Riociguat a pulmonális artériás hipertónia kezelésében
Egy vizsgálat szerint pulmonális artériás hipertóniában szenvedő betegeknél a foszfodiészteráz-5 gátlókról riociguatra váltással csökkenthető a halálozás kockázata.
A pulmonális artériás hipertóniában (pulmonary arterial hypertension, PAH) kezelése egyre bonyolultabb. A Lancet Respiratory Medicine-ben megjelent REPLACE nevű vizsgálat első szerzője, Dr. Marius M. Hoeper (Hannover Medical School, Németország) szerint „Ez egyrészt az egyre több, rendelkezésre álló gyógyszernek köszönhető, másrészt annak, hogy egyre tisztábban látjuk, a betegek többsége legalább kettő, de néha három különféle osztályba sorolható gyógyszerrel kezelhető a legjobban.”
A REPLACE nevű, nyílt, randomizált, ellenőrzött vizsgálatot 22 ország 81 pulmonális artériás magasvérnyomásban szenvedőket kezelő központ részvételével végeztek. A tüneteket okozó – az egy éven belüli halálozás közepes kockázatát hordozó - PAH-os betegek átlagos életkora 49 év volt, 78%-uk kaukázusi rasszba tartozott. A betegeket két csoportra osztották: az egyik csoport tovább folytatta a foszfodiészteráz-5 (PDE-5) gátló kezelést (orális sildenafil legalább 60 mg/nap, vagy orális tadanafil 20-40 mg/nap), a másik csoportnál pedig a terápiát orális riociguatra (Adempas, Bayer AG)váltották (2,5 mg napi háromszor). A vizsgálatot 211 beteg fejezte be, mindkét csoportban 7-7 beteg hagyta abba idő előtt a gyógyszerszedést. A biztonságossági analízisre 225, a teljes analízisre 224 beteg adatai bizonyultak alkalmasnak. A riociguatra váltó csoportban a betegek 41%-ánál, a PDE-5 gátlót szedő csoportban a betegek 20%-ánál lehetett kimutatni a vizsgálat elsődleges végpontjának számító klinikai javulást a 24. héten (Odds Ratio: 2,78, P=0,0007). A másodlagos végpont a klinikai rosszabbodás volt: a riociguat csoportban egy beteg (1%)(ezt a beteget kórházba kellett felvenni), a PDE-5 gátló csoportból 10 beteg (9%) lett rosszabbul (ebből a csoportból 9 beteget kellett kórházba felvenni).
A leggyakoribb mellékhatás a riociguat csoportban a vérnyomásesés (14%), a fejfájás (13%), valamint a dyspepsia (9%) volt, míg a PDE-5 gátlókat szedők leggyakrabban fejfájást (7%), a köhögést (6%) és felső légúti fertőzést (6%) panaszoltak. Súlyos mellékhatás a riociguátot szedők 7%-ában, a PDE-5 gátló terápiát folytatók 17%-ában fordult elő (közülük 4 végződött halállal).
A PDE-5 gátlók és a szolubilis guanilát-cikláz-(sGC-) stimulátor riociguat (bár eltérő mechanizmussal, de egyaránt a nitrogén monoxid – oldható guanilát-cikláz – ciklikus guanozin monofoszfát jelátvitelti úton hatnak) jó stratégiai lehetőség a közepes kockázatú PAH betegek. A „prosztanoidok” (prosztaglandinok, prosztaciklinek, thromboxánok) jelenleg a leghatásosabb gyógyszerek, tehát időnként el kell gondolkozni a váltáson, ha a beteg az alap-terápiára nem megfelelően kompenzált. Viszont a parenterális kezelésre való váltás túl hosszú késlekedésének is kockázata van, mert visszafordíthatatlan kamrai elváltozás és idő előtti halál következhet be. A terápiát specifikus PAH-centrumban, egyedi kockázatbecslés alapján kell beállítani Dr. Robert Frantz (Mayo Clinic in Rochester, Minnesota) szerkesztőségi közleményében azt írta „személyes véleményem szerint ezek az adatok nem bizonyítják, hogy a riociugat általánosságban hatásosabb, mint a PDE-5 gátlók, és jelenleg nem kell megváltoztatni a PAH terápia indítására vonatkozó ajánlásokat, hogy egy endothelin-receptor antagonista plusz egy PDE-5 gátló kombinációval indítsunk.” Ugyanakkor a váltási stratégia egy új kezelési lehetőség azon PAH betegek számára, akik esetében a PDE-5 gátlókra alapozott kezeléssel nem értek el végpontot, az alacsony kockázatú csoportba kerülést.
Forrás:
