A nagy méretű, rosszul oldódó molekula tartósabb hatást tud kifejteni egy hordozóenzimet használó új eljárással.

A GLP-1-receptor-agonisták egyre elterjedtebb alkalmazása miatt szükség van a hatásukkal kapcsolatos ismeretek, mellékhatások és kockázatok folyamatos vizsgálatára és áttekintésére.

Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) jóváhagyta az Eli Lilly naponta egyszer szedhető, orális GLP-1 receptor agonistáját, az orforglipront, elhízásban szenvedő, illetve túlsúlyos, súlyproblémákkal küzdő felnőttek számára.

A lerkanidipin az újabb generációs kalciumcsatorna-blokkolók egyi­ke, amely hatékony vérnyomáscsökkentő tulajdonságairól és kedve­ző mellékhatásprofiljáról ismert. A jelen retrospektív, három dél-koreai kórház adatain alapuló vizsgálat célja annak tanulmányozása volt, hogy a lerkanidipin és az amlodipin milyen mértékben képes megelőzni a súlyos kardiovaszkuláris eseményeket (major adverse cardiovascular events – MACE) a hipertóniás betegek körében. A lerkanidipin hatékonysága a MACE prevenciójában összemérhetőnek bizonyult az amlodipinével, és tekintettel arra, hogy korábbi vizsgálatok alapján a mellékhatásprofilja kedvezőbb lehet, megfelelő alternatívát jelenthet a hipertónia kezelésében.

A nefrózis szindróma kivizsgálása ma már a másodlagos okok kizárása után a primer glomerulopátiák célzott, korszerű megközelítésére épül. Az új antitestek azonosítása egyre inkább személyre szabott kezelést tesz lehetővé, ezzel párhuzamosan a proteinuria csökkentését célzó, nem immunszuppresszív gyógyszerek is bővítették a kezelési lehetőségeket. Bár a vesebiopszia továbbra is aranystandard, a modern diagnosztikai szemlélet egyes esetekben már lehetővé teszi a mellőzését.

A pitvarfibrilláló betegek tartós antikoaguláns kezelésére K-vitamin-antagonistákat vagy direkt orális antikoaguláns készítményeket (DOAC) alkalmazhatunk. Jelen összefoglalóban e gyógyszerek használatát mutatjuk be krónikus vesebetegek esetében.

Egy nagy irodalmi áttekintés szerint étrendi és gyógyszeres kezeléssel is csökkenthető a vesekő kiújulásának kockázata.

A kezelések hatásossága fokozható a lizoszómák és az SREBP‑1 nevű fehérje célzásával.

A pemphigus az autoimmun hólyagos betegségek közé tartozó krónikus bőrbetegség, mely a bőrt és a nyálkahártyát egyaránt érinti. Kezelésében jellemzően a kortikoszteroid a bázisterápia, de egyéb immunszuppresszív gyógyszereket is alkalmazunk. Gyakran találkozunk komoly kihívást jelen­tő, terápiarezisztens, súlyos esetekkel. A közleményben a szerző a Pécsi Tu­dományegyetem Klinikai Központ Bőr-, Nemikórtani és Onkodermatológiai Klinikáján az utóbbi 12 évben gondozott pemphigusos betegek kezelési nehézségeit és az új terápiás lehetőségekkel elért eredményeket ismerteti.

Igazságügyi orvosszakértőkre tartozó esetekben, például egy (ön)gyilkosság kivizsgálásában lehet fontos szerepe az új, mesterséges intelligencián alapuló eljárásnak.