Dr. de Chátel Rudolf cikkei

   Az Orvostovábbképző Szemle mostani számában folytatjuk egészségpolitikai és egészség-gazdaságtani sorozatunkat. A szolidaritás elvén működő ellátórendszerekben nehézséget jelent a ritka betegségben szenvedő betegek ellátása, egyrészt, mert a kezelésükre kifejlesztett gyógyszerek eleve költségesek, a korlátozott igények miatt a gyárak számára nem kifizetődő az előállításuk, másrészt, mivel súlyos, az élet minőségét és tartamát kedvezőtlenül befolyásoló, rendszerint genetikai hibából eredő betegségekről van szó, s a kezeléssel nyerhető életminőség-javulás, élettartam-növekedés még így sem kielégítő. A társadalom azonban nem hagyhatja kezelés nélkül ezeket a betegeket, ugyanakkor el kell dönteni, hogy meddig szabad növelni a költségeket, végeredményben más betegek kárára.Matematikai-gazdaságtani modellezés segíthet a döntésben – Boncz Imre tanár úr tanulmányában olvashatnak számos érdekes részletet erről a kérdésről, mely különösen élesen vetődik fel Magyarországon, ahol gyakorlatilag semmit sem költünk a betegségek megelőzésére, holott ez lenne a legköltséghatékonyabb módszer az egészség megőrzésére vagy helyreállítására.
    Szimpóziumunk témája a krónikus, valamint a neuropathiás fájdalom, vagyis a fájdalomnak az a formája, amely nem a megbetegedett szervekből indul ki (nociceptív fájdalom), hanem önállóan, elsősorban a perifériás és központi idegrendszeri struktúrák megbetegedése miatt és/vagy szervi fájdalom kísérőjeként, esetleg pszichés zavarok következtében alakul ki. Bevezetőjében Császár Noémi profeszszor asszony ismerteti a három kitűnő cikk tartalmát, a közleményekben pedig részletesen olvashatnak a neuropathiás fájdalom diagnosztikájáról, egy gyakori, speciális formájáról – az arcra lokalizálódó fájdalomról – és a krónikus fájdalomról. Felkért kommentátoraink, Komoly Sámuel, Szabó György professzor urak és Fazekas Gábor főorvos úr egyaránt magas színvonalú, a cikkek mondanivalóját tovább gazdagító, azokkal részben vitázó írásaiból és a csatlakozó, gazdag irodalomjegyzékekből további információkat meríthetnek e nagyon fontos, a napi orvosi gyakorlatban sokszor félreismert kérdéskomplexumról.
   A legújabb kutatási eredményeket és az azokon alapuló elméletet ismerteti egy német szerzőcsoport az úgynevezett daganatőssejteknek a tumorok keletkezésében és növekedésében betöltött szerepéről szóló munkában. Érdekes módon ezek a sejtek tulajdonképpen lassan növekednek, a tumoron belüli arányuk általában 10% alatt van, de a jelek szerint fontos szerepet játszanak a daganat tömegét adó sejtek, sőt a szerkezetét biztosító kötőszövet és talán az ellátására keletkező érstruktúra kialakításában is. Tímár József professzor úr részletes kommentárja egészíti ki ezt az érdekes tanulmányt – a német szerzőkétől részben eltérő véleményét és a kérdéssel kapcsolatos legújabb elképzeléseket bizonyára érdeklődéssel fogják olvasni.
     A sepsis az egyik legköltségesebb, rendkívül súlyos, még ma is nagy arányban halálos betegség, mely akár banális fertőzésből is kialakulhat. Kevés szó esik arról a szövődményéről, amelyről érdekes tanulmányt olvashatnak a következő oldalakon: a sepsis kezelése közben kialakuló polyneuropathia és polymyopathia hosszú hetekkel meghosszabbíthatja a beteg intenzív terápiás osztályon történő ellátását, mert az izmok súlyos működészavara, nemegyszer sorvadása akár légzésképtelenséget is okozhat. Iványi Zsolt tanár úr az intenzív terápiás szakember szemszögéből írt kommentárja bőséges irodalomjegyzékkel is segíti, hogy Olvasóink tájékozódhassanak e nem is olyan ritka szövődményekről.
