Németországban a kardiális és keringési betegségek állnak a leggyakoribb halálokok listájának élén. A klinikai kritériumok és a célirányosan megvá­lasztott képalkotó eljárások együttesen alapozzák meg a pontos diagnózist és az optimális terápiás döntéseket. A nukleáris medicina képalkotó eljárá­sai biológiai folyamatokat megjelenítő funkcionális vizsgálatok. Dolgoza­tunkban áttekintjük a kardiológiai diagnosztikai kérdések megválaszolá­sára napjainkban használatos radioaktív izotópos vizsgálati módszereket.

A mesterséges intelligencia és az adattudomány a mindennapi életünk részévé vált a gyógyítás területén is. Cikkünkben bemutatunk néhány, a GE Healthcare Magyarország Kft. Edison AI (mesterséges intelligencia), azaz Data Science (adattudomány) csapata által vagy a részvételével fejlesztett, mesterséges intelligencia alapú orvosi alkalmazást.

A mesterséges intelligencia alapú módszerek az egészségügy számos terü­letén is alkalmazhatók, például rutinfeladatok automatizálására, orvosi ké­pek elemzésére és kiértékelésére, különböző rendellenességek automatikus észlelésére vagy akár személyre szabott terápiás döntések támogatására. A terület érdemes az orvostársadalom figyelmére, mert ezen megoldások­kal együttműködve a munka megkönnyíthető, minősége és pontossága pedig javítható.

Az amerikai Mayo Klinika és a Medscape közös video-sorozatában Dr. Christopher V. DeSimone (kardiológus, a CV marketing orvosigazgatója) és a speciális téma szakértője, Prof. Dr. Sorin Pislaru (konzultáns orvosprofesszor, szintén Mayo Clinic, Rochester, Minnesota) beszélgetett a bioprosztetikus implantált szívbillentyű trombózisáról BVPT.

A mellkasi aorta aneurysma kezelése az utóbbi három évtizedben a ma­gas halálozás és a hagyományos aortaműtétek szövődményei miatt az endovaszkuláris aortarekonstrukció (TEVAR) irányába fejlődött. A cikk a diag­nosztikai lehetőségek után az endovaszkuláris terápia lehetőségeit és kocká­zatait tekinti át a 2017-ben nyilvánosságra hozott európai útmutató alapján.

Bevezetés
A köszvényes arthritis kezelése érdekében alapvető fontosságú a húgysavkristályok kimutatása, aminek standard módszere az ízületi folyadékból nyert minta mikroszkópos vizsgálata, mindazonáltal az arthrocentesisnek számos hátránya van (invazivitás, gyenge szenzitivitás), ezért fontos új, hatékonyabb diagnosztikai modalitások azonosítása. Az egyetlen sugárnyalábot alkalmazó CT-vel szemben a két eltérő energiájú sugárnyalábot használó CT (dual-energy CT, DECT) előnye, hogy képes különbséget tenni az ízület környéki lágyszövetekben lerakódott kalcium- és húgysavkristályok között, azonban eddig még nem elemezték a módszer hasznát a bizonyítékokon alapuló radiológia (EBR ) felsőbb szintjein köszvényes betegek esetében. Ezért Finkenstaedt és munkatársai azt a célt tűzték ki, hogy meghatározzák a DECT alkalmazásának diagnosztikai és terápiás következményeit az EBR felsőbb szintjeire jellemző minőségben olyan köszvénygyanús betegeknél, akik esetében sikertelen arthrocentesist hajtottak végre, attól függetlenül, hogy szerepel-e a betegek kórtörténetében köszvény vagy sem.

Bevezetés
A köszvény gyakorisága az elmúlt évtizedekben megháromszorozódott, és napjainkban férfiak és nők esetén egyaránt az ízületi gyulladások leggyakoribb formáját képezi, ezért különösen fontos a kórkép pontos differenciáldiagnózisa. Jelenleg diagnosztizálásának egyetlen biztos módja az ízületi folyadék (ÍF) vagy a szöveti aspirátum húgysavkristály-(nátrium-urát-) lerakódásainak azonosítása, azonban problémát jelent, hogy gyakran nehéz a mintavétel a kisízületekből, továbbá gyenge a minták elemzésére használt polarizáló mikroszkópos vizsgálat megbízhatósága. Bongartz és munkatársai vizsgálatának célja az volt, hogy megállapítsák, milyen pontossággal diagnosztizálja a kétcsöves (kettős energiájú, dual-energy) CT (DECT) a köszvényt, és feltárják, hogy a jelenleg használatos módszerhez képest (az ÍF polarizáló mikroszkópos vizsgálata) előnyt biztosít-e a DECT alkalmazása a klinikai döntéshozatalban.

