Kanadai orvosok a chips-adóért
Tiltsuk, vagy adóztassuk a gyenge tápértékű táplálékokat? A világ minden országában felvetődő kérdésre a kanadai orvosok is-is választ adtak: a tiltás és adóztatás együttesét tartják kívánatosnak.
Az elmúlt évben a WHO tagállamai célul fogalmazták meg az obesitas további terjedésének megaakadályozását. A Global Burden of Disease Study szerint 1980 és 2013 között globálisan, regionálisan és nemzetileg is növekedett a túlsúlyos és obes emberek száma, és különösen a fiatalok körében. A WHO külön bizottságot hozott létre a gyermekkori elhízás felszámolására (Commission on Ending Childhood Obesity), mely vezérelveket fog javasolni, de ez bár rendkívül üdvözlendő, de ma már nem elegendő. A kormányoknak be kell látniuk, hogy az egyének szintjén történő beavatkozások, a táplálkozási tanácsadás, és a szükséges teendők megfogalmazásai nem működnek. Úgy látszik, hogy az obesitas csak az egész népességet érintő módszerekkel fogható vissza.
A már kialakult kóros kövérség kezelése nehéz, a megelőzés viszont könnyebb. Az American Medical Association szerint is egy olyan betegségről van szó, mely a bizonyítékokon alapuló orvoslással nehezen gyógyítható, bár vannak mérsékelten sikeres eredmények is, de ezek hatása rendszerint nem tartós. Az étrend korlátozása csak egy rövid időtartamú fogyást eredményez, és hosszú távon gyakran még súlyosabb elhízáshoz vezet, igaz, ha sikerül az életmódváltás, akkor eredményes és tartós lehet. De fordítva is igaz, a fizikai aktivitás önmagában nem elégséges a túlsúly, vagy az obesitas megelőzéséhez, illetve kezeléséhez, ha nem társul diétás megszorításokkal. A családi, vagy közösségi beavatkozások sem minden esetben működnek. A bariátriai műtétek szélsőséges obesitasban jó eredményekkel járnak. A gyógyszeres beavatkozások némi javulást hozhatnak, viszont kellemetlen mellékhatásaik vannak. Hivatalos és nem hivatalos táplálkozási javaslatokkal el vagyunk árasztva, de népességi szinten nem tudunk beavatkozni.
A Public Health Agency of Canada és a Canadian Institute for Health Information közös javaslata alapján három szinten kell az obesitas ellen harcolni: 1./ egészségügyi szolgáltatásokkal az egyének szintjén, 2./ közösségi szinten az egyének és a csoportok viselkedését befolyásoló módszerekkel és intézkedésekkel, és 3./ a népességi politika szintjén, mely magába foglal szociális és környezeti elemeket is. A beszámoló jól látja, hogy az obesitas megállítása egyetlen részmegoldással nem lehetséges, itt „multiszektoriális” beavatkozásra van szükség. Sok lehetőség áll minden ember előtt, de az emberek nem biztos, hogy a jót válasszák: a jó lehetőség kiválasztásához oktatás és nevelés szükséges. Egyszerűnek látszik, de egyben abszurd is, hogy egyes országokban már évtizedek óta birkóznak a problémával. Az emberek milliói valóban azt választják, hogy túlsúlyosak lesznek? Valószínűleg erre igen kevesen válaszolnának igennel, de akkor fel kell tételeznünk, hogy az emberek döntései testsúlyukkal kapcsolatban sem olyan szabadok, mint azt mi hisszük. Az édes és zsíros ételek utáni neurobiológiai vágy még abból az időből ered, amikor kevés táplálék állt az emberiség rendelkezésére, és minden kalória számított. Amint a táplálék könnyen hozzáférhetővé és olcsóvá vált, az evéssel járó biológiai folyamat, a kalóriafelvételre késztető drive ma már inkább egy függőséget tükröz és okoz, természetesen az olyan azokban az országokban, ahol van élelem.
Meg kell változtatni a hozzáállásunkat! A nevelő hatású üzeneteken túl ösztönzéseket is kell adni. Az egyéni beavatkozások stratégiáján túl az iskolákban kialakított táplálkozási és aktivitásra, mozgásra nevelő módszerekkel, a rosszul rögződött táplálkozási szokások megváltoztatásának ösztönzésével, a gyerekek számára hozzáférhető, illetve az intézményesen biztosított étrend gyökeres változtatásaival kell foglalkoznunk. Erőteljes módon kell csökkenteni az adagokat, a cukrozott italok és egyéb magas kalóriatartalmú táplálékok iskolákon belüli árusítását. A kormányoknak meg kell fontolnia ezen termékek megadóztatását is (hazánk ebben már élen jár), úgy, ahogy azt a lakosság egészségének érdekében számos ország az alkohol- és dohánytermékekkel tette.
Az eladások és természetesen a profit növelése érdekében a gyártók marketingtevékenysége az étvágyunkra, élvezeteinkre, vágyainkra és a függőségeinkre épít. A kormányoknak gondosan megfontolt adóztatással és szabályozással szembe kellene szállniuk ezeknek a káros, üres kalóriákat tartalmazó, hizlaló termékekkel, pont úgy, mint ahogy ezt a dohányzás esetében már sikerrel megtették. Korlátozni kellene a magas kalória-tartalmú és gyenge tápértékű táplálékok termelését, és adóztatás segítségével csökkenteni kellene a megvételükre ösztönző reklám-felhívásokat is.
Dr. George C. Benjamin, az American Public Health Association ügyvezető igazgatója szerint az APHA már 2012-ben javasolta a cukrozott italok adóztatását az USA-ban, de nagyon valószínűtlen, hogy ez önmagában megváltoztatná a lakosság szokásait.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
