Tartós hatású béta2-agonisták asthmában: a Cochrane-könyvtár rendszeres elemzéseinek áttekintése

Az inhalatív béta-szimpatikomimetikumokat több mint 50 éve alkalmazzák asthmás betegek kezelésében. A simaizomrostok felszínén lévő receptorokhoz kötődve izomrelaxációt, illetve bronchodilatációt idéznek elő, ezáltal javítják a légutak átjárhatóságát és csökkentik a fulladást. Kezdetben a béta2-specifikus rövid hatású szimpatikomimetikumok (SABA) használata terjedt el: ezek hatása gyorsan jelentkezik, de legfeljebb 4 órán át tart. Főként a bronchokonstrikció okozta tünetek ad hoc enyhítésére alkalmazzák őket („sürgősségi”, „rohamoldó” szerek). Az elmúlt évtizedben jelentek meg a tartós hatású béta2-agonisták (LABA), amelyek hatástartama 12 óra, és rendszeres használatukkal megelőzhető a tünetek kialakulása. Időközben – az asthma gyulladásos természetének felismerése nyomán – a gyulladáscsökkentő hatású inhalatív kortikoszteroidok (ICS) váltak az asthma kontrollálásának alapgyógyszereivé, legalábbis epizodikusnál gyakrabban jelentkező tünetek esetén, és továbbra is megmaradt a SABA szerepe az ad hoc tünetenyhítésben.
A tanulmány szerzői a Cochrane-könyvtár adatbázisának háromféle kritérium alapján végzett rendszeres átvizsgálásával kísérelték meg meghatározni a LABA helyét az asthma jelenlegi terápiájában. Az érvényes terápiás irányelvek tükrében vizsgálták a LABA hatásosságát és biztonságosságát, különösen ICSsel együtt vagy anélkül.

Az asthma kezelésében jelenleg két LABA hatóanyagot alkalmaznak széles körben: a salmeterolt és a formoterolt. A salmeterol részleges agonista, kevésbé fejlődik ki vele szemben tachyphylaxia, és hatása lassabban alakul ki, mint a teljes agonista formoterolé. Mindkét készítménynek gyulladáscsökkentő hatása is van, amit hisztológiai vizsgálatok is igazolnak.
A LABA asthmában történő alkalmazásával a Cochrane-könyvtárban három rendszeres adatgyűjtés foglalkozik. A tanulmány elkészítésének idején a Cochrane-adatbázisban három nemzetközileg elfogadott asthma-protokolt tartottak nyilván.