Tisztelt Kolléganők és Kollégák!
2007. október 01. 00:00
Szenvedélyes hangú cikket olvashatnak lapunk elején Menyhárt Miklós háziorvos kolléga tollából. Bár szerzőnk olykor talán sarkítottan fogalmaz, véleményével lényegében egyetértek. Eddig ugyanis senki sem tudta hihetően elmagyarázni, hogy miért kellett a magyar egészségügyet a sarkából is kifordítani, és mindehhez még a társadalmat az orvosokkal és az egészségügyi dolgozókkal, az orvosokat a betegekkel, a betegeket az egészségüggyel szembeállítani. A magyar egészségügyben kétségtelenül volt bizonyos pazarlás, előfordultak felesleges párhuzamosságok, de nem véletlen, hogy a GDP európai viszonylatban alacsony hányadából működtetett rendszer a betegek döntő többségéből (beleértve az itt kezelt külföldieket) nem váltott ki olyan elégedetlenséget, mint amilyenről az irányított sajtó beszámolt. A szakmának különösen fájó, hogy az úgynevezett reform kidolgozásakor, az eddigi lépések bevezetése előtt a szakmai grémiumok asztalára 24 meg 48 órás határidővel tették le a tervezett rendeleteket és törvényeket, majd amikor kapkodva mégis sikerült a hangunkat hallatni, véleményünket egyszerűen lesöpörték az asztalról. Nem kívánom részletesebben taglalni, hogy mit gondolok ezekről a kérdésekről – arra biztatom Önöket, olvassák el Menyhárt doktor írását.
A vesebetegségek jelentősége az elmúlt néhány évben felértékelődött: kiderült, hogy a vesefunkció kismértékű beszűkülése jelentősen növeli a szív- és érrendszeri kockázatot, s az Európai Hipertónia Társaság és az Európai Kardiológus Társaság által júniusban kiadott új irányelvek a krónikus vesebetegséget a már kialakult kardiovaszkuláris betegségekkel egy szinten említik.Mint Túri Sándor professzor úr a szimpóziumhoz írt bevezetőjében ismerteti, a vesepótló kezelésre szoruló betegek aránya világszerte drámai gyorsasággal nő, és ehhez hozzátehetjük, hogy a krónikus végstádiumú veseelégtelenség leggyakoribb oka ma a diabetes mellitus és a hypertonia. Érdeklődésre tarthat tehát számot olvasóink körében az a cikkünk, amely a vesefunkció felmérésének ma világszerte használatos, noninvazív módszereit ismerteti; Tislér András klinikai adjunktus úr e módszereknek a gyakorlatban betöltött szerepére is utal kitűnő, részletes kommentárjában. Napi probléma, hogy beszűkült vesefunkció esetén változtassunk-e betegeink gyógyszerelésén. E témában a szokottnál is gazdagabb táblázatokat találhatnak olvasóink a szimpózium második cikkében, melyhez Kulcsár Imre főorvos úr írt a magyar vonatkozásokat is ismertető, részletes kommentárt.
A kóros soványság számos oka közül talán nem fordítunk elég figyelmet az anorexia nervosára, melynek egyik válfajáról kitűnő cikket olvashatnak. Bizonyos szakmákban (pl. manökenek) és sportágakban (pl. hosszútávfutás) a vékony testalkat nélkülözhetetlen a sikerhez. Franciaországi szerzőnk,Golder doktor javasolja az „anorexia competitiva” kifejezés használatát, és felhívja a figyelmet az e fogalommal jellemzett szélsőséges életmód veszélyeire.Mivel az anorexia nervosa elsősorban pszichiátriai betegség, felkért kommentátorunk, Túry Ferenc professzor úr is ebből a szemszögből közelítette meg a kérdést; írását feltétlenül érdemes elolvasni, mert – ahogy ő fogalmaz – az éhezés „művészetével” gyakorta találkozhatunk a mindennapi életben. Az ősz derekán figyelmükbe ajánlom a nátha kezeléséről szóló kitűnő cikkünket, melyet Várnai Zsuzsanna főorvos asszony tömör kommentárja egészít ki. A szokottnál hosszabban, rendkívül gazdag illusztrációs anyaggal publikáljuk a müncheni angiológus szerzők (sebész, illetve belgyógyász) által írt kitűnő cikket az alsó végtag terápiarezisztens sebeiről. Szabad Gábor tanár úr kommentárja is bőséges információt nyújt Önöknek erről a napi gyakorlatban sűrűn látott problémáról. Egy másik gyakori krónikus betegség, a krónikus asthma kezelése során nemegyszer találkozhatnak rosszul együttműködő – a terápiás utasításokat nem vagy csak részben betartó – betegekkel. A témát részletesen ismertető cikkünket Magyar Pál professzor úr, a kérdés kiemelkedő hazai szakértője kommentálta.
