Szérumalbuminszint a diffúz nagy B-sejtes lymphoma (DLBCL) diagnózisakor

BEVEZETÉS
A felnőttkori non-Hodgkin lymphomák egyik leggyakrabban előforduló szubtípusa a DLBCL, mely az összes eset kb. 1/3-át teszi ki. A lymphoma genetikáját, klinikai megjelenését, terápiás válaszkészségét és kimenetelét nagyfokú variabilitás jellemzi. A legújabb kutatások a DLBCL molekuláris és genetikai markereire és ezek prognózissal való kapcsolatára összpontosítanak, ugyanakkor a gyakorló klinikus ezen eredményekből jelenleg még keveset profitál. A betegség lefolyását és életminőséget befolyásoló hatását a gyakorlatban két skálával becsülik: az egyik az IPI (International Prognostic Index), a másik annak módosított változata, az NCCN-IPI (National Comprehensive Cancer Network IPI). Előbbi öt pontra kérdez rá: életkor, Ann Arbor stádium, laktát-dehidrogenáz- (LDH) szint, ECOG (Eastern Cooperative Oncology Group) performansz státusz, illetve a betegség extranodális megjelenése. Az NCCN-IPI a mára standardnak tekinthető rituximabkezelés mellett összegyűjtött tapasztalatokkal egészíti ki a becslést. Már az IPI összeállításakor szóba került a szérumalbumin és béta2-mikroglobulin szintek túlélést befolyásoló szerepe, azonban ezt kellő adat hiányában nem sikerült bizonyítani, így a fenti becslőskálákból kimaradtak. Azóta más laborparamétereket, pl. abszolút monocytaszám (AMC), abszolút lymphocyta-szám (ALC) is összefüggésbe hoztak a DLBCL prognózisával, ugyanakkor az eredmények ellentmondásosak. Jelen vizsgálatban a rutinszerűen végzett laborparaméterek prediktív értékét vesszük górcső alá a DLBCL progressziómentes és teljes túlélését figyelembe véve, fókuszban az albuminszinttel.