Orvosok munkakörülményei és depressziós kórképei
Az orvosok, s különösen a szakorvosképzést megkezdő rezidensek körében a depressziós kórképek prevalenciája átlagon felüli. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy az orvosok – s még inkább az orvosnők – közül viszonylag sokan halnak meg öngyilkosság következtében.
A depresszió nemcsak az egyént viseli meg, hanem a betegállományban töltött munkanapok és a munka hatásfokának csökkenése (a munkaidő rosszabb kihasználása) révén pénzben kifejezhető veszteséget is okoz. A kiégés (burnout), bár definíciója szerint a beteg hivatásával összefüggésben értékelendő, tünettanában jelentős átfedést mutat a depresszióval, a szűkebb értelemben vett depresszió pedig összefüggésbe hozható a betegellátás minőségének romlásával. Ez utóbbi részben az orvos-beteg kapcsolat nehézségeiből, részben orvosszakmai hibákból fakad.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!