A rheumatoid arthritis (RA) krónikus polyarthritis klinikai képében je­lentkező betegség, melyben a krónikusan fennálló proinflammatorikus citokinterhelés, inadekvát D₃-vitamin-ellátottság, fizikai inaktivitás, másod­lagos sarcopenia, valamint a gyakran alkalmazott kortikoszteroid-terápia okozta csökkent csonttömeg akár a populáció 50%-ánál is fennállhat, 30%- nál pedig ez elérheti az osteoporosis mértékét. Emellett a törési rizikó, főleg a vertebrális, akár 3–5-ször gyakoribb lehet. A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Reumatológiai és Immunológiai Klinika Kenézy Gyula Campusán a 2024. április és 2025. január közötti időszakban az RA-val gondozott be­tegeinkkel folytatott kutatásunk során azt vizsgáltuk, van-e különbség az RA-ban szenvedők és a korban és nemben illesztett RA-ban nem szenvedők között a csontdenzitás, a törési rizikó tekintetében, valamint a prevalens törések és elesések gyakoriságában. Másodsorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a csontdenzitást, az elesési és prevalens törési gyakoriságot hogyan befolyásolják az RA betegségspecifikus jellegzetességei.

A cikk új adatokat közöl a veseátültetést követő szteroidmentes vagy csök­kentett szteroidtartalmú immunszuppresszió lehetőségeiről, az élődonoros vesetranszplantációk donorait fenyegető perioperatív és hosszú távú koc­kázatok megítéléséről, valamint a dialízis szövődményeinek minimalizálá­sát segítő eszközökről és módszerekről.

A krónikus szívelégtelenség gyakran előforduló, nagy morbiditású és mor­talitású betegség. Sok páciens a szívelégtelenség mellett veseelégtelen­ségben vagy diabetes mellitusban is szenved. A betegek életminősége szempontjából döntő fontosságú a standardizált, evidenciákon alapuló terápiák alkalmazása. A tanulmány a témakörben közreadott legújabb ismereteket taglalja.

A reumatoid artritiszhez (RA) gyakran társul egy vagy több másik betegség – annál gyakrabban, minél idősebb a beteg és minél hosszabb ideje tart az RA. A kísérő be­tegségek befolyásolják az RA kimenetelét és behatárolják a terápiás lehetőségeket. Az RA aktivitásának visszaszorítása mellett a fennálló kísérő betegségek szűrése és szoros ellenőrzése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a további károsodást. A sikeres kezelés fontos feltétele a jó együttműködés a háziorvos, a reumatológus és a betegellátásba bevont egyéb specialisták között.

Az elkövetkezendő 20 évben a 80 év feletti népesség gyors ütemben növekedni fog. Ennek a következménye, hogy a mai 7,2-es gondoskodó/gondozott arány 2,9-re fog csökkenni.

Az alapellátásban gyakran találkozunk fokozott kardiovaszkuláris kockázatú betegekkel. A módosítható kockázati tényezők, köztük a diszlipidémia kezelése nélkülözhetetlen. Számos vizsgálat eredményei szerint nagy a különbség a klinikai irányelvek ajánlásai és a tényleges klinikai gyakorlat között. 

A 19. században az iparvárosok gyermekkorú lakosságát tömegesen érintő angolkórról kiderült, hogy a D-vitamin hiánya felelős a tüneteiért. E felismerés nyomán különböző élelmiszereket D-vitaminnal kezdtek dúsítani, ami megoldást jelentett a hiányállapot okozta jelentős egészségkárosodásra.

A fehér bőrű lakosság körében a cystás fibrosis a leggyakoribb, autoszomális recesszív öröklődésű, krónikus progresszív anyagcsere-betegség. Hazai előfordulása 1/4000 élveszületés.