Mérsékli-e a császármetszések arányát a szülészeti kockázat aktív befolyásolása?

A hagyományos szakmai bölcsességgel szembehelyezkedő radikális nézet képes-e megállítani a császármetszések növekvő arányát azzal, hogy a kockázattal rendelkező terheseknél szülésindukciót tart szükségesnek, még mielőtt a kockázatból javallat lesz? Ez természetesen ellentmondásos, de ettől még lehet hatásos.
Az elektív császármetszések aránya az utóbbi évtizedben folyamatosan emelkedett és országszerte rekordokat döntött.1 (A 2003-as adatok szerint az összes császármetszés aránya 26,7%-ra, az elektív császármetszések aránya 19,1%-ra nőtt.) Ez a gyakoriság – és ezzel párhuzamosan a kedvezőtlen szülészeti kimenetel aránya – továbbra is emelkedni fog, ha nem sikerül megfelelő megelőző intézkedéseket kidolgozni és bevezetni.
A helyzet alakulása sok szakemberben aggodalmat kelt, mivel a császármetszés – a hüvelyi szüléssel összevetve – számos veszélyt rejt magában az anya és újszülöttje számára a szülés közben és azt követően. Szerencsére nem mindenki tekinti a császármetszést nemkívánatos eseménynek, mivel az elektív és ismételt elektív császármetszésről nemrégiben bebizonyosodott, hogy a gátat kevésbé károsítja, és csökkenti a hypoxiás-ischaemiás encephalopathia gyakoriságát.

Vannak azonban olyan kutatók is, akik szerint az elektív császármetszés az újszülöttkori légzészavarok és az anyai halálesetek gyakoribb előfordulását eredményezi.  Többen szorgalmazzák olyan módszerek kidolgozását, melyek segítségével biztonságosan csökkenthető a császármetszések aránya; ennek ellenére az eredményes és biztonságos megelőző intézkedések kidolgozása egyelőre még várat magára.