A csípő- és térdprotézisek beültetésénél kezdetektől fogva az egyik legna­gyobb kihívást a beültetett idegen anyag körüli bakteriális fertőzés jelentet­te, ami a mai napig az egyik legsúlyosabb szövődmény. Az utóbbi években az ortopédia figyelme fokozottabban a periprotetikus infekciók témaköre felé fordult; számos munkacsoport foglalkozik a témával. Összefoglaló közlemények, áttekintő cikkek sora született a témakörben az utóbbi 5–10 évben, ám Magyarországon ilyen jellegű mű ez ideig nem jelent meg. Az ízületi protézisek körüli bakteriális infekciók korszerű diagnosztikájával és kezelési elveivel foglalkozik ez a tanulmány.

Az ízületi protézis beültetések számának folyamatos növekedésével együtt vált egyre gyakoribbá legrettegettebb szövődményük, a periprotetikus fertőzések előfordulása is. Az infekciók kezelése igen nagy terhet ró mind a betegre, mind az egészségügyi ellátó rendszerre nézve, azonban biz­tonságos diagnosztikájuk a mai napig nem megoldott kérdés. Széles körű kutatás zajlik olyan biomarkerek megtalálására, melyek segítik a fertőzések azonosítását. A szerző betekintést ad a periprotetikus fertőzések diagnosz­tikájába, különös tekintettel az alfa-defenzin ebben játszott szerepére.

A Staphylococcus aureusa területen és a kórházban szerzett véráramfertőzé­sek gyakori kórokozója. A primer S. aureusbakteriémiák az intravaszkuláris eszközök kiterjedt alkalmazásával függenek össze. A bakteriémia következ­ménye metasztatikus fertőzés lehet: endokarditisz, csont- és ízületi fertő­zések, idegentest-fertőzések. A S. aureus véráramfertőzésekkel összefüggő halálozás egyaránt magas a meticillinérzékeny és a meticillinrezisztens törzsek esetében. A korai adekvát antibakteriális kezelés és a gócok felszámolása javíthatja a kimenetelt.

Szinte minden mikroorganizmus okozhat endokarditiszt, különösen az olyan Gram-pozitív baktériumok, mint a Streptococcusok, az Enterococcusok vagy a Staphylococcusok. Infektív endokarditisz akkor lép fel, amikor a kór­okozó bakteriémia következtében megtelepszik a szívbelhártyában. A szer­zők egy konkrét esetből kiindulva a betegség patogenezisét, diagnoszti­káját és terápiáját tekintik át.

A térd-és csípőízületi protézisműtétek után kimutathatóan növekszik a szívinfarktusok aránya, míg a tromboembóliák aránya nem csak a műtétek után, hanem hosszabb távon is növekedést mutat.

A fájdalmas bőrhólyag képében jelentkező, és bőrről a bőrre terjedő methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus fertőzést okozó baktériumtörzsek a beteg gyermekek környezetében elsősorban a tv távirányítón és az ágyneműn telepednek meg.

Minthogy egyre növekvő mértékben használunk implantátumokat és ízületi protéziseket, egyre gyakrabban szembesülünk a biofilmfertőzések problematikájával is. Tartós fájdalom vagy az implantátum korai kilazulása negatív mikrobiológiai tenyésztési lelet mellett is protézisinfekcióra enged következtetni. Az implantátumon többféle módon telepedhetnek meg mikrobák. A patogenezis fontos a megfelelő kezelés kiválasztása szempontjából.

Az Orvostovábbképző Szemle júniusi szimpóziumának kiemelt témája a mozgászervi betegségek. Az első cikkben a csípőfádalom kivizsgálásáról olvashatnak, míg a második cikkben a csontritkulás gyógyszeres kezeléséről. A harmadik cikk az izületi protézisek infekcióit, azok tereápiát és diagnosztikai újdonságait mutatja be.

A nanotechnológia sok területen jelen van már mindennapi életünkben. Összeha­sonlítva a többi felhasználási területtel, a nanométeres tartományba eső vékony­rétegek klinikai alkalmazása felé csak lassan nyílik meg az út. Ennek oka gyakran a költségekre, a felhasználásra és az adott klinikai helyzetekben fennálló kockáza­tokra vonatkozó ismereteink hiánya. Szorosabb együttműködésre lenne szükség a kórházi, rendelői gyakorlat és a mérnöki, természettudományos kutatás, fejlesz­tés között. A cikk átfogó képet ad a nem mérnök, nem biofizikus olvasó számára a nanobevonatok sokoldalú orvosi alkalmazásának elveiről, módszereiről, esetleges veszélyeiről.

Az idült oszteomielitisz incidenciája folyamatosan nő a hajlamosító tényezők (pl. cukorbetegség, perifériás érbetegségek) gyakoribb előfordulása miatt. Egyre szélesebb körben állnak rendelkezésre azok a képalkotó módszerek, köztük az MRI és a csontszcintigráfia, melyekkel javítható a diagnosztikai pontosság. A célzott kezeléshez közvetlenül a sebből kell mintát venni tenyésztéshez és a kórokozó antibiotikum érzékenységének meghatározásához. Az antibiotikum kiválasztását megnehezíti a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus mind gyakoribb felbukkanása. A kiújulási arány a sebészeti megoldások és a tartós antibiotikum-adás ellenére nagy. A gyermekkori heveny hematogén csontvelőgyulladás típusos kezelése a négyhetes antibiotikum-kúra. A felnőttek idült oszteomielitiszének terápiájában az antibiotikumokat általában hosszabb ideig kell adni. Mindkét esetben fontos, hogy a S. aureus ellen is hatásos készítményt alkalmazzunk empirikusan.