Szülészeti ultrahang-diagnosztika: orvosi tevékenység vagy „babamozi” szolgáltatás?

Napjainkban az ultrahangvizsgálat a legfontosabb és leggyakrabban használt képalkotó eljárás a szülészeti ellátásban. Olyan szűrőmódszer, amelynek diagnosztikai hatékonysága jól körülhatárolt, alkalmazása világszerte általánosan elfogadott. A terhesség alatt javasolt szűrővizsgálatok számában viszont jelentős különbségek mutatkoznak az egyes országok között, amelyben nem kis szerepe van annak, hogy a meghatározó tudományos társaságok hány vizsgálat megfizetését tudják elfogadtatni az érintett egészségbiztosítóval.
A vizsgálóberendezések folyamatos technológiai fejlődése a hagyományos kétdimenziós (2D) képalkotás jelentős minőségi javulását eredményezte, új vizsgálómódszerek (pulzus, színes, power Doppler) megjelenését hozta, továbbá megteremtette a három- és négydimenziós (3D, 4D) ábrázolás lehetőségét. Amíg a 2D technika csupán átmetszeti síkok megjelenítésére képes, addig a 3D alkalmazásakor „fotorealisztikus felületi, illetve áttetsző” felvételek nyerhetők. A látott kép lényegesen plasztikusabb, laikusok által is könnyen értelmezhető. Megfelelő képfeldolgozási sebességű 4D vizsgálóberendezés használatakor élményszámba menően látható a 3D vizsgálatkor „szoborszerű” magzati arc sajátos mimikája vagy a végtagok mozgásának játéka.
A 3D/4D technika szülészeti alkalmazásának terjedésével egyre több tapasztalat halmozódik fel arra vonatkozóan, hogy az új vizsgálómódszer milyen kiegészítő információkkal szolgál a különböző fejlődési rendellenességek felismeréséhez, a kromoszóma-rendellenességekhez társuló anomáliák („ultrahang-markerek”) azonosításához. Emellett az embrionális és magzati fejlődés tanulmányozását, a magzat méhen belüli viselkedésének és a személyiség kialakulásának megismerését is szolgálja.