   Iatrogén szövődményekről szól következő cikkünk is: az antiepileptikumok megdöbbentően nagy arányban okoznak csontanyagcsere-zavart, és ha arra gondolunk, hogy a teljes népesség mintegy 1%-a részesül ilyen kezelésben, megérthetjük, hogy fontos gyakorlati problémáról van szó. Úgy tűnik, hogy az elsősorban a D-vitamin és a kalcium anyagcseréjének zavara miatt kialakuló osteopathia nagyon sok betegnek okoz fájdalmat – a patológiás törések miatt akár megnyomorodást –, felismerése és hatékony kezelése tehát nagy gyakorlati jelentőséggel bír, amint azt a cikk és Folyovich András tanár úr értő kommentárja részletesen kifejti.
   Végül a bizonyítékokon alapuló orvoslás területéről Jermendy György professzor úr,Matos Lajos és Vadász Imre tanár urak tollából ismét kitűnő értékeléseket olvashatnak fontos, a közelmúltban lezárult klinikai tanulmányokról a diabetológia, a kardiológia és a pulmonológia területéről.

  Az egészségbiztosítás átalakításáról megtörtént az első szavazás: az eredmény sokkolta a közvéleményt, és különösen bennünket, „szolgáltatókká” lefokozott orvosokat érintett mélyen, hogy ismét semmibe vették adatok tömegével alátámasztott véleményünket, javaslatainkat. A kiváló orvos-egészségügyi szakértő, Dr.Gaál Péter mostani számunk nyitó tanulmányában rámutat, hogy a Parlamentben egy szűk érdekcsoport által áterőltetett változás lényegéről a képviselők többségének valószínűleg fogalma sem volt. Állítását azoknak a nemzetközi, független szakértőknek az okfejtéseivel támasztja alá, akik egy tavaly januárban szervezett fórumon elmondták véleményüket, amit a kormány épp úgy nem vett figyelembe, mint a hazai kamarák, tudományos társaságok és szakmai kollégiumok állásfoglalásait. Ha valaki megnézte a közelmúltban, sajnos nagyon rövid ideig vetített Sicko („Betegecske”) c. filmet, az pontosan láthatja, hogy mi várna rá betegsége esetén, ha a tervezett egészségügyi reformot bevezetik. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok legnépesebb államában,Kaliforniában éppen most kezdik el a korábban egyszer már privatizált egészségügyet szolidaritásalapú ellátásra visszaalakítani. Bárcsak elolvasnák a magyar képviselők Gaál doktor cikkétimages/
  A szemészeti sürgősségi ellátásról és a szemészetet érintő foglalkozási betegségekről, sérülésekről szóló szimpóziumunk bevezetőjében Süveges Ildikó professzor asszony röviden felvázolja azokat az állapotokat, amelyek igen gyors beavatkozást, szakorvosi ellátást igényelnek a szem megmentése érdekében. Két kitűnő csatlakozó összefoglaló közleményünket részletesebb kommentárok egészítik ki Bausz Mária főorvos asszony és Nagy Zoltán Zsolt docens úr tollából. Annak ellenére, hogy a tárgyalt betegségek és sérülések ellátása végső soron szinte mindig szakorvosi feladat, a cikkekben és kommentárokban felsorolt, elsősegély jellegű beavatkozásokat a laikusoknak, sőt az iskolákban is tanítani kellene.
  A címe alapján elméleti jellegűnek tűnhet következő cikkünk, a citokróm P450 enzimek azonban nagy gyakorlati jelentőséggel bírnak, mert számos gyógyszer metabolizmusában nélkülözhetetlenek. Aktivitásuk veleszületett vagy szerzett eltérései nagymértékben befolyásolhatják – csökkenthetik vagy erősíthetik – számos gyógyszer hatását, és fontos szerepet játszanak a mindennapi gyakorlatban nagy tömegben alkalmazott gyógyszerek (alvadásgátlók, béta-blokkolók, antidepresszívumok) interakcióiban. Cikkünk és a hozzá csatlakozó, Vereczkey László tanár úr által írt kommentár ismerteti a legfontosabb kölcsönhatásokat, és irodalomjegyzékével is segíti a kollégákat a számtalan további lehetőség jobb megismerésében.