Az olyan esetek mintegy felében, ahol a „tisztázatlan eredetű tudatzavar” a vezető tünet, a neurológiai ok az elsődleges. Az esetleges vissza nem fordítható károsodások megelőzése érdekében fontos az ok gyors felis­merése és kezelése. Ideális esetben a sürgősségi felvételkor belgyógyász és ideggyógyász is részt vesz a beteg ellátásában.

A fogorvoslás is innovatív korszakát éli. A diagnosztikai módszerek fejlődé­se, az újonnan kifejlesztett és alkalma­zott anyagok, technikák és műszerek mellett hangsúlyossá vált a kezelések eredményével szemben támasztott esztétikai és funkcionális elvárás is. Áttekintésünket kezdjük azzal, ami forradalmasíthatja a fogorvosi ellátást.

Munkánk célja CT és MRI alapján meghatározott klinikai céltérfogatok összehasonlítása volt prosztatadaganatos betegek 3 dimenziós, konformális külső besugárzásakor. Tizenhárom, szervre lokalizált prosztatarákos beteg besugárzástervezéséhez kismedencei CT- és T2-súlyozott MRI-vizsgálatokat végeztünk 3 mm-es szeletvastagsággal. A prosztata sugárkezelésében jártas két orvos (”AP” és „SZ”) mind a CT-, mind az MRI-képek alapján berajzolta a céltérfogatokat. Két klinikai céltérfogat került meghatározásra: a prosztata mirigyállománya (CTVpros) és a tokkal körülvett prosztata + az ondóhólyagok proximális 1 cm-e (CTVpvs). Betegenként így összesen nyolc (orvosonként 4–4) klinikai céltérfogat-kontúrt rajzoltunk: CTVprosAPCT, CTVprosAPMR, CTVpvsAPCT, CTVpvsAPMR, CTVprosSZCT, CTVprosSZMR, CTVpvsSZCT, CTVpvsSZMR. A térfogatokat cm3-ben értékeltük. A két orvos által meghatározott különböző céltérfogatok nagyságát Student-féle t-teszttel hasonlítottuk össze. A CTVpros, illetve CTVpvs átlagai CT és MRI alapján kontúrozva 36,9 (tartomány: 13,8–121) és 32,0 (9,7 120,1) (p=0,0002), illetve 77,2 (30,5–209,5) és 67,6 (29,8–191,1) voltak (p=0,0001). A CTVprosAPCT vs. CTVprosAPMR átlagai 39,2 vs. 32,0 voltak (p <  0,00005). A CTVprosSZCT vs. CTVprosSZMR átlagai 34,6 vs. 31,9 voltak (p=0,15). A CTVpvsAPCT vs. CTVpvsAPMR átlagai 85,8 vs. 70,9 voltak (p < 0,00006). A CTVpvsSZCT vs. CTVpvsSZMR átlagai 68,6 vs. 64,4 voltak (p=0,14). A két orvos által CT alapján körberajzolt CTVpros szignifikáns különbséget mutatott (39,2 vs. 34,6; p=0,0058), ugyanakkor MRI alapján a különbség nem volt szignifikáns (32,0 vs. 31,9; p=0,93). A két orvos által körberajzolt CTVpvs mind CT (85,8 vs. 68,6; p=0,0001), mind MRI használatával (70,9 vs. 64,4; p=0,004) szignifikáns különbséget mutatott. A kontúrozók szerinti térfogatátlagok aránya CTVpros-ban 1,12 (CT) és 1 (MRI), míg CTVpvs esetén 1,2 (CT) és 1,09 (MRI) volt. A prosztatarák külső sugárkezeléséhez az MRI-képek alapján meghatározott céltérfogatok (CTVpros és CTVpvs) szignifikánsan kisebbek, mint a CT alapján kontúrozottak. A különbség mértéke függ a berajzoló orvostól. Az MRI-alapú céltérfogat-meghatározás 11 és 12%-kal csökkentette a kontúrozók közötti térfogatkülönbségeket CTVpvs és CTVpros esetén. Magyar Onkológia 56:267–273, 2012

Kulcsszavak: prosztatarák, besugárzástervezés, MRI alapú tervezés, képfúzió, céltérfogat