A bizonyítékokon alapuló kardiológia témájában Matos Lajos tanár úr megszokottan nívós ismertetése az ADVANCE vizsgálatot mutatja be, amely ismét bebizonyította, hogy a cukorbetegek szív- és érrendszeri szövődményeit a vérnyomás erélyes, 130/80 Hgmm alá történő csökkentésével lehet a legeredményesebben befolyásolni.
A vesebetegségek jelentősége az elmúlt néhány évben felértékelődött: kiderült, hogy a vesefunkció kismértékű beszűkülése jelentősen növeli a szív- és érrendszeri kockázatot, s az Európai Hipertónia Társaság és az Európai Kardiológus Társaság által júniusban kiadott új irányelvek a krónikus vesebetegséget a már kialakult kardiovaszkuláris betegségekkel egy szinten említik.Mint Túri Sándor professzor úr a szimpóziumhoz írt bevezetőjében ismerteti, a vesepótló kezelésre szoruló betegek aránya világszerte drámai gyorsasággal nő, és ehhez hozzátehetjük, hogy a krónikus végstádiumú veseelégtelenség leggyakoribb oka ma a diabetes mellitus és a hypertonia. Érdeklődésre tarthat tehát számot olvasóink körében az a cikkünk, amely a vesefunkció felmérésének ma világszerte használatos, noninvazív módszereit ismerteti; Tislér András klinikai adjunktus úr e módszereknek a gyakorlatban betöltött szerepére is utal kitűnő, részletes kommentárjában. Napi probléma, hogy beszűkült vesefunkció esetén változtassunk-e betegeink gyógyszerelésén. E témában a szokottnál is gazdagabb táblázatokat találhatnak olvasóink a szimpózium második cikkében, melyhez Kulcsár Imre főorvos úr írt a magyar vonatkozásokat is ismertető, részletes kommentárt.
A kóros soványság számos oka közül talán nem fordítunk elég figyelmet az anorexia nervosára, melynek egyik válfajáról kitűnő cikket olvashatnak. Bizonyos szakmákban (pl. manökenek) és sportágakban (pl. hosszútávfutás) a vékony testalkat nélkülözhetetlen a sikerhez. Franciaországi szerzőnk,Golder doktor javasolja az „anorexia competitiva” kifejezés használatát, és felhívja a figyelmet az e fogalommal jellemzett szélsőséges életmód veszélyeire.Mivel az anorexia nervosa elsősorban pszichiátriai betegség, felkért kommentátorunk, Túry Ferenc professzor úr is ebből a szemszögből közelítette meg a kérdést; írását feltétlenül érdemes elolvasni, mert – ahogy ő fogalmaz – az éhezés „művészetével” gyakorta találkozhatunk a mindennapi életben. Az ősz derekán figyelmükbe ajánlom a nátha kezeléséről szóló kitűnő cikkünket, melyet Várnai Zsuzsanna főorvos asszony tömör kommentárja egészít ki. A szokottnál hosszabban, rendkívül gazdag illusztrációs anyaggal publikáljuk a müncheni angiológus szerzők (sebész, illetve belgyógyász) által írt kitűnő cikket az alsó végtag terápiarezisztens sebeiről. Szabad Gábor tanár úr kommentárja is bőséges információt nyújt Önöknek erről a napi gyakorlatban sűrűn látott problémáról. Egy másik gyakori krónikus betegség, a krónikus asthma kezelése során nemegyszer találkozhatnak rosszul együttműködő – a terápiás utasításokat nem vagy csak részben betartó – betegekkel. A témát részletesen ismertető cikkünket Magyar Pál professzor úr, a kérdés kiemelkedő hazai szakértője kommentálta.
A bizonyítékokon alapuló kardiológia témájában Matos Lajos tanár úr megszokottan nívós ismertetése az ADVANCE vizsgálatot mutatja be, amely ismét bebizonyította, hogy a cukorbetegek szív- és érrendszeri szövődményeit a vérnyomás erélyes, 130/80 Hgmm alá történő csökkentésével lehet a legeredményesebben befolyásolni.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
