BEVEZETÉS
A plazmasejtek malignus betegsége, a myeloma multiplex a második leggyakoribb hematológiai malignitás az egyesült államokban, évente átlagosan 30 000 új esettel. Az immunmodulációs szerek felfedezése előtt, a 21. század elején a myeloma medián túlélése 2-3 év volt. Ezen új gyógyszerek kombinációjával és folyamatos kezeléssel a medián túlélés ma már több mint 5 év. A myeloma egy idő után elkerülhetetlenül refrakterré, illetve a terápiára rezisztenssé válik, a relapszus után pedig drámaian csökken a túlélés. Lenalidomiddal és bortezomibbal való kezelés utáni relapszust követő túlélés egy retrospektiv vizsgálat szerint átlagosan mindössze 9 hónap. Emiatt nagy szükség van új hatásmechanizmusú gyógyszerekre a myeloma kezelésében. A b sejtes lymphomák kezelésében immár 2 évtizede használunk CD20-ellenes monoklonáis antitestet, a rituximabot. sokáig kísérleteztek myeloma-ellenes monoklonális antitestek fejlesztésével, míg 2015-ben 2 monoklonális antitestet, az elotuzumabot és a daratumumabot elfogadták relabált vagy refrakter myeloma kezelésére. Mindkét antitest célpontja olyan fehérje, melyet fokozottan expresszálnak a myelomás sejtek, míg más sejtre nem jellemző az expressziójuk. Mellékhatásprofil tekintetében mindkét szernél gyakoriak az allergiás infúziós reakciók, továbbá módosíthatják a szérum elektroforézis eredményeit. Monoklonális antitesttel kezelt myeloma esetében is előfordul relapszus, ezért a kutatás továbbra is zajlik az alternatív immunmodulációs terápiák terén.

Bevezetés
Jelenleg hat különböző hatásmechanizmussal bíró gyógyszercsoport áll rendelkezésre a myeloma multiplex (MM) kezelésére: alkilálószerek, szteroidok, immunmodulánsok (IMiD-ek), proteaszómagátlók (PI-k), hisztondeacetiláz-gátlók (DACI-k) és monoklonális antitestek (mAb-k). Az elmúlt 5 évben számos új gyógyszert törzskönyveztek, mint pl. a pomalidomidot (3. generációs IMiD), a karfilzomibot, az ixazomibot (2. generációs PI-k), a panobinostatot (DACI) és két monoklonális antitestet, az elotuzumabot és a daratumumabot. Az új gyógyszerek megváltoztatták a myeloma multiplex kezelési stratégiáját, ami az átlagos túlélés jelentős javulását eredményezte, mely manapság 6–10 évre tehető. A közlemény öt esetismertetésen keresztül mutatja be a myeloma kezelési lehetőségeit első vonalban és relapszus esetén. Az egyes esetek főbb jellemzőit az 1. táblázat foglalja össze.

Bevezetés
A daratumumab egy CD38-ellenes monoklonális antitest, mely hatékonynak bizonyult myeloma multiplexes betegeknél legalább egy korábbi kezelési vonalat követően. A daratumumab fázis II vizsgálatokban hatékonynak és biztonságosnak bizonyult monoterápiaként, ennek köszönhetően az FDA befogadta korábban kezelt myelomás betegeknél monoterápiában és kombinációs kezelés részeként is. A klinikai vizsgálatok során végzett rutin vércsoport-szerológiai vizsgálatok a daratumumabkezelésben részesülő betegeknél az indirekt antiglobulin teszt (IAT) pozitivitását igazolták. A jelenség hátterében a vörösvértesteken kifejeződő CD38, illetve ennek daratumumab általi megkötése áll. A fenti hatás kiküszöbölésére több alternatív módszert fejlesztettek ki, melyek lehetővé teszik a vércsoport-szerológiai vizsgálatok értékelését.

A közlemény célja a daratumumab mellett alkalmazott vörösvértest-transzfúziók és a transzfúzióval összefüggő adverz események értékelése volt.

Bevezetés
A myeloma multiplex (MM) felfedezésére az esetek egy harmadában 75 éves, vagy annál idősebb korban kerül sor. Az idősebb betegek nagyobb arányban szenvednek kardiovaszkuláris megbetegedésekben, illetve veseelégtelenségben, melyek egyben a myeloma multiplex jellemző szövődményeit jelentik. Jelen vizsgálat a kardiovaszkuláris megbetegedések és veseelégtelenség összesített előfordulását vizsgálja relabáló vagy refrakter myeloma multiplexben szenvedő betegek körében, valamint a terápiás eredményeket értékeli az előbbi kísérő betegségek, illetve az életkor függvényében.

Bevezetés
A daratumumab (Darzalex; Janssen Biotech, Inc.) egy CD38-ellenes IgGkappa1 osztályba tartozó humán monoklonális antitest. Tumorellenes hatását komplement- és antitestdependens citotoxicitás, antitest mediálta fagocitózis és Fc-n keresztüli apoptózis révén fejti ki. T-sejtekre gyakorolt hatása (helper és citotoxikus T-sejtek serkentése, immunoszuppresszív regulátoros T-sejtek gátlása) révén immunmoduláló szerepe is ismert.

Bevezetés
A myeloma gyógyítása felé vezető úton számos nehézséggel kell szembenéznünk, így a validált MRD-meghatározási módszer hiányával is. A definitív gyógyulást tartós MRD-negativitás előzi meg, melyhez szükséges a személyre szabott kezelés.