IL-23 gátlás axiális spondyloarthritisben

Mivel az IL-23/IL-17 tengelynek kritikus szerepe van a betegség kórélettanában, észszerűnek tűnik az IL-23 gátlás használata az SpA-ban szenvedő betegeknél, annak ellenére, hogy 2018 körül az IL-23 gátlással végzett randomizált, ellenőrzött vizsgálatok - legalábbis az axiális betegeknél - nem teljesítették az alapvető elvárásokat. A kongresszuson ismertetett meta-analízisek eredményei szerint az IL-23 gátló anyagok klinikai vizsgálatokban negatív eredménnyel jártak, egy vizsgálatban az IL-23 gátló risankinumab előnyös volt a vizsgálat másodlagos végpontjában.

Dr. Rik Lories (University Hospitals Leuven, Belgium) és Louise Vanhoutte közösen tekintették át azokat a megjelent publikációkat, amelyekben a felnőttkori axiális SpA-ban, vagy a psoriatikus arthritisben alkalmazott IL-23 és az IL-17 gátlás randomizált, placebó-kontrollált vizsgálatokban történt használatáról számoltak be. Az elemzésbe bevonták a fázis II és fázis III vizsgálatokat is, de csak akkor, ha azok teljesítették az ASAS40-kritériumot (40% javulás az Assessment of SpondyloArthritis International Society Response kritériumok szerint), megfeleltek az ASAS20-nak, a Bath Ankylosing Spondylitis Disease Activity Index-nek, illetőleg a SPARCC-nek (Spondyloarthritis Research Consortium of Canada) a kezelés kimenetelének megítélésében.

A meta-analízist 12 klinikai vizsgálatra szűkítették le, melyek az IL-12/23 gátló ustekinumabot, a risankizumabot, és két IL-17 gátlót, az ixekizumabot és a secukinumabot kutatták. Az IL-23 gátló guselkumab és tildrakizumab adatai nem voltak elérhetőek. A szerzőket nem érte meglepetésként, hogy „a forest plot táblázatokban az IL-23 anyagok hatástalanok voltak és az IL-17 gátlók jobb hatásúnak mutatkoztak axiális spondyloarthritisben.” Az IL-23 és az IL-17 gátlóval kezelt betegeknél az ASAS40 válaszadási kritériumok szerint az esélyhányadosok (OR) a kiindulási értékhez képest OR: 1,51(95%CI 0,98-2.31) és OR: 2,54 (95%CI 2,02-3,19) mértékben alakultak.

A meta-analízisben a risankizumab nem csak az Ankylosing Spondylitis Disease Activity Score-on alapuló C-reaktiv proteint (ASDAS-CRP) csökkenti a kiindulási értékhez képest átlagosan (MD) –0.30-cal (95% CI, –0.41-tól –0.19), de statisztikailag szignifikánsan csökkenti a gerinc SPARCC index értékét (MD, –3.10; 95% CI, –4.50-tól –1.70) és a high sensitivity CRP-t (MD, –2.10; 95% CI, –2.56-tól –1.64) is. Az adatok arra utalnak, hogy a risankizumab potenciálisan betegség-módosító képességgel rendelkezik, specifikusan célozza meg az IL-23p19-et.  Az IL-23-gátlást eszerint korábban is lehetett volna használni, igaz, hogy ezek az adatok csak egy kevés résztvevő bevonásával végzett randomizált, kontrollált vizsgálatból származnak, ahol az eredményeket csak átlagosan és interkvartilis kiterjedésben adták meg, melyeket a standard eltérésekre kell átalakítani, hogy végül esélyhányadosokat kapjunk. Az eredmények továbbá olyan betegekből származnak, akiknek axiális spondyloarthritise már radiológiailag is kimutatott volt.  Az adatok korlátai ellenére láthatjuk, hogy csökken a gyulladás és csökken (SPARCC-al mérve) a betegség strukturális progressziója is.

Mivel az IL-23 az IL-17 „upstream” molekulája, valószínű, hogy az IL-23 már a betegséget megelőző fázisban (a „prefázisos gyulladásban”) is jelen van – feltételezik a szerzők. Ez azért különösen érdekes, mert csak nagyon kevés olyan randomizált, ellenőrzött vizsgálat van, ahol a gyógyszereket a még röntgennel nem látható axiális spondyloarthrosis eseteiben vetették volna be.

Bár az IL-23 randomizált kontrollált vizsgálatokban nem bizonyult hatásosnak az axiális spondyloarthritis aktivitásának gátlásában, de ez valószínűleg nem teljesen van így. A szerzők bizonyították, hogy van bizonyos hatás, ami kórélettani értelemben kissé eltér attól, amit eddig a klinikusok gondoltak.

Forrás:  

Freeman S. Targeting IL-23 could still be important for axial SpA treatment. Medscape Medical News > Conference News > ICS 2021. September 21, 2021.