  A kardiovaszkuláris betegségek közül talán a stroke jár a legszomorúbb következményekkel az egyén sorsára, a családra és a társadalomra nézve. Leggyakoribb formája az ischaemiás agyi vaszkuláris katasztrófa. Az Európai Unió illetékes hatóságai és bizottságai néhány évvel ezelőtt felszólították a kormányokat és egészségügyi szervezeteket a stroke hatékonyabb megelőzésére, mert a szívinfarktusok számának és kimenetelének kedvező alakulása mellett az agyi katasztrófák területén az észak-amerikai eredményekkel összehasonlítva alig történt előrelépés. A már elszenvedett strokeot gyakran követi újabb érelzáródás, rendkívül fontos tehát a hatékony prevenció, melyről értékes információkat olvashatnak cikkünkben és a stroke elleni küzdelem egyik hazai vezéralakja, Nagy Zoltán professzor úr kitűnő kommentárjában.
  Kevésbé látványos, de nemegyszer hasonló veszélyeket magában rejtő tünettel, a hányással foglalkozik következő cikkünk.Gyakran banális, többnyire fertőző betegség tünete lehet, de súlyos hasi katasztrófát is jelezhet a hányinger és a hányás. A részletes táblázatok és a kitűnő algoritmus, továbbá a Gajdos Barnabás főorvos úr által írt – önálló közleménynek is tekinthető – kommentár segíteni fogja Olvasóinkat e fontos tünet differenciáldiagnosztikájában.
  Végül egy ritkább, de nagyon kellemetlen betegségről, a Dupuytrenkontraktúráról olvashatnak érdekes cikket; a részletes kommentárban Szendrői Miklós professzor úr felhívja a figyelmet arra, hogy a panaszok korai felismerése elkerülhetővé teszi a műtétet, s hogy a tenyér bőre alatt megjelenő csomók már a betegség progresszióját jelzik. Sajnos gyakran orvosok beszélik le a betegeket az idejekorán elvégezhető beavatkozásokról és műtétről, pedig – mint a kommentár részletesen ismerteti – a megfelelő körülmények között elvégzett, utókezeléssel kiegészített sebészi megoldások eredménye a gyakori recidíva ellenére is kielégítő.
  Összefoglaló közleményeink blokkja után a bizonyítékokon alapuló kardiológia és diabetológia tárgyában Matos Lajos tanár úr és Jermendy György professzor úr egy-egy fontos klinikai tanulmányt ismertet a hypertonia kezelése terén Japánban az angiotenzinreceptor- blokkolók csoportjába tartozó valsartannal elért eredményekről, illetve a kardiovaszkuláris kockázati tényezők között kiemelkedő fontosságú obesitas egyszerű objektív meghatározásáról.

   Az utóbbi időben megszokhatták, hogy gyakran foglalkozunk szakmapolitikai és szakmai-gazdasági témákkal. Az egészségügy jelenleg folyó átalakítása nap mint nap olyan súlyos működési zavarokat okoz a betegellátásban, hogy meg kell keresnünk azokat a szakembereket, akik tudásukkal segítségünkre lehetnek a változások indítékainak megismerésében, felhívhatják a figyelmünket a rendeletek hibáira, káros következményeire. Két nemzetközileg ismert szaktekintély: Kaló Zoltán tanár úr és Kerpel-Fronius Sándor professzor úr az egészség-gazdaságtan és a klinikai farmakológia oldaláról elemzik a hírhedt 17/2007. (II. 13.) kormányrendeletet. Tanulmányaikból kiderül, hogy a rendelet nem a hatékony, hanem a költségcsökkentő gyógyszerelést célozza, vagyis a betegek szempontját, az egészségmegőrzést figyelmen kívül hagyja. Hasonlóan kedvezőtlen hatású a fixesítés hazai gyakorlata is: Kerpel- Fronius professzor úr világosan bemutatja, hogy a hatóanyag-alapú fixesítés elvetésén túl a terápiás fix alkalmazása során nem veszi figyelembe az analógok eltérő klinikai tulajdonságait, sőt indikációit sem. A mindennapi életből vett példákkal illusztrálja, hogy milyen zavarokhoz, sőt felesleges költségnövekedéshez is vezethet ez a hibásan megtervezett, orvos- és betegellenes rendeletcsomag.
