így az arzén 10 μg/l határértéke 2003. december 25-i hatállyal minden tagállamra kötelező. Az arzén egészségi kockázatáról és a magyarországi adatokról az ÁNTSZ honlapján Dura és mtsai publikációja nyújt összefoglalót.
Forrás:
2. ÁNTSZ
