Posztmenopauzális hormonpótlás - ne hagyjuk abba egy éven belül!

A kérdés bonyolult, és az ezzel foglalkozó számtalan tanulmány eredményei ellentmondásosak. Az orvosi közvélemény szerint a posztmenopauzális hormonpótlás egyes fajtái mellett szaporodnak a szívproblémák, a stroke, a trombózisok és az emlőrák, de az is kétségtelen, hogy csökkennek az oszteoporózisos, a Parkinsonos, a szorongásos, a depressziós, a vazomotoros- és az urogenitális-szexuális tünetek. 

Az ajánlások általánosságban azt javasolják, hogy a posztmenopauzális hormonpótlást (újabban magyar nyelven inkább a menopauzális hormonterápia = MHT kifejezést használjuk) a lehető legkisebb dózisban és a lehető legrövidebb ideig adjuk. Ennek érdekében  gyakran évenként vagy kétévenként abba is hagyatják a nőbetegekkel a kezelést. De egy új tanulmány első szerzője, Dr. Tomi Mikkola (Helsinki Egyetem) szerint ez a gyakorlat megkérdőjelezhető, mégpedig azért, mert „50 és 60 éves kor közötti posztmenopauzális nőkön egyértelműen kimutattuk, hogy ez a kezelési mód többet árt, mint használ”. Amennyiben a nőbeteg egyébként teljesen egészséges, javasoljuk a hormonkezelést annyi ideig alkalmazni, amilyen hosszan a nőbeteg azt szeretné.

A Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism szaklapban online megjelent tanulmány során két nagy finn regiszter (Medicine Reimbursement Register és Causes of Death Register) 330 202 olyan nőbetegének anyagát dolgozták fel, akik 1992 és 2009 között valamilyen okból megszakították a posztmenopauzális hormonkezelésüket. A nőbetegek általában 6,2 évig szedtek hormont és az abbahagyás után még átlagosan 5,5 évig álltak megfigyelés alatt. A vizsgálati periódus alatt, 2009 végéig 5 129 elhalálozás következett be kardiális ok (n=3.177), vagy stroke (n=1.952) miatt. Az Elhalálozási Regiszterből nyert halálozási adatokat az életkorhoz igazított háttér-populáció adataihoz hasonlították, és egy másik analízisben összehasonlították a hormonkezelést abbahagyók és a hormonkezelést folytatók adatait.

A kezelések abbahagyása utáni első évben a kardiális halálozás kockázata lényegesen magasabb volt (standardizált mortalitási arány, SMR: 1,26, 95%CI 1,16-1,37), míg az egy évnél hosszabb követés után már csökkent a kockázat (SMR: 0,75, 95%CI 0,72-0,78). Még rosszabbul alakult a stroke-os halálozás kockázata: az abbahagyás utáni első évben a standardizált halálozási arány 1,63 volt (95%CI 1,47-1,79), de az egy évnél hosszabb követés után ez is észrevehetően csökkent (SMR: 0,89, 95%CI 0,85-0,94).

Még szembetűnőbbek voltak a különbségek, ha a kezelést abbahagyók kardiális halálozását (SMR 2,30, 95%CI 2,.12-2,50), illetve a kezelést abbahagyók  stroke halálozását (SMR 2,52, 95%CI 2,28-2,77) a továbbra is hormonkezelésen lévőkhöz viszonyították. Dr. Mikkola szerint az adatok birtokában változtatni kellene a klinikai gyakorlaton, elsősorban a nőgyógyászok és az általános orvosok, esetenként a kardiológusok gyakorlatán.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

1. Medscape Medical News from the North American Menopause Society (NAMS) 2015 Annual Meeting

2. JCEM