   Szimpóziumunk bevezetőjének és két cikkének elolvasását legszívesebben minden háziorvos számára kötelezővé tenném, ha erre felhatalmazásom volna. A sürgősségi ellátás fontosságát ma senki sem vitatja, de ha elolvassák Kiss Róbert Gábor tanár úr tömör eszmefuttatását, át fogják érezni, mennyire fontos az orvos gyors és hatékony döntése olyan esetekben, amikor perceken múlhat élet vagy halál. A háziorvosi rendelő sürgősségi ellátásra való felkészítését az USA-ból származó cikk, és főleg a Semmelweis Egyetem ÁOK Családorvosi Tanszékének munkatársai által írt kommentár ismerteti. Utóbbiban a kollégák felhívják a figyelmet azokra a hibás rendeletekre, amelyek miatt bizonyos életmentő gyógyszerek nem szerezhetők be a háziorvosi praxisok számára. Tanulmányuk másik hangsúlyos pontja a sürgősségi ellátás megtanulása és a megszerzett tudás rendszeres szinten tartása, ami a jelenlegi továbbképzési rendszerben sajnos még nem kötelező elem. A szimpózium másik cikkében német szerzők ismertetik az akut coronariaszindróma sürgősségi kezelését.Kommentárjában Merkely Béla professzor úr kiemeli, hogy a perkután coronariaintervenció eredményességének kulcsa a betegutak optimalizálása. Ismételten kérem: feltétlenül tanulmányozzák ezeket a cikkeket.
   A coronaria-betegség diagnózisában fontos szerepük van a terheléses vizsgálatoknak. Részletes cikket olvashatnak az ilyen tesztek indikációjáról, értékeléséről. A hazai viszonyokat Kalina Ákos főorvos úr kitűnő kommentárja taglalja, egyben rövid összefoglalást is ad a koszorúerek betegségeinek klinikai megnyilvánulásairól.
   A pszichés zavarok robbanásszerű terjedése az elmúlt tíz-húsz évben kicsit elfedte a talán legsúlyosabb pszichózis, a szkizofrénia klinikai és népegészségügyi jelentőségét.Kitűnő cikkünk ismerteti azokat a tüneteket, amelyek lehetővé teszik a korai felismerést és a megfelelő terápiát. A családorvoshoz a fiatalabb betegek általában szomatikus panaszok miatt fordulnak, de mivel a szkizofrénia legtöbbször ebben a korban kezdődik, a gondos anamnézis felderítheti a korai pszichés zavarokat, és időben szakellátáshoz juthat a beteg.Kitűnő kommentárjában Kéri Szabolcs docens úr felhívja a figyelmet arra, hogy a gyógyszeres kezelés mellett nagy jelentősége van a pszichoszociális terápiának, melynek feltételrendszere hazánkban még kevéssé épült ki. Hangsúlyozza a háziorvosok szerepét az ellátatlan esetek (gyakran alkohol- vagy drogfüggők, hajléktalanok) azonosításában és a szakellátásba történő bevonásában.
   Az emlőrák szűrésének mai megítéléséről írt cikkünket egy amerikai kolléga, továbbá Szabó Éva onkológus főorvos asszony is kommentálta.Kettejük között különbség van a mammográfia hatékonyságának megítélésében – ezt a vizsgálatot az USA-ban kevésbé értékelik, holott megfelelő eszközökkel és tudással 75–80%-os érzékenységet és 95–98%-os fajlagosságot lehet elérni vele. Az önvizsgálat és a fizikális vizsgálat fontosságát illetően is eltérnek a vélemények, de abban egyetértés van, hogy a szűrővizsgálatok között szükség van az emlők tapintására. Hazánkban nagyon sok asszony hal meg mellrákban, a cikkeket ezért is ajánlom tanulmányozásra.
