Kell-e politikai recept az elhízás ellen?
Az Egészségügyi Világszervezet legújabb adatai is arról tanúskodnak, hogy az elhízás világszerte folytatódik. Kanadai kutatók szerkesztőségi közleményben figyelmeztetik politikai vezetőiket, hogy az élet minden területére kiterjedő intézkedések kellenek a probléma kezeléséhez.
A nem fertőző betegségek elleni küzdelem részeként az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tagállamai tavaly nyilvánosságra hozták azt a döntést, hogy 2025-ig megállítják az elhízás járványszerű növekedését. A döntést az a tény tette szükségessé, hogy 1980 és 2013 között a kövérség világszerte mind gyakoribbá vált, Kanadát is beleértve, és ez kiváltképp a fiatal korosztályokat érinti.
Kanadai kutatók, John Fletcher és Kirsten Patrick írtak arról, hogy az elhízás terjedése ellen az eddigi módszerek nem hatékonyak. Lényegesen eredményesebb beavatkozásokra volna szükség. Tanulmányuk címe – „Politikai recept kell az obezitás kezelésére” – világosan jelzi, hogy a tájékoztatás, a tudományos és médiainformációk mellett politikai döntésekre volna szükség az eredmények eléréséhez.
Az eddigi módszerek sikertelenségét világosan jelzi az, hogy az American Medical Association szerint kövérség = betegség, ami azt is jelenti, hogy a „bizonyítékokon alapuló orvoslás” eddigi megközelítési módja nem volt elégséges a valódi betegség kezelésére.
A közlemény szerzői emlékeztetnek arra, hogy az elhízás kezelésére alkalmazott eljárások rövid hatású és szerény eredményekkel járnak. A szigorú diétás technikák csupán átmeneti fogyással kecsegtetnek, és rendszerint újabb hízás követi őket, végül nagyobb lesz a testsúly, mint kezdetben volt. A családi fogyókúra legtöbbször hatékonyabb, mint az egyéni kezdeményezés, de az eredmény nem kevésbé bizonytalan. A bariátriai sebészet látványosan csökkentheti a kóros elhízást, de csak korlátozott számú betegen segít, és csupán utolsó mentsvárként jön szóba.
A szerzők szerint a látványos ígéretekkel piacra dobott fogyókúrás szerekről eddig mindig az derült ki, hogy sokkal kevésbé hatásosak, mint azt a reklámok hirdetik, és gyakran igen zavaró mellékhatásaik vannak. A szintén sűrűn forgalomba kerülő diéták is sok mindent ígérnek, de az eredmények azt bizonyítják, hogy csak annyit érnek, amennyire a páciens csökkenti a kalóriafogyasztását.
A cikkírók szerint az eddigi tanácsok mellett kemény törvényi előírásokra van szükség. Csökkenteni kellene az éttermi adagokat, a cukortartalmú és a zsíros, kalóriadús ételek kínálatát. Úgy vélik, az ilyen ennivalók adójának erélyes növelése lenne hatásos, ahogy az a dohányzással és az alkoholforgalmazással kapcsolatban is tapasztalható volt. Elfogadják, hogy az élelmiszeripar hatalmas reklámgépezete a profit növelése érdekében igen hatékonyan használja ki étvágyunkat, mohóságunkat, megrögzött szokásainkat, de szerintük az államnak joga és kötelessége differenciált adópolitikával, pénzügyi szabályozással korlátozni az egészségtelen termékek iránti keresletet.
Ezek az érvek máris nagy vitát váltottak ki. Sokan úgy vélik, hogy a politikai vezetés világszerte rengeteg hibát követ el, mert nem a szakértők javaslatait, hanem saját politikai érdekeit veszi figyelembe. A dohányzás csökkenése sem annyira a büntetőintézkedések, az árnövekedés javára írható, hanem inkább annak köszönhető, hogy mind több munkahely csak nem dohányzó munkatársakat alkalmaz, és pontos, vitathatatlan adatokkal igazolja ezt a döntést: a dohányosok rosszabb, megbízhatatlanabb munkatársak, mint a nem dohányzók, gyakrabban betegek, rontják a teljesítményt.
Kirsten Patrick, a Canadian Medical Association Journal helyettes szerkesztője máris részletes blogbejegyzésben igyekezett megvédeni az írást, melynek társszerzője volt, de elismeri, hogy ezt a vitát még nem lehet lezárni. A hízás egyelőre folytatódik.
