Betegtájékoztató - Obszesszív-kompulzív zavar

Senki nem csodálkozik azon, ha megmossuk a kezünket, megbizonyosodunk arról, hogy bezártuk-e az ajtót, vagy rendet tartunk a környezetünkben. Egyesek azonban bizonyos cselekvések vég nélküli ismételgetésével igyekeznek elejét venni annak, hogy baj történjen. A meglehetősen időrabló viselkedésformák feszültséget keltenek a betegben, és megakadályozzák őt abban, hogy a korábban megszokott módon vegyen részt a munkahelyi és a családi életben. Ezt az állapotot obszesszív-kompulzív zavarnak (OCD, obsessive-compulsive disorder) nevezik.

A betegek zöme tisztában van azzal, hogy szükségtelen és értelmetlen dolgot cselekszik, ezért gyakran érzi egyedül magát. A valóságban azonban más a helyzet, hiszen az Egyesült Államokban minden ötvenedik ember hasonló gondokkal küzd, és jóval több azoknak a száma, akiknél csak bizonyos részjelenségek figyelhetők meg.

Mi az obszesszív-kompulzív zavar?

A nőket, férfiakat és gyermekeket egyaránt érintő állapot makacsul visszatérő gondolatokra készteti a betegeket. Az obszessziónak nevezett gondolatok hatására a betegek újra és újra végrehajtják ugyanazt a cselekvéssort, hogy megszabadulhassanak ezektől a gondolatoktól. A kompulzióként jelölt viselkedésformákat gyakran szigorú „szabályok” irányítják, és akár több órát is felemészthetnek. A betegek többsége felismeri, hogy aggodalmai nem valósak, és a kényszeres cselekvések értelmetlenek. Ez szégyenérzetet kelt bennük, mely visszatartja őket attól, hogy nyíltan beszéljenek a problémáról.

Melyek az obszesszív-kompulzív zavar tünetei?

A kényszeres gondolatok és cselekvések tárháza igen gazdag, az adott pillanatban jelen lévő obszessziók és kompulziók összetétele időről időre változik. A tünetek nem azonos súlyossággal jelentkeznek, és óvodáskorúak körében éppen úgy felléphetnek, mint középkorúak esetében. Tíz százalékra tehető azoknak a betegeknek a száma, akiknél a kényszeres gondolatok nem eredményeznek kóros cselekvéseket, vagy a kóros cselekvést nem előzi meg kényszeres gondolat.