   A vashiányos vérszegénység látszólag banális betegség, de felnőttkorban – elsősorban idős férfiak között – 90%- ban gasztrointesztinális elváltozás következménye. A témát feldolgozó kitűnő cikk táblázatait és algoritmusait Benedek Szabolcs tanár úr részletes kommentárja egészíti ki, melyből érdekes új ismereteket szerezhetnek a vasháztartással kapcsolatban. A laboratóriumi diagnosztika fontossága mellett az endoszkópiának kulcsszerepe van a betegek kivizsgálásában.
   A bizonyítékokon alapuló diabetológia témakörében Jermendy György professzor úr ismerteti a PPAR vizsgálat eredményeit. Tájékozódhatnak arról a nemrég fellángolt vitáról, amely majdnem a rosiglitazon visszavonásához vezetett. A PPAR vizsgálat fontos adatokat szolgáltatott a rosiglitazon kedvező kardiovaszkuláris hatásairól; nyilván további vizsgálatokra is szükség van még e fontos gyógyszercsoport klinikai hatékonyságának megerősítéséhez.

   Szenvedélyes hangú cikket olvashatnak lapunk elején Menyhárt Miklós háziorvos kolléga tollából. Bár szerzőnk olykor talán sarkítottan fogalmaz, véleményével lényegében egyetértek. Eddig ugyanis senki sem tudta hihetően elmagyarázni, hogy miért kellett a magyar egészségügyet a sarkából is kifordítani, és mindehhez még a társadalmat az orvosokkal és az egészségügyi dolgozókkal, az orvosokat a betegekkel, a betegeket az egészségüggyel szembeállítani. A magyar egészségügyben kétségtelenül volt bizonyos pazarlás, előfordultak felesleges párhuzamosságok, de nem véletlen, hogy a GDP európai viszonylatban alacsony hányadából működtetett rendszer a betegek döntő többségéből (beleértve az itt kezelt külföldieket) nem váltott ki olyan elégedetlenséget, mint amilyenről az irányított sajtó beszámolt. A szakmának különösen fájó, hogy az úgynevezett reform kidolgozásakor, az eddigi lépések bevezetése előtt a szakmai grémiumok asztalára 24 meg 48 órás határidővel tették le a tervezett rendeleteket és törvényeket, majd amikor kapkodva mégis sikerült a hangunkat hallatni, véleményünket egyszerűen lesöpörték az asztalról. Nem kívánom részletesebben taglalni, hogy mit gondolok ezekről a kérdésekről – arra biztatom Önöket, olvassák el Menyhárt doktor írását.
    A vesebetegségek jelentősége az elmúlt néhány évben felértékelődött: kiderült, hogy a vesefunkció kismértékű beszűkülése jelentősen növeli a szív- és érrendszeri kockázatot, s az Európai Hipertónia Társaság és az Európai Kardiológus Társaság által júniusban kiadott új irányelvek a krónikus vesebetegséget a már kialakult kardiovaszkuláris betegségekkel egy szinten említik.Mint Túri Sándor professzor úr a szimpóziumhoz írt bevezetőjében ismerteti, a vesepótló kezelésre szoruló betegek aránya világszerte drámai gyorsasággal nő, és ehhez hozzátehetjük, hogy a krónikus végstádiumú veseelégtelenség leggyakoribb oka ma a diabetes mellitus és a hypertonia. Érdeklődésre tarthat tehát számot olvasóink körében az a cikkünk, amely a vesefunkció felmérésének ma világszerte használatos, noninvazív módszereit ismerteti; Tislér András klinikai adjunktus úr e módszereknek a gyakorlatban betöltött szerepére is utal kitűnő, részletes kommentárjában. Napi probléma, hogy beszűkült vesefunkció esetén változtassunk-e betegeink gyógyszerelésén. E témában a szokottnál is gazdagabb táblázatokat találhatnak olvasóink a szimpózium második cikkében, melyhez Kulcsár Imre főorvos úr írt a magyar vonatkozásokat is ismertető, részletes kommentárt.
