Egy olyan betegcsoportot sikerült azonosítani, amelynél a metasztázis egy meghatározott molekuláris útvonal működésétől függ - ennek gátlásával csökkenthető az áttétképződés.

Az új molekula nem a bevitt energia mérséklésével, hanem az energiafelhasználás növelésén keresztül csökkenti a testsúlyt.

Sikerült pontos magyarázatot adni arra, miért hatékonyak a GIPR-t gátló és GLP-1 receptort aktiváló kombinált készítmények.

A fertőzést okozó baktériumokat tartalmazó sejteket célozza az új adjuvánsokat alkalmazó kezelés.

 A XX. század utolsó harmadában a dialízisprogramok elindulása, a vesetranszplantáció megvalósítása, majd a 90-es évektől a renin–angiotenzin– aldoszteron rendszer farmakológiai gátlása jelentősen javította a vesebetegek kilátása­it. Az elmúlt évtized ugyanakkor további látványos változást hozott: az SGLT2-gátlók, a nem szteroid mineralokortikoidreceptor-antagonisták és a GLP-1-receptor-agonisták megjelenésével a nefrológiai kezelésben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a szerv­védelem és a kardiorenális-metabolikus szemlélet. A krónikus vesebetegség ma a felnőtt lakosság 10–13%-át érinti világ­szerte, és az előrejelzések szerint 2040-re az ötödik vezető halálokká válhat.

Az apa étrendje már a fogantatás előtt befolyásolhatja a születendő gyermek egészségét és testösszetételét.

Tovább erősödött az a szemlélet, amely szerint az izom nem pusztán mechanikus működésű szerv, hanem fontos endokrin szereplő is.

Az új osztályozás olyan átfogó szemléletet kínál, amely segít megérteni, hogyan kerülik el a daganatok az immunrendszer támadását.

A DREAM-adatbázisra épülő, 716 vizsgálatot összefogó hálózati metaanalízis célja az öt fő vérnyomáscsökkentő gyógyszercsoport és kombinációik rövid távú tolerálhatóságának összehasonlítása volt. Az angiotenzin‑II‑receptor‑blokkolók – különösen kalciumcsatorna‑blokkolóval kombinálva – keve­sebb mellékhatás miatti kezelésmegszakítással jártak, míg a kalciumcsa­torna‑blokkolók és egyes kombinációk esetében a megszakítások aránya magasabbnak mutatkozott.

A JAK-gátlók szisztémás szklerózis kezelésében történő alkalmazására kevés adat áll rendelkezésre, és azok sem mutatnak a más kezelésekhez képest kedvezőbb hatást