Dán kutatók eredményei szerint a GDF15 stresszhormon jelentősen növeli az inzulinérzékenységet, így szerepe lehet a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében.

Egy eredetileg a sarcopeniában szenvedő betegek izomtömegének növelésére kifejlesztett szer hatásosan és biztonságosan csökkenti a testtömeget 2-es típusú diabetesben és obesitásban.

Az elhízás gyógyszeres kezelésében közel egy évszázada próbálkoztak efedrin- és amfetaminszármazékokkal, de ezeket napjainkra idegrend­szeri és kardiovaszkuláris mellékhatásaik miatt nagyrészt kivonták a for­galomból. Hazánkban 5 év óta nincs étvágycsökkentő gyógyszer, az USA-ban viszont 3 éve alkalmazzák a más hatásmechanizmusú, szelektív 5HT_2C szerotoninreceptor-agonista lorcaserint, kedvező eredményekkel.

A gyógynövények ugyanúgy lehetnek többé vagy kevésbé hatásosak, mint a konvencionális medicina gyógyszerei, de ugyanúgy lehetnek mellék­hatásaik is. A gyógynövények hepatotoxicitásával kapcsolatos esetköz­lések száma viszonylag kicsi, ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ilyen mellékhatásaik bizonyosan ritkák, hiszen sokan az orvosuk tudta nélkül szedik e szereket. Az irodalmi adatok szerint a nálunk is elterjedt gyógynövények közül különösen a csombormenta, a gamandor, a maté, a vérehulló fecskefű és a fekete nadálytő készítményeinek használatakor jelenthet a hepatotoxicitás komoly veszélyt.

Az Orvostovábbképző Szemle májusi számában három cikket olvashatnak a drogok gyógyászati alkalmazása témakörben. Az első cikk az endohallucinogén dimetil-triptamin lehetséges szerepéről szól a szövetek regenerációjában, a másodikban a drogok személyésigéről olvashatunk, míg a harmadik cikk osztályos tapasztalatokat közöl a szintetikus kanabidokkal kapcsolatban.

Bár a beteggel kapcsolatos tényezők (pl. terápiahűség) alapvetően fontosak a kontroll megvalósításában, hasonlóan lényegesek az orvoshoz kapcsolódó faktorok is (pl. hogy az orvos elfogadja-e a célérték feletti vérnyomást; mennyire biztos abban, hogy a mért érték megfelel a beteg „valódi” vérnyomásának; illetve mennyire aktív a gyógyszerfelírásban).

A pulmonális hypertonia kezelésére újabban igen hatásos eszközeink vannak, amelyek gyökeresen megváltoztatták ennek a súlyos, kezelés nélkül az agresszív onkológiai betegségekével összemérhető mortalitású kórképnek a lefolyását. 

Az anorexia nervosa, a bulimia nervosa és a túlevéses zavar (binge eating disorder) becsült élettartam-prevalenciája 0,6%, 1,0%, illetve 2,8%, és a nők háromszor olyan veszélyeztetettek, mint a férfiak. 

Számos gyógyszer hatására alakulhat ki eosinophil tüdőgyulladás, és a sugárkezeléseknek is lehet ilyen szövődményük. A kórkép tüdőbetegségek heterogén csoportját foglalja magába, jellegzetessége az eosinophil tüdőinfiltrátum, perifériás eosinophiliával vagy anélkül.