    A kóros soványság számos oka közül talán nem fordítunk elég figyelmet az anorexia nervosára, melynek egyik válfajáról kitűnő cikket olvashatnak. Bizonyos szakmákban (pl. manökenek) és sportágakban (pl. hosszútávfutás) a vékony testalkat nélkülözhetetlen a sikerhez. Franciaországi szerzőnk,Golder doktor javasolja az „anorexia competitiva” kifejezés használatát, és felhívja a figyelmet az e fogalommal jellemzett szélsőséges életmód veszélyeire.Mivel az anorexia nervosa elsősorban pszichiátriai betegség, felkért kommentátorunk, Túry Ferenc professzor úr is ebből a szemszögből közelítette meg a kérdést; írását feltétlenül érdemes elolvasni, mert – ahogy ő fogalmaz – az éhezés „művészetével” gyakorta találkozhatunk a mindennapi életben. Az ősz derekán figyelmükbe ajánlom a nátha kezeléséről szóló kitűnő cikkünket, melyet Várnai Zsuzsanna főorvos asszony tömör kommentárja egészít ki. A szokottnál hosszabban, rendkívül gazdag illusztrációs anyaggal publikáljuk a müncheni angiológus szerzők (sebész, illetve belgyógyász) által írt kitűnő cikket az alsó végtag terápiarezisztens sebeiről. Szabad Gábor tanár úr kommentárja is bőséges információt nyújt Önöknek erről a napi gyakorlatban sűrűn látott problémáról. Egy másik gyakori krónikus betegség, a krónikus asthma kezelése során nemegyszer találkozhatnak rosszul együttműködő – a terápiás utasításokat nem vagy csak részben betartó – betegekkel. A témát részletesen ismertető cikkünket Magyar Pál professzor úr, a kérdés kiemelkedő hazai szakértője kommentálta.
    A bizonyítékokon alapuló kardiológia témájában Matos Lajos tanár úr megszokottan nívós ismertetése az ADVANCE vizsgálatot mutatja be, amely ismét bebizonyította, hogy a cukorbetegek szív- és érrendszeri szövődményeit a vérnyomás erélyes, 130/80 Hgmm alá történő csökkentésével lehet a legeredményesebben befolyásolni.

Nyár előtti utolsó számunkban a Szerkesztőbizottság által kért tanulmányt Kovács József tanár úr, az orvosetika egyik legkiválóbb hazai ismerője írta az egészségbiztosítás forrongó kérdéseiről. A közlemény ismerteti azokat az alapelveket, amelyek a ma világszerte alkalmazott egészségbiztosítási technikák alapjait képezik: a libertariánus, az egalitariánus és a jóléti-liberális elméletet. Mindegyik rendszernek vannak jó és rossz oldalai, és az adott társadalom hagyományaitól, gazdasági-szociális helyzetétől is függ a követendő módszer. A modern orvostudomány fő dilemmája, hogy a technikai lehetőségek és a gyógyszerkutatás exponenciális fejlődése olyan mértékben növelte a kiadásokat, hogy még a gazdag országok sem engedhetik meg ezek korlátlan alkalmazását. Közismert, hogy a fejlett országokban az egészségügyi kiadások akár 80%-át az életük utolsó 2-3 hetében levő, sokszor biztosan menthetetlen betegekre költik. Ennek értelmét nagyon sokan vitatják (és nem csak a biztosítók oldaláról!). Az orvos etikus, ugyanakkor racionális döntését gyakran a beteg hozzátartozóinak hozzáállása határozza meg. Kovács tanár úrral egyetértve magam is úgy gondolom, hogy a 20., 21. század betegellátását részben a pazarlás jellemzi, amit nagyon gyakran az orvosi gondolkodás elkényelmesedése, a klasszikus anamnézis és fizikális vizsgálat elhanyagolása is okoz. A feleslegesen ismételgetett vizsgálatok helyett a betegségek prevenciójára kellene sokkal több pénzt fordítani. A jóléti társadalmakban ijesztő mértékben növekszik a túltáplálással és a rendszeres testmozgás hiányával kapcsolatba hozható betegségek aránya, az elhízás és a diabetes mellitus ma már például Ázsiában is kiemelkedő egészségügyi probléma.
