Orvostovábbképző Szemle Különszámok 20 éves jubileumi különszám
OTSZ Online >> Rovatok >> Jubileumi különszám
2014-01-13
A belgyógyászat egy nagy területének 20 éves fejlődését sokféleképpen össze lehet foglalni. Jelentős elméleti nefrológiai tudományos eredmények születtek ebben az időszakban, és a klinikai kutatás fejlődése is szembeszökő. A gyógyszeres kezelés radikális megújulásával a vesebetegek életkilátásai és életminősége is sokat javult. Az elmúlt két évtized alatt a magyarországi dialíziskezelés magas színvonalúvá vált és a transzplantációs gyakorlat előtt is új lehetőségek nyíltak. Ezek alapján a szerzők úgy döntöttek, hogy a következő főbb szempontok alapján mutatják be a nefrológia hazai alakulását: • A hazai nefrológiai tudomány fejlődése • A hazai klinikai nefrológia fejlődése • A hazai dialíziskezelés fejlődése • A hazai transzplantáció fejlődése
Orvostovábbképző Szemle Különszámok 20 éves jubileumi különszám
OTSZ Online >> Rovatok >> Jubileumi különszám
2014-01-13
Amióta van sport, azóta van sportorvoslás, melynek feladata a sporttal kapcsolatos speciális sérülések, ártalmak gyógyításán túl az, hogy megismerje a szervezet működését terhelés alatt, és tisztában legyen a rendszeres edzés hatásaival. Az ellenőrzés és kutatás legfőbb feladata természetesen az, hogy a szokásosnál nagyobb igénybevétel mellett is megőrizzük a sportolók egészségét és felügyeljük, hogy sem az edzések, sem a versenyek ne károsítsák egészségét.
Orvostovábbképző Szemle Különszámok 20 éves jubileumi különszám
OTSZ Online >> Rovatok >> Jubileumi különszám
2014-01-13
A cikkben a ritka betegségek mint önálló klinikai és kutatási entitás kifejlődését, fontosabb ismérveit tekinti át a szerző, majd röviden taglalja az érdeklődés középpontjában álló, meghatározó területeket. Hangsúlyozásra kerülnek a ritka betegségek magyarországi ellátásában bekövetkezett fejlemények, a fogalom megjelenése óta eltelt idő jelentős fejlesztései.
A fiatalkorban megjelenő malignus daganatok problémája kiemelt fontosságú, intenzíven kutatott terület. A szájüregi daganatok előfordulása világszerte csökkenő tendenciát mutat, ezzel párhuzamosan a fiatal felnőttkorban diagnosztizált orális laphámrákok incidenciája emelkedik. A fiatalkori daganatok etiológiája ma még nem pontosan ismert, de az jól látszik, hogy ebben a betegcsoportban a hagyományos magatartási rizikótényezők (dohányzás és alkoholfogyasztás) nem, illetve csak kismértékben játszanak szerepet. Saját megfigyelésünk, hogy e betegek esetében (bár korán, legtöbbször kezdeti stádiumban jelentkeznek) gyakoribb a regionális, illetve lokoregionális relapszus, rosszabb a túlélés. Munkánk célja az volt, hogy saját beteganyagunkon vizsgáljuk a fiatal és idősebb betegek bizonyos etiológiai, patológiai, klinikai paraméterei közötti különbségeket. 105 fiatal (<50 év) és kontrollként ugyanennyi idősebb (>50 év) páciens adatait dolgoztuk fel. A betegek műtéten, sugárterápián és/vagy kemoterápián estek át. 36 hónapnál figyeltük a daganatspecifikus túlélést. A klinikai prognosztikai faktorok (stádium, lokalizáció, anamnesztikus idő) és a dohányzás, a betegek neme, kora közötti kapcsolatot kutattuk. Vizsgáltuk a daganatos események (lokális, lokoregionális relapszus) és a túlélés, illetve az életkor és a túlélés közötti összefüggést. A legerősebb összefüggéseket a kor és az anamnesztikus idő, a kor és az elszívott cigaretták száma, a kor és a relapszusig eltelt idő, valamint a kor és a daganatspecifikus túlélés között találtuk. Azt láttuk, hogy a fiatalabb betegek hamarabb, alacsonyabb stádiumú daganattal jelentkeznek, meghatározó módon kevesebben és kevesebbet dohányoznak. Ha náluk relapszus alakul ki, akkor az gyakrabban és hamarabb jelentkezik, mint időseknél. Vizsgálatunk során azt találtuk, hogy az 50 évesnél fiatalabb betegek daganatspecifikus túlélése szignifikánsan rövidebb, mint a kontrollcsoportban. Magyar Onkológia 166–172, 2013
A rákkutatás és egyben a rákgyógyítás talán leginkább forradalmi változását azonban jelenleg a „célzott terápia” fogalma és gyakorlata jelenti. A standard protokollokat apránként felváltja majd a „személyre szabott kezelés”.
Orvosként a drogkérdésnek elsősorban az egészségügyi aspektusára figyelünk, de a szociális, gazdasági, kriminális, etikai vonatkozások is rendkívül jelentősek, a következmények pedig szinte elviselhetetlenül súlyosak lehetnek. Hogyan állhatott elő ez a helyzet?
Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle XV. évf.1. szám
OTSZ Online
2010-04-15
Mintha össztársadalmi egyetértés lenne abban, mit tehetnénk a gyerekek egészségének rombolásáért. Ráadásul a gyógyításban is mind kevesebb gyermekorvosra lehet számítani. Prof. dr. Túri Sándor, a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke hangsúlyozza: a gyerekek egészségi állapotát nem lehet orvosszakmai kérdéssé redukálni.
