A diagnosztikai képalkotó vizsgálatok elrendelésekor – a sugárexpozíció csökkentése érdekében – az orvosoknak tartaniuk kell magukat felnőtt betegek esetében az Image Wisely, gyermekek esetében az Image Gently útmutatóhoz, valamint az American College of Radiology (ACR) megfelelő­ségi kritériumaihoz. Ez utóbbiak 193 diagnosztikai képalkotási és interven­ciós radiológiai témát, ezen belül 942 klinikai változatot és több mint 1680 klinikai szituációt ölelnek fel. A cikk a legfontosabb szakmai ajánlásokat tekinti át.

Az elülső Willis-kör nagy ágainak elzáródása okozta ischaemiás stroke-ban – amennyiben még nincs nagy kiterjedésű, definitív infarktus – mechanikus thrombectomiával jelentősen javítható az önálló életvezetésre lehetőséget adó túlélés esélye. Bemutatjuk a módszereket, eredményeket, irányelveket és a további fejlődés várható irányait.

A DEFUSE 3 vizsgálat minden alcsoportra kiterjedő feldolgozása szerint az endovaszkuláris trombektómiát akkor is el kell végezni, ha a beteg idős, ha a tünetek enyhék, és ha a nagy ereken bekövetkezett stroke óta jelentős idő telt el, de a perfúziós felvételeken még menthető mennyiségű szövet látható.

A vezérfonal sorsa példa nélküli. Röviddel megjelenése után bejelentették, hogy az American Heart Association és az American Stroke Association közös ajánlásából néhány fejezetet törölnek, mivel ezek a fejezetek to­vábbi módosításra szorulnak. Törölték többek között a mentőszállítást, a telemedicinát, az agyi képalkotást, a vérnyomás és a dysphagia kezelé­sét tárgyaló fejezeteket. Cikkünkben a furcsa előzmények után megjelent ajánlás legfontosabb megállapításait emeljük ki, ezekhez fűzünk dőlt betűs megjegyzéseket.

Az akut stroke kezelésének célja a véráramlás helyreállítása és a penumbralis ischaemiás szövetek megmentése. A DEFUSE 2 vizsgálat azt igazolta, hogy a kezelés megkezdéséig eltelt idő nem abszolút jelentőségű tényező a kimenetel meghatározásában. Úgy tűnik, hogy egyes betegeknél gyors ütemben pusztulnak a neuronok, illetve hogy a nagyon korai reperfúzió nem szükségképpen kedvező hatású. Ezzel szemben a stroke-betegeknek egy olyan csoportja körvonalazódik, ahol az irreverzibilis ischaemiás károsodás órák alatt alakul ki. Egyelőre nem tisztázott, mely tényezők befolyásolják az infarktus kiterjedésének növekedését.

Az akut stroke esetén a prognózis jelzésére ígéretes a felvételkor végzett CT- ill. MRI-képek ASPECT score módszerrel történő analízise. Az intravaszkuláris mechanikus thrombectomián átesett betegek esetén a diffúziós MRI-n észlelhető eltérések stabilitása vagy éppen csökkenése kedvező kimenetelt jelzett, de az infarktus volumenének növekedése kedvezőtlen prognózist sejtet.

A képalkotás szempontjából különböző szinteken követhetjük nyomon a terápia hatását: (1) primer artériás elzáródást követően az ér átjárhatóságának helyreállása alapján; (2) az okklúziótól disztális fő érágak átjárhatóságának értékelésével – számításba véve, hogy az elsődleges alvadék darabjaira hullhat, melyek aztán elvándorolva a primer elzáródástól távolabb eső ágak okklúzióját okozhatják; (3) a disztális érszakaszok anterográd áramlásának „bemosódási” (wash-in) és „kimosódási” (wash-out) rátája alapján; és (4) a kapillárisperfúzió elemzésével.

Az intravénás (iv.) rekombináns szöveti plazminogén-aktivátor (rtPA, recombinant tissue plasminogen activator) előnyös hatása erősen időfüggő akut stroke-ban. Éppen ezért a tünetek jelentkezése után a betegnek mielőbb kórházba kell kerülnie, hogy a kezelés minimális késedelemmel megkezdődhessen. Nem minden esetben van azonban lehetőség arra, hogy a beteget a trombolízis végzésében jártas orvos lássa el erre szakosodott stroke-centrumban. Mindezen tényezők befolyásolják, hogy a beteg a trombolízishez szükséges időablakon belül ellátásra kerül-e, ami pedig nagyban szerepet játszik abban, hogy sikerül-e javulást elérni a stroke terápiás kimenetelében országos és nemzetközi szinten egyaránt.