Hatásos-e az intravénás magnézium-szulfát az asztma akut exacerbációjának terápiájában?

A bizonyítékok összegzése

Három RCT 2016-ban nyilvánosságra hozott Cochrane-elemzése szerint az intravénás magnézium-szulfát adása mellett 68%-kal kisebb arányban vált szükségessé a 18 hó­napos és 18 éves kor közötti betegek kór­házi felvétele, akik akut asztmás fellángolás miatt kerültek sürgősségi ellátásra (n=115; esélyhányados [OR] = 0,32; 95%-os MT: 0,14–0,74).¹ Magnézium-szulfát alkalmazá­sára akkor került sor, ha az inhalációs rövid hatású hörgőtágító és a kortikoszteroid nem hozta meg a kívánt hatást. A dózis meghatá­rozása nem egységes elvek szerint történt, ám a vizsgálatok többségében a testsúly alapján számították ki a szükséges adagot, a British National Formulary for Children sze­rint, mely 40 mg/ttkg dózis adását javasolja 2 grammos maximális adagig egyetlen, 20 perces intravénás infúzióban. Az elemzést korlátozta a vizsgálatok száma és mérete. Nem kívánt hatások előfordulásáról nem számoltak be. A betegeket nem sorolták különböző alcsoportokba az asztma súlyos­ságát jelző pontszám (pl. Pediatric Asthma Severity Score vagy Pediatric Respiratory Assessment Measure) alapján.

Egy 2014-es Cochrane-elemzésben 14 RCT összegzett analízise alapján azt talál­ták, hogy 25%-kal kevesebb esetben vált szükségessé kórházi felvétel, ha az asztma akut exacerbációja miatt jelentkező beteg a sürgősségi osztályon intravénás magné­zium-szulfátot kapott (n=1769; OR=0,75; 95%-os MT: 0,60–0,92).2 Egy-egy kórházi felvétel megelőzéséhez 7 beteg (95%-os MT: 2–13) kezelésére volt szükség. A vizsgá­latok többsége kettős vak elrendezésben hasonlította össze az intravénás magnézium-szulfátot (1,2–2 g) a placebóval olyan esetekben, amikor az első vonalbeli terápia hatástalannak bizonyult. A szerzők statisz­tikailag szignifikáns, klinikai szempontból azonban minimális javulást tapasztaltak a másodlagos kimenetelekben (1 mp alatti forszírozott kilégzési volumen [FEV₁] és kilégzési csúcssebesség).

Egyik metaanalízis sem tért ki a nem kívánt események elemzésére, mivel az egyes RCT-kben nem egységesen adták közre az erre vonatkozó adatokat. A leggya­koribb mellékhatás a bőr dózisfüggő kipiru­lása, illetve a frekvenciafüggő hypotensio és értágulat volt.^1,2

A Global Initiative for Asthma irányelvei az akut asztmás fellángolások kezelésére ismételt dózisban rövid hatású hörgtágító, már korán orális kortikoszteroid és kont­rollált áramlású oxigén alkalmazását java­solják.³ Súlyos exacerbációk esetén a fen­tieket ki kell egészíteni ipratropiummal, és meg kell fontolni rövid hatástartamú inhalációs bronchodilatátor adását is. Az akut ellátásban intravénás magnézium-szulfát-kezelés akkor mérlegelhető, ha a beteg nem reagál az elsőként alkalma­zott intenzív terápiára.

INTRAVENOUS MAGNESIUM SULFATE FOR ACUTE ASTHMA EXACERBATIONS • VOL 99 / NO 2 / JAN 15, 2019 / AMERICAN FAMILY PHYSICIAN

Levelezési cím: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

A szerzők munkahelye:
Dr. Brian J. Stojak,¹ Dr. Elise Halajian,¹ Dr. Richard A. Guthmann,¹ Joan Nashelsky^2
1Advocate Illinois Masonic Medical Center, Chicago (Il­linois, USA). ²Family Practice Inquiries Network, Iowa City, Iowa

Irodalom:

1. Griffiths B, Kew KM. Intravenous magnesium sulfate for treating children with acute asthma in the emergency de­partment. Cochrane Database Syst Rev 2016;4:CD011050

2. Kew KW, Kirtchuk L, Michell CI. Intravenous magne­sium sulfate for treating adults with acute asthma in the emergency department. Cochrane Database Syst Rev 2014;5:CD010909

3. Global strategy for asthma management and preven­tion: Global Initiative for Asthma (GINA). http://www.gin­asthma.org (frissítve 2018. március 29-én, letöltve 2018. augusztus 9-én)