   Ezzel függ össze mostani számunk szimpóziuma is, melynek témája a hypertonia-betegség néhány kiemelt kérdése. A magas vérnyomás kialakulásában az életkor mellett elsősorban az elhízásnak tulajdonítunk ma jelentőséget. Az egészségtelen életmód miatt kialakuló túlsúly természetesen nemcsak a vérnyomás emelése, hanem egyéb kockázati tényezők (vércukor, lipidek stb.) révén is növeli a kardiovaszkuláris események kockázatát. A kockázati tényezők hatását nagymértékben befolyásolja a genetikai konstelláció, melyet – mint szimpóziumunk egyik kitűnő cikkében olvashatják – ma még nagyon kevéssé ismerünk. Értékes információkat szerezhetnek arról a néhány hypertoniával járó betegségről is, melynek genetikai hátterét már sikerült tisztázni (Liddleés Gordon-szindróma); e kórképek felderítéséhez kiváló segítséget nyújthat Nagy Viktor doktor kommentárja, míg a ritka, de a korszerű laboratóriumi módszerekkel egyre gyakrabban felfedezett szekunder (elsősorban endokrin eredetű) hypertoniákról igen részletes, számos algoritmust bemutató tanulmány és Szabolcs István professzor úr ugyancsak gazdag kommentárja tájékoztatja Önöket. A harmadik cikkhez írt kommentárjában Reusz György professzor úr joggal hangsúlyozza: az elsődleges hypertonia bonyolult genetikai hátteréről ma még olyan keveset (bár egyre többet) tudunk, hogy a kezelést továbbra is az életmód megváltoztatásával és az emelkedett vérnyomás csökkentésére alkalmas nagyszámú gyógyszer individuálisan kialakított kombinációjával kell élethossziglan folytatni.
   Lapunk további részében is több érdekes közleményt olvashatnak, többek között a gyerekkori látászavarok korai felismerésének szükségességéről vagy a szerencsére ritka, de súlyos szeptikus eredetű encephalopathiáról; az utóbbi cikkhez írt kommentárjában Szalka András főorvos úr hangsúlyozza, hogy az elhúzódó sepsis nehezen diagnosztizálható, és gyakran az encephalopathia hívja fel a figyelmet a súlyos, életveszélyes betegségre.
   Olvashatnak még a gonorrhoeáról, melynek újbóli terjedése és a kórokozó egyre gyakoribb polirezisztenciája nyilván a promiszkuitás elterjedésével kapcsolatos, amint az Várkonyi Viktória főorvos asszonynak a hazai adatokat ismertető kommentárjából is kiderül. Igen részletes táblázatokat tartalmazó cikket nyújtunk Önöknek a leggyakoribb és egyik legkevésbé gyógyítható rákbetegség, a tüdő-carcinoma különböző formáiról, azok diagnózisáról és kezeléséről.Mint azt Strausz János professzor úr gazdagon illusztrált kommentárjában olvashatják, a hazai túlélési eredmények nem maradnak el a nemzetköziektől, de ez sajnos azt jelenti, hogy a tüdőrákos betegek ötéves túlélési aránya csupán 16%.
   A bizonyítékokon alapuló orvoslással foglalkozó kitűnő összefoglalóink ezúttal a metabolikus szindróma kezelésére alkalmasnak látszó új, a kannabinoid-receptort szelektíven gátló szer hatékonyságáról (Matos Lajos tanár úr tollából), az inhalációs kortizolt és alfa-receptor-agonistát egyesítő új szer alkalmazásáról (Vadász Imre főorvos úr összefoglalásában), valamint a ma használatos orális antidiabetikumok (metformin és glibenclamid) egy újabb szerrel (rosiglitazon) történő összehasonlításáról (Jermendy György professzor úr kommentálásával) igyekeznek értékes információkat közvetíteni.
