Még mindig túl sok sót fogyasztunk
Egy új meta-analízis szerint a nátrium-bevitel csökkentése nemcsak a magas vérnyomás betegségben, de a normotenzív esetekben is jótékonyan hat a vérnyomásra.
A magas vérnyomás a szívbetegségek legfontosabb, de befolyásolható kockázati faktora: 2017-ben világszerte mintegy 17,8 millió halálesetért volt felelős. A táplálékkal bevitt nátrium állatokban és emberben egyaránt a vérnyomás emelkedését okozza. Az ember napi szükséglete 1 gramm alatt van, de legtöbben ennél jóval többet fogyasztunk. Miközben a WHO felnőttek esetén maximum napi 2 grammban (5 g konyhasó) húzza meg a határt, sok országban inkább napi 2,4 g nátrium fogyasztást tartanak helyesnek.
Egy új tanulmány tovább táplálja a nátrium-bevitel és a kardiovaszkuláris rendszer állapota közötti összefüggés körüli vitákat, miszerint a táplálékkal bevitt nátrium adagjának csökkentése még azoknál is javasolható, akiknek kiindulási szisztolés vérnyomása mindössze 120 Hgmm volt.
A napi nátrium-ürítés minden 50 mmol-os csökkentése 0,66-, 1,89-, és 2,76 Hgmm-el csökkenti a szisztolés vérnyomást normotenziós egyénekben, kevert normotenziós és magas vérnyomású populációban és hipertoniás egyénekben. A tanulmány szenior szerzője, Dr. Feng J. He (Queen Mary University of London, UK) elmondta a theheart.org/Medscape Cardiology-nak, hogy igen fontos megfigyelés, hogy a nátrium-bevitel csökkentése nemcsak a magas vérnyomásban, de a normotenzív esetekben is jótékonyan hat a vérnyomásra, amit a régebbi vizsgálatokban nem tudtak igazolni.
Ez meglehetősen ellentmond a korábbi Prospective Urban Rural Epidemiology (PURE) vizsgálat eredményeinek, ahol a nátriumfogyasztás és a szív- érrendszeri betegségek kialakulása között egy J-alakú összefüggést láttak, azaz mind a magasabb, mind az alacsonyabb nátrium-szintek emelték a kardiovaszkuláris megbetegedések kockázatát (Mente A, O’Donnell M, Rangarajan S, et al. Urinary sodium excretion, blood pressure, cardiovascular disease, and mortality: a community-level prospective epidemiological cohort study. Lancet 2018;392(10146):496-596).
A PURE vizsgálattal ellentétben – ahol egy-egy vizeletmintából határozták meg az űritett nátrium mennyiségét - a BMJ-ben 2020. februárjában megjelent tanulmányukban 133 olyan randomizált vizsgálat eredményét analizálták, ahol 24 órás vizeletből történt az ürített nátrium mennyiségének meghatározása. Az összesen 12.197 személy esetén a 24 órás nátrium-excréció minden 50 mmol-os csökkenéséhez a szisztolés vérnyomás 1,1 Hgmm-es, és a diasztolés vérnyomása 0,33 Hgmm-es csökkenése társult (P=0,03). A szisztolés vérnyomás–életkortól, nemtől, etnikumtól függetlenül - minden alcsoportban csökkent, legerőteljesebben az 55-65 éves korosztályban (-3,88, 95%CI -5,05-től -2,71), a nőknél (-1,32, 95%CI -2,47-től -0,16) és a feketéknél (-4,07, 95%CI -6,14-től -2,00). A szisztolés vérnyomás csökkenésének mértéke függött a kiindulási értékektől: 120 Hgmm alatti kezdeti értékek esetén -0,39 Hgmm-rel, 120-130 Hgmm-nél -1,21 Hgmm-rel, 130-140 Hgmm-nél -2,23 Hgmm-rel, 140-150 Hgmm-nél -3,23 Hgmm-rel, 150-160 Hgmm-nél -2,68 Hgmm-rel, és 160 Hgmm fölött pedig -2,97 Hgmm-es változást figyeltek meg. A meta-analízisbe vont vizsgálatokban jelentősen különbözött a nátrium megvonás időtartama: általában 7 naptól 6 hónapig terjedt, mindössze a tanulmányok 19%-ában tartott 30 napnál tovább és csak 4%-ban tartott 6 hónapnál tovább, azaz elég nehéz volt az összehasonlítás. Mindamellett a 24 órás nátrium-ürítés minden 50 mmol-os csökkentésével kétszer akkora szisztolés vérnyomáscsökkentést lehet elérni, amennyiben a só-bevitel 14 napnál hosszabb ideig tartott (2,13 Hgmm vs 1,05 Hgmm csökkenés, P=0,002).
Dr. Suzanne Oparil (University of Alabama at Birmingham) elmondta a theheart.org/Medscape Cardiology-nak, hogy bár a normotenziós egyénekben alig változik a vérnyomás, de a teljes népességre átszámítva ennek jelentősége van. A doktornő szerint a 24 órás vizeletben ürített nátrium mennyisége, mint azt az orosz űrhajósok esetéből is tudjuk, egyéntől függően és naponta változhat, azaz nincs gold standard az ürített nátrium meghatározására. Igen nagy hiányosság, hogy a vizsgálatokban a vérnyomásmérés is csak egyszeri volt, és nem 24 órás monitorozás, továbbá az adatok nem tartalmazzák az egyes betegek kardiovaszkuláris betegségeit, illetve azok kimenetelét. Közismert, hogy az igen alacsony nátrium-bevitel néha olyan ellentétes folyamatokat vált ki a renin-angiotenzin rendszerben, amely miatt megemelkedik a vérnyomás, épp ezért, bár a magas vérnyomásos betegeknél indokoltnak tartja és javasolja a konyhasó bevitel csökkentését, de a kevés sót fogyasztó normotenziós személyeknél „nem hiszi, hogy tovább kellene korlátozni a nátrium-bevitelt.”
A hosszú ideig tartó só-megvonást elég nehéz betartani, de jelentős népegészségügyi előnyök várhatók attól, ha az élelmiszergyárak az új kívánalmaknak megfelelően kevéssé sózzák termékeiket. Az Egyesült Királyságban például 85 féle élelmiszer konyhasó tartalmát csökkentették, ilyen módon sikerült mintegy 15%-kal csökkenteni a napi só-bevitelt (2003-ban napi 9,5 gramm, 2011-ben napi 8,1 gramm), ezzel 2,7 Hgmm-el csökkent a népesség szisztolés vérnyomása, 42%-kal csökkent a stroke-halálozás, és 40%-kal csökkent az iszkémiás szívbetegségek kockázata.
Források:
