Az arthritis psoriatica klinikailag heterogén, diverz megjelenési formájú betegség, melyet számos extraartikuláris manifesztáció és komorbiditás jellemez. A betegek kiemelése, a korai diagnosztika és terápia kiemelkedő fontossággal bír a betegek sorsának további alakulására nézve. A keze­lésre alkalmazott gyógyszerek kiválasztását a betegség jellegzetességei, az egyes domének érintettsége és a komorbid állapotok összességében határozzák meg. A szerző ezen témakörök részletes tárgyalása mentén mutatja be a kezelés újdonságait.

Egy most megjelent tanulmány szerint biológiai terápiával gyermekkori psoriasisban a betegség súlyosságát jelző index 75%-os javulása érhető el a placebóval vagy methorexattal képest.

Az axiális spondylarthritis (axSpA) kezelésére jelenleg kétféle hatóanyag áll rendelkezésre: a tumor necrosis factor (TNF) gátlók és az interleukin-17 (IL-17) gátló biológiai terápiák, viszont hamarosan két vizsgálat alatt álló hatóanyag kerül majd várhatóan az FDA elé, nevezetesen a tofacitinib és az upadacitinib nevű orális Janus kináz gátló, melyeket spondylitis ankyloticában és az axiális spondylarthrosisban szenvedő betegek kezelésére javasolnak.

A plakk-psoriasis egy gyakori, krónikus, immunmediált gyulladásos beteg­ség, melyben piros, száraz, viszkető, pikkelyesen hámló bőrelváltozások jelennek meg bármelyik testrészen. Nagyságuk néhány milliméter is lehet, máskor a testfelszín jelentős részét érinti. Gyakran egyéb betegségek kísé­rik, például kardiovaszkuláris kórképek, gyulladásos bélbetegség, magas vérnyomás, metabolikus szindróma, krónikus vesebetegség, pszichiátriai kórképek és arthritis psoriatica. Ilyen módon a plakk-psoriasisban szen­vedő személy a látható bőrelváltozásokon kívül sok egyéb betegséggel is küszködik.

A 12. International Congress of Spondyloarthritis során kiderült, hogy az interleukin (IL)-23 gátlás továbbra is fontos szerepet játszik az axiális spondyloarthritiben (SpA-ban) szenvedő betegek kezelésében.

A viszketés az egyik legelviselhetetlenebb és leggyakoribb szubjektív tünet. Elsősorban a bőrhöz kapcsolódik, bár allergiás betegek időnként nyálkahártyák (torok-, szemnyálkahártya) viszketéséről is panaszkodnak. A viszketéssel járó bőrbetegségek és szisztémás betegségek mellett számos környezeti faktor (rovarcsípés, növények, a bőr kiszáradása) is okoz viszke­tést. Sokféle helyi és szisztémás kezelés közül válogathatunk.

A spondylitis ankylopoetica (SPA) krónikus, progresszív lefolyású gyulladá­sos reumatológiai kórkép, döntően a sacroiliacalis ízületeket, a csigolyákat körülvevő szalagokat érinti, kezelés nélkül a gerinc elcsontosodásához, mozgásának beszűküléséhez vezethet.

A szelektív IL-17A-gátló humán monoklonális antitest secukinumab szignifikáns hatékonyságot mutatott középsúlyos és súlyos psoriasis, arthritis psoriatica és spondylitis ankylopoetica kezelésében is kedvező biztonságossági profillal. A cikk átfogóan értékeli a secukinumab hatását akut tuberculosis (TB) előfordulása és látens tuberculosis (LTBI) reaktivációja szempontjából is. Ez idáig sem klinikai, sem preklinikai vizsgálatokban nem észlelték a secukinumab mellett a M. tuberculosis fertőzési rizikó fokozódását.

Clinical & Translational Immunology, 2017

Az SPA kezelésében régóta fontos szerepet játszanak a TNF-alfa-gátlók. Az utóbbi években emellett a nem radiológiai axiális SPA kezelésében is engedélyezte használatukat az EMA, így bővült a terápiás lehetőségek palettája. A Therapeutic Advances in Muskuloskeltal Disease cikkében az említett gyógyszerekkel a nem radiológiai SPA kezelésében elért eredményeket foglalja össze. A betegek bizonyos százaléka azonban TNF-alfa-gátlók alkalmazása mellett sem kerül remisszióba, így a cikk szót ejt egyéb hatásmechanizmusú készítmények alkalmazásának lehetőségéről is.

A tumornekrózis faktor-α gátlókkal szerzett 15 éves tapasztalatot követően, mely időszakban ezek voltak az egyedüli hatékony készítmények a hagyományos kezelésre nem reagáló gyulladásos gerincbetegségekben, most először látható, hogy az interleukin-17-gátló célzott terápia szintén hatékony lehet. Jelen cikkben a szerzők a patomechanizmussal és kezelési stratégiákkal kapcsolatosan felmerülő kérdéseket tárgyalják, és olyan vizsgálat tervét vázolják, amely a kérdések megválaszolását nagyban elősegítheti.

Rheumatology (Oxford), 2017