JAK inhibitorok alopecia areatában
Két Janus kináz inhibitor is jelentős, 70-80%-os regenerációt sikerült elérni a 3. fázisú vizsgálatok során súlyos alopecia areatában szenvedő betegekben.
Mind az Amerikai Egyesült Államokban, mind az Európai Únióban több Janus kináz (JAK) inhibitor kapott forgalmazási engedélyt rheumatoid arthritisben és egyes egyéb autoimmun gyulladásos kórképben. Az utóbbi idők független kutatásai további JAK gátlókkal is jelentős eredményeket értek el alopecia areata terápiájában. Deuruxolitinibbel sikerült az alopecia által érintett területek több mint 80%-án haj, szemöldök és szempilla növekedést elérni, ami az alopecia súlyosságát számszerűsítő skála (Severity of Alpoecia Tool - SALT) ≤ 20-as értékének felel meg. Kimagasló eredmény, hogy a pozitív terápiás hatás már 4 héten belül mutatkozott. Ritlecitinib terápiával is hasonló szintű regenerációt sikerült elérni a páciensek 69,9%-ában.
Deuruxolitinib a THRIVE vizsgálat kereteiben
A per os deuruxolitinib terápia hatásosságát alopecia areataban két nemzetközi, randomizált, kettős vak, placebo kontrollált, 3. fázisban lévő vizsgálatban (THRIVE AA1 és a THRIVE AA2) elemezték. Beválogatási kritérium volt, hogy a betegek fejbőre legalább 50%-ban érintettek legyen. A kezelést naponta kétszeri 8, illetve 12 mg-os dózissal tesztelték összesen 1200 betegen. A 24. hétre a 8 mg-mal kezelt betegcsoport 30%-ában sikerült az érintett terület legalább 80%-án, 21%-ában pedig az érintett terület minimum 90%-án hajregenerációt elérni. Ugyanebben az időtávlatban a 12 mg-os kezelés hatékonyabbnak bizonyult. Legalább 80%-os regeneráció mutatkozott a betegek 42%-ában, legalább 90%-os hajnövekedés pedig 35%-ukban. A placebo csoportban csupán a 80%-os regenerálódásra volt példa, ez is mindössze a betegek 1%-ában mutatkozott.
A betegek szubjektív, elégedettségi felmérésein is kimagasló eredményt értek el a JAK gátlók. Azok, akik naponta kétszer 8 mg-ot szedtek 42%-ban, míg azok, akik naponta kétszer 12 mg-ot szedtek 53%-ban bizonyultak “rendkívül elégedettnek” vagy “elégedettnek” a kezeléssel, ellentétben a placebóval kezelt betegekkel, ahol ez az arány csupán 5%-nak adódott. A kezelés az elvárásoknak megfelelően biztonságosnak bizonyult. Vérrögképződés egyáltalán nem lépett fel. Általános mellékhatások, mint akneképződés vagy fejfájás a betegek kb. 5%-át érintették. A fellépő mellékhatásokat a 8, illetve 12 mg-mal kezelt betegek 1,1, illetve 0,5%-a, míg a placebo csoport 2,9%-a érezte súlyosnak. Összességében az eredmények ígéretesek a deuruxolitinibre nézve, erre utal a tény is, hogy a résztvevő betegek szinte mindegyike folytatni kívánta a gyógyszer szedését, tehát részt kívánt venni a hosszútávú vizsgálatban. A gyógyszer betegtájékoztatója súlyos fertőzések, mortalitás, malignus folyamatok, kardiovaszkuláris események és vérrögképződés veszélyére hívja fel a figyelmet, ezen tapasztalatokat azonban egy másik, rheumatoid arthritisben alkalmazott JAK gátló vizsgálata során nyerték.
Ritlecitinib az ALLEGRO vizsgálat kereteiben
Az ALLEGRO vizsgálat köztes adatai alapján a JAK3, illetve a TEC csoportba tartozó Janus kinázokat célzó inhibitorral elérhető mind a 80, mind a 90%-os regeneráció. Kimagaslóak a kezelés hosszútávú eredményei, valamint a biztonságossága serdülőkben is. Ebben a vizsgálatban is fontos szempont volt a betegség súlyossági foka, beválogatási kritérium volt, hogy legalább a fejbőr 25-50%-án érintettek legyenek a páciensek. A beválogatott 447 betegből voltak, akik részt vettek a vizsgálat korábbi fázisaiban, illetve olyanok is, akik újonnan kezdték a terápiát. Utóbbiakat 4 héten át napi 200mg ritlecitinibbel kezelték, majd nekik is, a többi beteggel együtt a vizsgált napi 50mg-os dózist adták. A betegek 86%-a legalább 12 hónapon át részesült a terápiában. A résztvevők közel 20%-át kizárták a vizsgálatból, általában azért, mert nem feleltek meg a beválogatási kritériumoknak. A terápiának előfordult időleges és végleges felfüggesztése is, leggyakrabban akne képződés és fejfájás miatt. Két esetben jelentkezek kardiovaszkuláris szövődmény, egy alkalommal stroke, illetve egy alkalommal szívinfarktus, szerencsére egyik sem volt halálos kimenetelű. A terápia eredményei már a 3. hónapban mutatkoztak, ekkor a legalább 80%-os regenerációt a betegek 2,5%-ában sikerült elérni. Az eredmények a vizsgálat végéig, a 24. hónapig folyamatosan javultak, ekkorra már a betegek 69,9%-a mutatta a legalább 80%-os hajnövekedési rátát. Az eredményekből látszik, hogy a kezelés már rövid távon hatásos lehet, és az eredmény hosszú távon is fennáll. Legalább 90%-os regeneráció mutatkozott a betegek 16,5%-ában a harmadik hónapban, ami a 24. hónapra 62,5%-ra emelkedett.
A fenti eredmények jelentőségét hangsúlyozza, hogy a beválogatottak betegsége súlyos volt, és az ilyen súlyosságú betegségben lényegében nincs esély a spontán regenerációra.
Forrás:
