Az Orvostovábbképző Szemle jelenlegi számának „Bőrgyógyászati szimpózium” rovatában olvasható három írás témája azért nagyon aktuális, mert olyan beteg­ségekről szól, amelyek többnyire nem súlyosak, de nagyon sok embert érinte­nek, és rendkívüli módon befolyásolják az életminőséget.

 Az urtikáriára emlékeztető bőrtünetekkel járó különböző betegségek kli­nikai megjelenési formái széles spektrumot ölelnek fel, melyek a háttérben álló kóros folyamatot tekintve nagy diverzitást is mutatnak. A klinikai gya­korlatban elsődleges a bőrtünet megjelenése alapján az urtika (csalángöb) felismerése, adott esetben a szövettani vizsgálat elvégzése. Kifejezetten fontos a bőrtünetekért felelős patomechanizmusok megértése, ezek alap­ján a megfelelő kivizsgálás elvégzése, a helyes diagnózis az adekvát terápia beállítása érdekében.

 Az acne a pilosebaceus egység gyulladásos megbetegedése, amely a leg­gyakoribb bőrgyógyászati kórképek közé tartozik. Bár leginkább serdü­lőkorban jelentkezik, előfordulhat újszülöttkortól egészen felnőttkorig. A betegség jelentős negatív hatással van a betegek életminőségére, illetve maradandó hegeket hagyhat maga után, ezért az adekvát kezelés kiemel­ten fontos.

A krónikus kézekcéma gyakori, viszketéssel, fájdalommal és égő érzéssel járó bőrbetegség. Terápiájában alapvető a kiváltó tényezők kerülése, a helyi gyulladáscsökkentő kezelések (kortikoszteroidok, kalcineuringátlók vagy Janus-kináz-gátlók) és a szisztémás alitretinoin alkalmazása.

A parenterális vaspótlás mérsékli a tüneteket és javítja az életminőséget
a csökkent ejekciós frakciójú (EF), vashiányban szenvedő, szívelégtelen
betegek körében. Ugyanakkor a vaspótlás jelentősége a megőrzött ejekciós
frakciójú szívelégtelenség (HFpEF) esetében kérdéses. A FAIR-HFpEF vizsgálatban
a vénás vaspótlásban részesülőknél a 6 perces járásteszt eredményének
javulását tapasztalták, míg a tünetek, illetve az egészséghez
köthető életminőség (QoL) változása tekintetében a vizsgálat nem bizonyult
szignifikánsnak.

Összefoglalónkban a krónikus csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFrEF) modern, első vonalbeli gyógyszeres kezelésének átalakulásáról, négyes „pillérterápiájáról”, a gyorsított terápiaoptimalizációról számolunk be az Európai Kardiológiai Társaság 2021-es és 2023-as, megújított szívelégtelenség-irányelvének tükrében, emellett áttekintjük a nem farmakológiai kezelési lehetőségeket is.

A megőrzött ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFpEF) napjainkban egyre
növekvő prevalenciájú, rossz prognózisú kórkép. Jelen közlemény a HFpEF
fenotípusalapú megközelítésének lényegi pontjait, a betegség korszerű
diagnosztikájával és kezelési lehetőségeivel kapcsolatos legfontosabb információkat
foglalja össze.

Az úgynevezett enterohormonok, azaz a glükagonszerű receptoragonista peptidek, az ugyanide tartozó, de kémiailag nem peptid vegyületek, valamint a glükagonszármazékok és a glükózdependens inzulinotróp polipeptid gyógyszerek és ezek kombinációi az utóbbi években rendkívüli módon megszaporodtak, és gyakorlatilag évek óta a legfontosabb szerepet játsszák az elhízás és a diabétesz, valamint az inzulinrezisztencia és szövődményeinek gyógyszeres kezelésében. A közlemény ezen vegyületek hatásait foglalja össze.

A vakság egyik leggyakoribb oka a fejlődő országokban a cukorbetegség szövődményeként kialakuló retinopátia. A vércukor és a vérnyomás megfelelő kontrolljával kialakulása, illetve progressziója megelőzhető. Nemzetközi tanulmányok igazolták, hogy a diszlipidémia kezelésére alkalmazott fenofibrát is hatékony a progresszió lassításában.