Covid-betegek antikoagulálása
A betegség korai szakában elkezdett teljes dózisú antikoaguláció csökkenti az életvédő beavatkozások szükségességét COVID-betegekben.
A 2021. január 22-én a National Institutes of Health (NIH) által kibocsájtott beszámoló szerint a COVID-19 fertőzés mérsékelt formájában a teljes dózisú antikoaguláció – az alacsony dózisú, profilaktikus kezeléssel szemben - csökkenti az életfontos szervek támogatásának, például a gépi lélegeztetésnek a szükségességét.
Dr. Judith Hochman, a Cardiovascular Clinical Research Center at New York Langone Medical Center (New York City) igazgatója elmondta a theheart.org/Medscape Cardiology-nak, hogy ez igen jelentős felfedezés a COVID-19-ben szenvedő kórházi betegeknél: az intenzív terápiára nem szoruló betegeknél adott teljes dózisú antikoaguláció javít a betegség kimenetelén, és javulhat a halálozás tendenciája is. „A kezelések során javult a betegség kimenetele, de nem a mortalitás csökkenését egyelőre nem tudtuk kimutatni, de reményeink szerint az összes adat feldolgozása után ez mégis ki fog derülni” – tette hozzá.
COVID-19-ben a thrombózisok aránya emelkedik és a rendkívül gyakoriak a gyulladásos folyamatok, amelyek légzési elégtelenséghez, szívrohamhoz és stroke-hoz vezethetnek. E komplikációk megelőzése különböző antikoaguláns kezelések bevezetését teszi szükségessé. Az antikoaguláció preventív hatásának bizonyítására és a preventiv dózis meghatározására a kórházban fekvő betegeknek különböző dózisokban adtak antikoaguláns szereket, és a randomizált kezelésekről adatokat gyűjtöttek. Mára három nagy klinikai vizsgálat: a REMAP-CAP, az ACTIV-4 és az ATTACC eredményei állnak rendelkezésre. E vizsgálatok során azt hasonlították össze, hogy a mérsékelten, vagy súlyosan beteg, kórházban fekvő COVID-os betegeknek teljes dózisban adott antikoaguláns kezelések mennyire hatásosak és biztonságosak a thrombózisos szövődmények megelőzésére típusosan alkalmazott alacsonyabb dózisú antikoagulánsokhoz viszonyítva. Az elmúlt hónapban szüneteltették a kritikusan betegek további besorolását a vizsgálatokba, mivel az eredmények arra utaltak, hogy az intenzív terápiás osztályokon (súlyos betegeken) elindított teljes dózisú antikoaguláns kezelés nem előnyös, sőt, egyes betegeken káros is lehet. A mérsékelten beteg COVID-19-es betegek – akiknél nem volt szükséges intenzív ellátás, vagy egyes szervek támogatása - tették ki a három nagy vizsgálatba bevont résztvevők kb. 80%-át.
Több mint 1000 olyan mérsékelten beteg adatai állnak rendelkezésre, akiknél a teljes dózisban alkalmazott kismolekulájú vagy nem frakcionált heparin adása jobbnak bizonyult az alacsony, „profilaktikus” dózisban adott heparin hatásosságához képest a gépi lélegeztetés, vagy egyéb támogató beavatkozás megelőzése tekintetében a randomizáció első 21 napja alatt. A megfelelőbb, jobb beavatkozás 99%-os küszöbét állapították meg a vizsgálat elindításakor, melyet elérve a további betegbevonást leállították, a döntés célja a biztonságosság megőrzése volt, a kockázat/előny arány egyértelművé vált. (Az adatok nem tartalmazták azon betegek adatait, akik esetén egyéb okok miatt már előzetesen is antikoagulációban részesültek). További 1000 beteg adatai fognak rendelkezésre állni az elkövetkező 2-3 hónapban. Az eredmények felhívják a figyelmet arra is, hogy milyen fontos az egyes kezelésének időzítése a COVID lefolyása alatt. A teljes dózisú antikoagulálást például a betegség korai szakában kell kezdeni. A három klinikai vizsgálat alapján a nagyon súlyos állapotba került betegeknél a teljes dózisú antikoagulálásnak nincs előnye, azt a betegség korábbi szakaszában kell kezdeni. Lehetséges, hogy az intenzívre kerülő betegek esetén nehezen tudjuk azt a pillanatot meghatározni, amikor be kell avatkozni. A kérdésre az ACTIV-4B vizsgálat adhat választ, melybe kórházi ellátást nem igénylő COVID-19-es betegeket sorolnak be, és apixaban, aspirin, vagy placebo csoportokba randomizálják őket. Az ACTIV-4B vizsgálatban a betegek önkéntesen vesznek részt. Az USA-ban az ACTIV-4B vizsgálatba számos egyetemet (többek között a pennsylvaniai Pittsburgh Egyetemet és a New York University-t is) bevonták.
A REMAP-CAP, az ACTIV-4 és az ATTACC vizsgálatokban 5 kontinens több mint 300 kórháza vesz részt, és olyan nemzetközi szervezetek támogatják, mint a National Institutes of Health, a Canadian Institutes of Health Research, a National Institute for Health Research (UK), a National Health and Medical Research Council (Australia) és a PREPARE és RECOVER konzorciumok (Európai Únió).
Források:
