Négy fogyókúrás diétából egyik sem az igazi
Világszerte mind több a súlytöbblettel élő, fogyni akaró ember, ezért sok a hatásosnak hirdetett diéta. Kanadai kutatók megvizsgáltak négy, sokat ígérő fogyókúrás eljárást, de az eredmény hosszú távon meglehetősen szerény és nem tartós.
Kövéredő világban élünk. Az Egyesült Államokban minden ötödik gyermek súlytöbbletet cipel magán. Mi sem büszkélkedhetünk: a gyerekek 20%-a túlsúlyos, egyharmaduk elhízott. Kanadában a férfiak 22,3%-a, az USA területén élő urak 34,4%-a kövér. Kanadában a kövérek aránya néhány év alatt 13%-kal nőtt. Számunkra az a súlyos gond, hogy a felnőttek 33%-a túlsúlyos, 20%-uk pedig kövér.
Érthető, hogy világszerte terjednek a sokat ígérő fogyókúrák és fogyasztószerek. A kanadai egészségügy illetékesei megriadtak attól, hogy a túlsúllyal küzdő polgárok aránya rövid idő alatt hirtelen megnőtt és rövidesen eléri az amerikai szintet, Montrealban egy munkacsoport átnézte, hogy a négy legnépszerűbb fogyókúrából melyik az „igazi”.
„Észak-Amerika területén az emberek dollármilliárdokat ölnek bele a fogyasztóiparba, de az eredmények igencsak ellentmondásosak, és nehéz eldönteni, melyik az a népszerű diéta, amelyik valóban hatásosabb, mint a többi” – mondotta Mark J. Eisenberg, a montreali McGill Egyetem professzora. A kutatók kiválasztották a négy legnépszerűbb fogyókúrarendszert a szakirodalomból, és kikeresték mindazt a kontrollált adatot, ami tudományos kritikával elfogadható volt. A négy módszer: Atkins, South Beach, Weight Watchers, Zone, ezek nálunk is sokfelé használatosak. A munkacsoport vizsgálta, hogy melyik technikával milyen volt a súlycsökkenés, egy év múlva hogyan alakult a testsúly, és változtak-e a kardiovaszkuláris betegségek kockázati tényezői is.
Az eredményeket a szokásos, hagyományos eljárásokkal hasonlították össze: zsírszegény étrend, életviteli változások, étkezési tanácsadás és öntevékeny tanácsgyűjtés. Az Atkins-diétáról öt, a Weight Watchersről négy, a South Beach módszerről egy véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatot találtak. Két olyan vizsgálattal találkoztak, ahol közvetlenül mértek össze egymással különböző diétákat (Atkins vs. Weight Watchers vs. Zone, illetve Atkins vs. Zone vs. kontroll.
A négy vizsgált diétából három (Atkins, South Beach, Zone) szénhidrátszegény változat volt, a Weight Watchers pedig kalóriaszegény, és viselkedést befolyásoló módszeren alapult. Az eredeti vizsgálatok 2003 és 2011 között történtek, a vizsgálati alanyok száma 2559 volt, a megfigyelési idő legalább 1 év. Három vizsgálatban a résztvevők állapotát 24 hónapig követték.
A vizsgált személyek átlagos életkora 45 év, többségük kövér fehérbőrű nő volt. A primer vizsgálati végpont az egy esztendei vagy hosszabb fogyás, a szekunder végpont a kardiovaszkuláris kockázati tényezők alakulása. A South Beach alkalmazásával végzett egyetlen, megfelelő ideig tartó vizsgálat nem igazolt eredményesebb fogyást, mint a szokásos eljárások, a rizikófaktorok alakulásáról pedig nem tartalmazott információt.
Tíz olyan vizsgálatot értékeltek, ahol a diétát a szokásos étrendhez hasonlították. Csak a Weight Watchers volt következetesen eredményesebb, mint a szokásos módszerek alkalmazása: a fogyás 3,5–6,0 kg vs. 0,8–5,4 kg. A 24 hónapos adatok azt jelezték, hogy az Atkins- és a Weight Watchers módszerrel leadott kilók egy részét a páciensek egy idő után visszanyerték. Nem észleltek értékelhető különbséget az Atkins-diéta, valamint a Weight Watchers és a Zone között a koleszterinszintben és a vércukorszintben, a vérnyomásban, illetve egyéb kockázati tényezőkben. „Megfelelően kiterjesztett életmód-módosítás, melyben orvosok és egyéb, életvitellel foglalkozó egészségügyi szakértők is segítenek, valószínűleg eredményesebb volna” – foglalta össze a munkacsoport vezetője.
