Súlygyarapodás megelőzése a GLP-1-ek abbahagyása után

A glükagonszerű peptid-1 (GLP-1) agonistákat, például liraglutidot, semaglutidot és tirzepatidot (amely technikailag szintén egy glükózfüggő inzulinotróp polipeptid agonista) szedő betegek testsúlyuk 10%, 20% vagy akár 25%-át is képesek a kúra alatt leadni. Ha azonban ezek a betegek abbahagyják a GLP-1-ek szedését, a vizsgálatok szerint igen nagy százalékuk egy éven belül visszaszedi sikeresen leadott testtömegének nagy részét. Ezek a gyógyszerek az étvágyat változtatják meg, tehát abbahagyásukkor az étvágy, így az elhízás visszatér. A folyamatos kezelés kézenfekvő megoldásnak tűnhet, de a magas költségek és a rendszeresen előforduló készlethiány elérhetetlenné teheti a gyógyszereket. A mellékhatásként jelentkező a hányinger, hasmenés, gyomorfájás és hányás szintén sok esetben okai a szer abbahagyásának. Egyes betegek pedig egyszerűen nem akarnak örökké gyógyszert szedni, és inkább a gyógyszer nélküli súlycsökkentés mellett döntenek.

A Medscape-nek nyilatkozó orvosok tanácsolat adnak arra vonatkozóan, hogyan segítsük a GLP-1-t abbahagyó betegeket a sikeres testsúlycsökkenés eredményének megtartásában.

Dr. Jaime Almandoz (University of Texas Southwestern Medical Center) azt javasolja, derítsük ki, hogy a beteg miért akarja abbahagyni a GLP-1 szedését. Ha az ok a biztonság miatti aggodalom, akkor ismertessük meg velük a gyógyszerbiztonsági adatokat, és mondjuk el a betegeknek, hogy a tanulmányok szerint az emberek átlagosan egy éven belül visszanyerik a leadott súly kétharmadát.

Dr. Sean Wharton(Wharton Medical Clinic, Burlington, Ontario, Canada) arra figyelmeztet, hogy ne tekintsük az elhízást jellemhibának, hanem betegségnek, és eszerint hozzuk meg kezelési döntéseiket. Amikor a GLP-1-eket szedő betegek megkérdezik, hogy meddig kell ezt gyógyszert szedniük, emlékeztessük őket arra, hogy az elhízás nem személyes kudarc, hanem genetikai és biológiai tényezők által befolyásolt folyamat.

Azt javasolja, ismertessük meg betegeket az elhízás biológiájának alapjaival. Azzal, hogy amikor fogyunk, a testünk visszavág, és megpróbál visszatérni a legmagasabb zsírtömegünkhöz. A neurohormonokban, a bélhormonokban, a jóllakottsági mechanizmusokban, az anyagcserében és az izomműködésben bekövetkező változások mind összeadódnak, hogy elősegítsék a szervezet korábbi súlyhoz való visszatérését.

Készítsük fel a betegeket arra, hogy a szer abbahagyásakor éhségérzetük és étvágyuk általában fokozódni fog. Magyarázzuk el, hogy a GLP-1 gyógyszerek egy olyan hormont utánoznak, amely a beleinkből evés hatására szabadul fel, és azt jelzi az agynak és a testnek, hogy az ételt már elfogyasztottuk, ezért a szervezet csökkentse az étvágyat és a táplálék utáni vágyakozást. Kérdezzük meg a betegeket, hogy a gyógyszeres kezelés hatására hogyan változott az éhség- és jóllakottság érzésük - javasolta Almandoz. "Sokan arról fognak beszámolni, hogy az éhségérzetük és az étel utáni sóvárgásuk igen kismértékű, és közömbösek az ételek iránt". Az ilyen feltáró kérdések segíthetnek a betegeknek, hogy jobban tisztában legyenek a gyógyszer hatásaival.

Segítsük a betegek testének alkalmazkodását, ha lehetséges, lassan csökkentsük a gyógyszer adagját, hogy elkerüljük az éhségérzet hirtelen és nagymértékű visszatérését. Minél lassabb és fokozatosabb a csökkentés, annál jobb. Tanácsos 4-8 hetente ellenőrizni a betegeket, és ha sikerül tartaniuk a súlyukat, akkor csökkentsük tovább az adagot.

Helyettesítse az egyik terápiát egy másikkal. Általánosságban elmondható, hogy a súlycsökkenés fenntartásához valamilyen beavatkozásra van szükség, így a GLP-1 abbahagyásakor fontolja meg egy alternatív gyógyszeres kezelés, kognitív viselkedésterápia vagy a kettő kombinációjának javaslását, de a bariátriai műtétek is opciónak tekinthetők.

Hozzon létre egy szokássablont. Kérjük meg a sikeresen lefogyott betegeket, hogy készítsenek leltárt mindarról, amit az erőfeszítéseik támogatására tesznek; írják le, hogyan tervezik meg az étrendjüket, milyen típusú ételeket esznek, mennyit és mikor esznek, mennyit és hogyan mozognak és alszanak.

Javasolja a fizikai aktivitást. Bár a testmozgás fokozása általában nem hatékony a kezdeti fogyáshoz, de fontos a fogyás fenntartásához. Ideális esetben a mozgást még a gyógyszer szedése alatt el kell kezdeni. Egy múlt hónapban közzétett tanulmány szerint azok a liraglutidot (Saxenda) szedő betegek, akik heti 4 napot edzettek, sokkal nagyobb valószínűséggel tartották meg a súlyukat a gyógyszer abbahagyása után, mint azok, akik nem mozogtak. Azzal, hogy már a gyógyszer szedése alatt rendszeres edzési szokásokat alakítottak ki, a gyógyszer abbahagyása után is képesek voltak fenntartani a megnövelt fizikai aktivitási szintjüket.

Segítsünk betegünknek a sikerhez szükséges "mikrokörnyezet" kialakításában. Kérdezzük meg a betegeket, hogy a fogyáshoz ajánlott táplálkozási szokások közül melyeket a legnehezebb betartani és a választól függően próbáljunk stratégiákat ajánlani - például hetente néhány húsmentes napot, vagy azt, hogy az édességeket, nassolni valóktól szabadítsa meg háztartását, csak egészséges ételeket tartson otthon és munkahelyén. A gyógyszeres kezelés leállításakor az ételek csábítóbbá válhatnak, és nem biztos, hogy a kevesebbet evés elégedetté teszi a beteget.

Bízzon a multidiszciplináris szakértelemben. Az elhízás összetett, többtényezős betegség, ezért vegyük igénybe más szakemberek segítségét. Ha a páciensnek nincsenek táplálkozási ismeretei, irányítsuk dietetikushoz. Ha önváddal, alacsony önértékeléssel és érzelmi evéssel küzd javasoljuk pszichológus felkeresését. Egy 2023-as tanulmány kimutatta, hogy azok az emberek, akik a sikeres fogyás után szakemberektől (edzők, dietetikusok, mentálhigiénés terapeuták) kaptak támogatást, 2 év alatt kevesebbet híztak vissza, mint azok, akik nem kaptak ugyanilyen segítséget.

Biztosítsa a páciensét, hogy bármi történjék is, segíteni fog neki, és oszlassa el azt a gondolatot, hogy az elhízottság valahogy a beteg hibája.

forrás: Medscape