Mindenkinek kísérletinyúl-ikertestvért!
Hamarosan virtuális klónunkon próbálhatjuk ki a gyógyszerek személyesen ránk jellemző hatásait, és többek között azt is megnézhetjük a segítségével, milyenek leszünk húsz év múlva, ha nem változtatunk az életmódunkon.
A többek között az Európai Unió által 300 millió euróval támogatott Virtuális Fiziológiai Ember program (Virtual Physiological Human project/VPH) célja, hogy a 2020-as évtizedben már mindannyian növeszthessünk magunknak egy virtuális ikertestvért, amin kísérletezni lehet, ki lehet próbálni a különböző szerek, operációk és életmódok személyünkre szabott hatásait, hogy ennek alapján hozhassuk meg egészségünket befolyásoló döntéseinket. Mint Linda Geddes írja a New Scientistben, orvosilag pontos digitális másunk forradalmasítani fogja az életünket és az egészségügyet: testünk belső működésének részletes szimulációja - ami a génekkel, fehérjékkel kapcsolatos digitális adatoktól kezdve a szervekkel és szervrendszerekkel kapcsolatos tudáson át minden biológiai, anatómiai, fiziológiai és patológiai információt kombinálni fog személyes egészségügyi adatainkkal, kórtörténetünkkel és az életmódunkkal kapcsolatos információkkal – valóban személyre szabott ajánlásokkal és predikciókkal fog ellátni minket. A témáról beszámoló szakirodalom szerint virtuális ikertestvérünk egy deskriptív, integratív és prediktív keretrendszer, ami a betegspecifikus adatok és a populáció alapú információk kombinálása, a különböző tudományágak egyesített tudásának felhasználása révén lehetővé tesz egy olyan szisztematikus megközelítést, aminek révén elkerülhetjük a redukcionizmus csapdáját, és végre fogalmat alkothatunk a komplex betegségek működéséről is (pl.: Clapworthy és munkatársai: The virtual physiological human: building a framework for computational biomedicine; Royal Society A: Mathematical, Physical and Engineering Sciences).
Már a mai számítógépes modellek is óriási mennyiségű adat kombinálására képesek, így már megszülettek a főbb szervek – pl. szív, máj - digitális másolatai, amiket gyógyszerek tesztelésére használnak, más modellek pedig pl. arra valók, hogy a segítségükkel idősek elesési és csonttörési kockázatát megállapítsák, és prevenciós testgyakorlatokat tervezzenek személyre szabottan (Eugene McCloskey, University of Sheffield). Az amerikai Robert Hester és munkatársai (University of Mississippi Medical
Center in Jackson) HumMod névre keresztelt teljes test szimulációja is tartalmaz már vagy 5000 változót (pl. véráramlási értékek, szív- és agyi aktivitás, vértesztek, csontdenzitás, izomműködés adatai, illetve a környezettel kapcsolatos információk: hőmérséklet, páratartalom), aminek révén már ma is képesek a különböző betegek számára a különböző döntéseik következményeit modellezni.
Linda Geddes szerint a VPH számára ma már nem is a technika jelenti a legkeményebb kihívást, hanem az orvosok ellenállása, akik attól félhetnek, hogy ezután a betegekkel kapcsolatos döntés kikerül a kezükből. Másrészt az is igaz, teszi hozzá a New Scientist újságírója, hogy a virtuális klón alkalmazása magabiztosabbá teheti a doktorokat, hiszen míg ma csak egyetlen esélyük van jó döntést hozni, a virtuális modell révén ki lehet választani azt a kezelési eljárást, ami az adott páciens számára a legjobb hatást biztosítja a legkevesebb mellékhatás mellett.
A projektben számos szereplő vesz részt, akik többek között internetes képzéseket és konferenciákat is szerveznek (a kardiovaszkuláris rendszer modellezésével kapcsolatos webinárium és konferencia szeptember 6 és 9 között zajlik), továbbá arra hívják fel a figyelmet, hogy virtuális ikertestvérünk révén sokkal jobban odafigyelhetünk majd saját jóllétünkre, saját kezünkbe vehetjük a felelősséget egészségünkért. Mint Jane Wardle (University College London) kifejti dohányzásról való leszokással kapcsolatos kutatásai kapcsán: az embereknek elmondjuk, hogy milyen jövőbeli kockázatokat rejt a viselkedésük, de ez nem szokta rábírni őket a magatartásuk megváltoztatására – ha azonban virtuális másuk segítségével megmutatjuk nekik, hogy néznek majd ki 5-10-20 év múlva, annak jóval nagyobb hatása lesz.
Virtuális ikertestvérünk jó esetben pszichológiánkkal kapcsolatban is fog adatokat tartalmazni, így tisztában lesz azzal is, milyen személyiségünk van: hogyan fogadjuk pl. a rossz híreket. Nagyon is valószínú ugyanis, hogy e szisztematikus megközelítés révén olyan újdonságok is kiderülhetnek számunkra, hogy hogyan és mikor valószínű a halálunk. Fel vagyunk erre készülve?, teszi fel a kérdést cikke végén Linda Geddes.
