Olyan asszociációt mutattak ki a két állapot között, ami valószínűleg túlmutat a dopaminerg rendszer diszfunkcióján.

A nem szuicidális önsértés (NSSI) a saját test szándékos, öngyilkossági szándék nélküli, társadalmilag nem elfogadott károsítása, mely a DSM–5-ben önálló kategória. Az ELTE–SE Gyermekkori Pszichés Zavarok Kutatócsoport az NSSI megértésére és kezelésére fókuszál. Az NSSI leggyakrabban serdülőkorban kezdődik, prevalenciája 15–20%, populációs, klinikai mintákban akár 70%. Fő funkciói az érzelemszabályozás, önbüntetés és az interperszonális kommu­nikáció. Gyakran társul más pszichiátriai zavarokkal. Kezelése során a dialek­tikus viselkedés-, mentalizációalapú és áttételfókuszú terápiák hatékonyak.

Szignifikánsan növeli a szív-érrendszeri betegségek kockázatát a szabad szemmel nem látható, BMI-vel nem kifejezhető, rejtett zsigeri zsírszövet.

A cikk az otthoni felhasználásra tervezett hüvelyi önmintavételi eszköz és a hozzá kapcsolódó multimarker-technológia fejlesztését, validálását és klinikai értékelését mutatja be. A projekt célja az volt, hogy a jelenleg alkalmazott citológiai szűrővizsgálatok (Papanicolaou, Pap-teszt) érzékenységét és specificitását javítsák egy olyan rendszerrel, amely egyidejűleg több sejtes és molekuláris paramétert elemez, miközben a mintavételt a nők számára saját otthonukban, egészségügyi személyzet részvétele nélkül teszi lehetővé. A retrospektív és prospektív vizsgálatok (összesen > 1 500 résztvevő) során kimutatták, hogy az új eszköz 93%-os szenzitivitást és 95%-os specificitást biztosít a HPV-pozitív, előrehaladott előképző elváltozások felismerésében, szignifikánsan felülmúlva a hagyományos Pap-tesztet (szenzitivitás ≈ 70%). A fejlesztett multimarker-panel (DNS- és proteomikai markerek) kimutatható mennyiségben jelen van a teljes citológiai mintában, így a mintavétel előkészítésekor nincs szükség sejtkülönítésre. A cikk tárgyalja az eszköz tervezését, a prototípus gyártását, a bioinformatikai elemzési pipeline-t, valamint a klinikai validációt. Végül a jövőbeli fejlesztési irányokat és a széleskörű bevezetés gazdasági hatásai is tárgyalásra kerülnek.

A vázizomlazítók fontos szerepet töltenek be a mozgásszervi megbete­gedések kezelésében, azonban a 2023-as Beers Criteria szerint a legtöbb ilyen készítmény nem javasolt az időskorúak számára, kivéve a baklofént és a tizanidint. A szerzők geriátriai gyakorlatukban a tizanidint off-label módon, preemptív analgézia céljára alkalmazták jó eredményekkel, ami indokolttá tette a készítmény farmakológiai és terápiás tulajdonságainak újraértékelését. Szakirodalmi áttekintésükben naprakész információt nyújtanak a klinikumban dolgozó orvosoknak, illetve ösztönözni kívánják a további kutatásokat és ismeretszerzést.

A drospirenon ösztrogénekkel együtt kombinált fogamzásgátlóként is alkalmazható, de ma már elérhető csak drospirenont tartalmazó orális fogamzásgátló is. Mivel az ösztrogének kedvezőtlen mellékhatásokkal járhatnak (pl. anyagcserehatások, tromboembóliás események), alkal­mazásuk megfelelő elővigyázatosságot igényel; a drospirenon kedvezően befolyásolhatja például az anyagcserehatásokat a kombinációs készít­mények részeként, illetve monoterápiaként megfelelő alternatíva lehet a fogamzásgátlásban. Az alábbiakban a drospirenon farmakológiai és metabolikus hatásait foglaljuk össze.

Az orvosok és kutatók továbbra is foglalkoznak az autizmus eredetével kapcsolatos, bizonyítatlan és cáfolt állításokkal – legfőképpen azzal, hogy a vakcinák és a szülés előtti acetaminophen-használat növelheti a rendellenesség kockázatát.

Az alapellátásban jelenleg használt kognitív teszteknél lényegesen ponto­sabb diagnózist kínál egy 15 percnél rövidebb idő alatt elvégezhető digitális megoldás, a BioCog, amely vérteszttel kombinálva 90% körüli pontossággal képes kimutatni a biomarkerekkel igazolható Alzheimer-kórt.

A funkcionális neurológiai rendellenesség (FND) a neurológiai gyakor­lat egyik legnagyobb kihívása. Bár korábban a hisztériacsoportba vagy a pszichogén kórképek közé sorolták, ma önálló, pozitív klinikai jelek alapján diagnosztizálható betegségként tartjuk számon. Epidemiológiai adatok szerint gyakorisága a sclerosis multiplexével vagy a Parkinson-kó­réval vetekszik, és jelentős egészségügyi terhet ró az ellátórendszerekre. Klinikai spektruma sokszínű, gyakran utánozza az organikus kórképeket, megnehezítve a diagnosztikáját. A patofiziológiai kutatások agyi hálózati zavarokat tártak fel, amelyek megerősítik a neurobiológiai alapot. A multi­diszciplináris, empatikus diagnózisközlésen és pszichoterápiás, rehabilitációs beavatkozásokon alapuló kezelés javíthatja a prognózist és csökkent­heti a társadalmi terhet.

A könny nagyon gyorsan történő párolgása vagy a szem elégtelen könny­termelése szemszárazsághoz vezethet, és gyulladást is okozhat. Ez a tünet bármely életkorban előfordulhat, és a nők körében valamivel gyakoribb, mint a férfiaknál.