Előszó

Sok tapasztalattal jöttünk haza Zágrábból, ahol 2005. szeptember 21. és 24. között a World Association of Perinatal Medicine 7. kongresszusát tartották. A legújabb, lelkesítő eredmények megismerése ellenére az ember nem tud szabadulni a Föld lakosságának jelentős részét érintő lehangoló perinatalis statisztikáktól. Jelenleg 6 billióan vagyunk, 2015-re 7,2 billió, 2050-re 9,3 billió az előrejelzés. Ma a Földön másodpercenként 3 gyermek születik, naponta 250 ezer. Ezerből 262 gyermek 5 éves kora előtt meghal betegség vagy éhezés következtében. A szülések 45%-ánál nincs jelen szakképzett segítség. Évente a terhességgel összefüggésben 600 ezer nő hal meg, 99%-uk a fejlődő világban. A fejlett országokban a thromboembolia a vezető halálok, Afrikában, Indiában, Latin-Amerikában továbbra is az elvérzés, az infekció, a praeeclampsia és a szüléselakadás. Míg az Amerikai Egyesült Államokban a reproduktív korban lévő nők 67%-a szed fogamzásgátló tablettát, a világ jelentős részén a gyógyszerek nem hozzáférhetők. Az elmúlt 50 évben a fejlett világban a „replace rate” 2,1 gyermek/nő értéknek felelt meg, napjainkban ez a legtöbb európai országban alig éri el az 1,5-et. Míg a fejlődő világban a terhesgondozás elégtelensége vagy teljes hiánya miatt a praeeclampsia szedi áldozatait, a fejlett világ rájött arra, hogy még a praeeclampsia legsúlyosabb formáival is képes felvenni a harcot. Az egyik legveszélyesebb forma a HELLP-szindróma, mely – ha felismerjük – eredményesen kezelhető, s bár az anyai mortalitást lényegesen lehetett csökkenteni, ma is jelentős szerepet játszik a perinatalis magzati halálozásban. E betegséggel foglalkozik „Hazai aktualitás” rovatunk, melyet több mint 100 saját eseten szerzett tapasztalata és a szakirodalmi adatok alapján klinikánk aneszteziológiai és intenzív terápiás osztályának vezetője állított össze. Látszólag a szülészet-nőgyógyászat határterülete az andrológia, az újabb és újabb interdiszciplináris együttműködés azonban bizonyítja, hogy szakmánk szerves részévé vált. A meddőség nem egy, hanem két ember problémája, így a modern reproduktív medicinához ugyanúgy hozzátartozik a testicularis mikrosebészet, mint a méhnyálkahártya vizsgálata. Silber professzor cikkéből azt is megtudhatjuk, miért haltak ki a dinoszauruszok. Ennél az állatfajnál ugyanis a nemek kialakulása nem genetikailag meghatározott. Az ember Y kromoszómájának köszönhetően védett a környezeti hőmérséklet globális méretű változásaival szemben, ugyanakkor – mivel az Y kromoszóma nem vesz részt a meiosis által biztosított rekombinációban – nagy számban halmozódtak fel rajta a spermatogenezisben szerepet játszó gének. Így azY kromoszómánk labilisnak tekinthetOE, és egyre inkább szerepet játszik a férfimeddOEség kialakulásában. A vérzési rendellenességek kezelésére – a gyógyszeres terápia, a méhkaparás és a hysterectomia helyett – új, alternatív megoldást keres a szakma. Összefoglalóan az endometrium ablatiójának nevezett eljárás történhet a szem kontrollja mellett (hysteroscopia) vagy anélkül, a méhűrbe helyezett eszközök segítségével alkalmazott fizikai hatások révén. Bár nem ismerünk olyan közlést, amelyben véletlen besorolást követően hasonlították volna össze az endometriumablatio többféle technikáját, válogatott esetekben a módszer feltétlenül helyet érdemel a nőgyógyászati gyakorlatban. A szakorvosképzés kötelező részévé kell-e tenni a terhességmegszakítást? Bár van, aki (például Auerbach doktor) úgy látja, hogy nem szükséges minden szakorvosjelöltnek elsajátítania a terhességmegszakítás technikáját, de saját betegei érdekében tisztában kell lennie a biztonságos végrehajtás alapelveivel. Véleményünk egyezik Steinauer és Darney doktor állásfoglalásával, miszerint a képzés még akkor is hozzájárul a szakmai tapasztalatok bővítéséhez, ha a későbbiekben az orvos nem végez ilyen jellegű beavatkozást. Külön cikk foglalkozik a Müller-cső rendellenességeinek ultrahangvizsgálatával. E malformatiók korai felismerése és differenciáldiagnosztikája, továbbá az ennek alapján készített terápiás terv nagyban befolyásolja a nő fogamzóképességét. Nem győzöm hangsúlyozni – és erről több tudományos közleményt is írtam –, hogy lényeges elkülöníteni az uterus bicornist és az uterus subseptust, mert az utóbbi esetén terhesség kiviselése nem lehetséges, tehát mindenképpen műtéti beavatkozást igényel. Fejlődéstanilag is egyértelmű a különbség közöttük. A kétszarvú méh a Müllercsövek egyesülésének a hiányára, az uterus subseptus a septum resorptiójának elmaradására vezethető vissza.