Szenvedélyes hangú cikket olvashatnak lapunk elején Menyhárt Miklós háziorvos kolléga tollából. Bár szerzőnk olykor talán sarkítottan fogalmaz, véleményével lényegében egyetértek. Eddig ugyanis senki sem tudta hihetően elmagyarázni, hogy miért kellett a magyar egészségügyet a sarkából is kifordítani, és mindehhez még a társadalmat az orvosokkal és az egészségügyi dolgozókkal, az orvosokat a betegekkel, a betegeket az egészségüggyel szembeállítani. A magyar egészségügyben kétségtelenül volt bizonyos pazarlás, előfordultak felesleges párhuzamosságok, de nem véletlen, hogy a GDP európai viszonylatban alacsony hányadából működtetett rendszer a betegek döntő többségéből (beleértve az itt kezelt külföldieket) nem váltott ki olyan elégedetlenséget, mint amilyenről az irányított sajtó beszámolt. A szakmának különösen fájó, hogy az úgynevezett reform kidolgozásakor, az eddigi lépések bevezetése előtt a szakmai grémiumok asztalára 24 meg 48 órás határidővel tették le a tervezett rendeleteket és törvényeket, majd amikor kapkodva mégis sikerült a hangunkat hallatni, véleményünket egyszerűen lesöpörték az asztalról. Nem kívánom részletesebben taglalni, hogy mit gondolok ezekről a kérdésekről – arra biztatom Önöket, olvassák el Menyhárt doktor írását. A vesebetegségek jelentősége az elmúlt néhány évben felértékelődött: kiderült, hogy a vesefunkció kismértékű beszűkülése jelentősen növeli a szív- és érrendszeri kockázatot, s az Európai Hipertónia Társaság és az Európai Kardiológus Társaság által júniusban kiadott új irányelvek a krónikus vesebetegséget a már kialakult kardiovaszkuláris betegségekkel egy szinten említik.Mint Túri Sándor professzor úr a szimpóziumhoz írt bevezetőjében ismerteti, a vesepótló kezelésre szoruló betegek aránya világszerte drámai gyorsasággal nő, és ehhez hozzátehetjük, hogy a krónikus végstádiumú veseelégtelenség leggyakoribb oka ma a diabetes mellitus és a hypertonia. Érdeklődésre tarthat tehát számot olvasóink körében az a cikkünk, amely a vesefunkció felmérésének ma világszerte használatos, noninvazív módszereit ismerteti; Tislér András klinikai adjunktus úr e módszereknek a gyakorlatban betöltött szerepére is utal kitűnő, részletes kommentárjában. Napi probléma, hogy beszűkült vesefunkció esetén változtassunk-e betegeink gyógyszerelésén. E témában a szokottnál is gazdagabb táblázatokat találhatnak olvasóink a szimpózium második cikkében, melyhez Kulcsár Imre főorvos úr írt a magyar vonatkozásokat is ismertető, részletes kommentárt. A kóros soványság számos oka közül talán nem fordítunk elég figyelmet az anorexia nervosára, melynek egyik válfajáról kitűnő cikket olvashatnak. Bizonyos szakmákban (pl. manökenek) és sportágakban (pl. hosszútávfutás) a vékony testalkat nélkülözhetetlen a sikerhez. Franciaországi szerzőnk,Golder doktor javasolja az „anorexia competitiva” kifejezés használatát, és felhívja a figyelmet az e fogalommal jellemzett szélsőséges életmód veszélyeire.Mivel az anorexia nervosa elsősorban pszichiátriai betegség, felkért kommentátorunk, Túry Ferenc professzor úr is ebből a szemszögből közelítette meg a kérdést; írását feltétlenül érdemes elolvasni, mert – ahogy ő fogalmaz – az éhezés „művészetével” gyakorta találkozhatunk a mindennapi életben. Az ősz derekán figyelmükbe ajánlom a nátha kezeléséről szóló kitűnő cikkünket, melyet Várnai Zsuzsanna főorvos asszony tömör kommentárja egészít ki. A szokottnál hosszabban, rendkívül gazdag illusztrációs anyaggal publikáljuk a müncheni angiológus szerzők (sebész, illetve belgyógyász) által írt kitűnő cikket az alsó végtag terápiarezisztens sebeiről. Szabad Gábor tanár úr kommentárja is bőséges információt nyújt Önöknek erről a napi gyakorlatban sűrűn látott problémáról. Egy másik gyakori krónikus betegség, a krónikus asthma kezelése során nemegyszer találkozhatnak rosszul együttműködő – a terápiás utasításokat nem vagy csak részben betartó – betegekkel. A témát részletesen ismertető cikkünket Magyar Pál professzor úr, a kérdés kiemelkedő hazai szakértője kommentálta. A bizonyítékokon alapuló kardiológia témájában Matos Lajos tanár úr megszokottan nívós ismertetése az ADVANCE vizsgálatot mutatja be, amely ismét bebizonyította, hogy a cukorbetegek szív- és érrendszeri szövődményeit a vérnyomás erélyes, 130/80 Hgmm alá történő csökkentésével lehet a legeredményesebben befolyásolni.
A végstádiumú veseelégtelenség (ESRD) miatt kezelt betegek száma világszerte a 2006-os év végére elérte a 2 milliót. Számos országban még korlátozott a dialíziskezeléshez való hozzáférés, és sok végstádiumú vesebeteg nem részesül kezelésben.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.