A hematológiai sürgősségi állapotok veleszületett vagy szerzett, jellemzően vérzéses vagy véralvadási zavarok, amelyek jelentkezhetnek spontán vér­zéssel, sárgasággal, petechiákkal vagy purpurával. A jelentős morbiditás vagy mortalitás elkerülése érdekében sürgős kezelést igényelnek. A kezdeti kivizsgálásnak tartalmaznia kell a teljes vérkép értékelését.

A nyelőcső refluxbetegség (GERD) az egyik leggyakoribb gasztroenterológiai kórkép. Az alábbiakban a legújabb nemzetközi szakmai irányelvek alapján áttekintjük a GERD diagnózisával és kezelésével kapcsolatos legfontosabb gyakorlati szempontokat, amelyek jól hasznosíthatók az alapellátásban tevékenykedő háziorvosok számára.

Az interstitialis cystitis az életminőséget jelentős mértékben rontó, kezelés nélkül progresszív lefolyású, nőket és férfiakat egyaránt érintő betegség. Jelen közlemény rövid áttekintést nyújt a betegség előfordulásáról, patogenetikai hátteréről, klinikai formáiról, azok jellegzetes tüneteiről és a potenciális társuló kórképekről. Ezt követően részletesen ismerteti a jelenleg elfogadott diagnosztikus protokollt, valamint az oki és tüneti kezelés lehetséges módozatait, kihangsúlyozva az interdiszciplináris együttműködés jelentőségét a kórkép felismerésében és kezelésében.

Megfelelően karbantartott 2-es típusú cukorbetegeknél a vércukorszint a 165–500 mg/dl (9,16–27,75 mmol/l) csúcsértéket az intraarticularisan beadott szteroidinjekció után 2–84 órával éri el, és 18 óra és 21 nap közötti az az időtartam, amely alatt a vércukorszint visszatér a kiindulási szintre. A nyújtott felszívódású triamcinoloninjekciót kapott 2-es típusú cukor­betegeknél nem nőtt szignifikánsan a vércukorszint, ellenben az injekció kristályos szuszpenziójának formájában részesülő pácienseknél 23%-os vércukorszint-növekedést tapasztaltak. A 2-es típusú cukorbetegeknél statisztikailag szignifikáns, de klinikailag megkérdőjelezhető, 4,1%-os fruktózaminszint-növekedést találtak a kiindulási értékhez képest, 2-3 héttel a térdízületbe adott injekció után. A nem megfelelően beállított cu­korbetegeket tájékoztatni kell az intraarticularis szteroidinjekciót követő átmeneti hyperglykaemia potenciális kockázatáról, és szorosan monitoroz­ni kell a vércukorszintet – különösen 1–3 nappal az injekció után (az ajánlás erőssége [„Strength of Recommendation”, SOR]: C, konszenzusvélemény, betegségorientált evidencia).

A JAK-gátlókat, ezeken belül a tofacitinibet, a baricitinibet, az upadacitinibet és a filgotinibet egyre szélesebb körben alkalmazzák a gyulladásos kórké­pek kezelése során. Ezeket és más törzskönyvezett szereket a regisztrált indikációk mellett számos más betegségben is kipróbálták. Ebben a közle­ményben – a teljesség igénye nélkül – áttekintjük azokat a reumatológiai, bőrgyógyászati, gyomor-bél rendszeri, neurológiai, szemészeti és más kór­képeket, amelyekben a JAKi-k már bizonyítottak, vagy elvi lehetőségként felmerülnek.

A csípő-keresztcsonti vagy sacroiliacalis ízület diszfunkciója a deréktáji fájdalom gyakori kiváltó oka, azonban pontos diagnózisa nem könnyű feladat. A konzervatív kezelés egy multimodális programból áll, amely ma­gában foglalja a betegoktatást, valamint a medenceöv stabilizálását célzott nyújtással és manuálterápiával kombinálja. A stabilizáló övek szülést köve­tő alkalmazása is hasznos lehet. Azoknál a betegeknél, akiknél a tünetek konzervatív kezeléssel nem javulnak, előnyösek lehetnek az intervenciós kezelési lehetőségek.

Az osteoarthritis etiológiájában és patogenezisében a biomechanika, a gyulladásos és az immunrendszer komp­lex szerepe igazolt. Az elmúlt években ez a felismerés alapvetően változtatta meg a terápiás szemléletet is: a hagyományos fájdalomcsillapítók helyett a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) alkalma­zása nagyobb hatékonyságú, hiszen az NSAID készítmények a periférián is hat­nak, nemcsak a fájdalmat, de a gyulladást, a synovitis mértékét is csökkentik. A jól ismert mellékhatások miatt elsősorban a lokális alkalmazás ajánlott.

Térdízületi osteoarthritisban (OA) a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID) szedése idővel súlyosbíthatja a gyulladást és a fájdalmat.

Az első adatok alapján a több évig hordható beültetett gyógyszerkibocsátó lencse jó eredményeket mutatott nyíltzugú glaukóma és okuláris hipertenzió kezelésében.

Napjaink legelterjedtebb fájdalomcsillapító gyulladásgátló készítményei a nem szteroid gyulladáscsökkentők. Alkalmazásuk során gyakran talál­kozunk gyógyszer okozta mellékhatásokkal, amelyek közül az egyik leg­súlyosabb a gyomor-bél rendszeri vérzés. Terápia tekintetében a savszek­réció-gátlók, kiemelten a protonpumpa-inhibitorok használata jelentős szerepet játszik a felső tápcsatornai vérzések megelőzésében. Ugyanakkor ezek a gyógyszerek hosszú távon az alsó tápcsatornai nem kívánt esemé­nyek számát növelhetik.