   Azzal a reménnyel kívánok Önöknek a magam és a Szerkesztőbizottság nevében hasznos időtöltést és pihenést a nyári hónapokra, hogy mire visszatérnek munkahelyükre, valamelyest csillapodnak az egészségügyben jelenleg tomboló viharok, és a betegek érdekeit, az orvostársadalom nyugodt munkáját biztosító rendelkezések fognak születni.

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

A hazai egészségügyi ellátás színvonalát egészen a legutolsó évekig egyfajta etikai- erkölcsi normarendszer biztosította, melyhez gyakorlatilag mindenki tartotta magát. Szabálytalanságok, tévedések természetesen mindig voltak, de a problémákat általában a rendszer keretein belül meg lehetett oldani. Az elmúlt időszak viharos gazdasági változásai, melyek az erkölcsi követelményeket fellazították, sajnos nem múltak el nyom nélkül az egészségügy területén sem. Részben ez, részben az Európai Unió elvárásai szükségessé tették a betegellátás minőségbiztosítási rendszerének kidolgozását és alkalmazását. Mostani számunk felkért tanulmánya a Gulácsi László tanár úr és munkacsoportja által végzett felmérés eredményeit ismerteti. A hazai viszonyokat ismerve talán nem is olyan meglepő, hogy – bár különböző minőségbiztosítási rendszereket a magyar kórházak többsége már bevezetett – valós képet a betegellátás minőségéről tulajdonképpen alig kapunk. Ennek számos oka lehet, a szerzők elsősorban a megfelelően képzett szakembergárda és az átfogó koncepció hiányára vezetik vissza az adatok bizonytalanságát, összehasonlíthatatlanságát. Látva a hazai egészségügy jelenlegi állapotát és az átalakításával kapcsolatos koncepciókat (és koncepciótlanságot), továbbá a kapkodást, nem sok jót jósolok ezen a téren. Még nagyobb baj, hogy az etikai normákra ügyelő Magyar Orvosi Kamara is éppen a szétveretés állapotában van. Tanulságos olvasmány ez a felmérés! Szimpóziumunk témája ezúttal az onkoterápia. A bevezetőt Láng István professzor úr írta, a csatlakozó cikkek kommentárjait pedig az egyes részterületek kiemelkedő szakemberei készítették. Népegészségügyi szempontból talán a mamma carcinoma a legjelentősebb, hiszen a nők körében vezető malignitásról van szó. A konkrét esetre felépített részletes cikk, de különösen Dank Magdolna docens asszony önálló tanulmánynak is beillő részletes kommentárja a legkorszerűbb – részben kísérleti stádiumban levő – kezelési módszereket ismerteti. Az egyik legrosszindulatúbb carcinoma, a hasnyálmirigyrák terápiájáról sajnos csak rövidebb cikket írhattak a szerzők, és Bodoky György főorvos úr kommentárja is szükségszerűen szűkszavú, de mindenképpen előremutató. A follicularis lymphoma lappangva kezdődő betegség, de időben történt felismerés esetén a beteg élete lényegesen meghosszabbítható, és – mint azt Udvardy Miklós professzor úr kitűnő kommentárjában is olvashatják – gondosan kiválasztott esetekben a drasztikusabb kezelési módok hosszabb ideig elkerülhetők.
A migrén nem túl gyakori betegség, a fejfájás mint tünet azonban nagyon gyakori, ezért fontos a pontos differenciáldiagnózis. Részletes, algoritmussal és táblázattal gazdagított cikkünket a kérdés kiváló szakértője, Bozsik György adjunktus úr kommentálta – feltétlenül elolvasásra javasolom ezt a közleményt. Az angina pectoris talán leggyakoribb megjelenési formája, a stabil coronariabetegség felismeréséről és kezeléséről olvashatnak egy esetelemzés kapcsán; Vályi Péter főorvos úr kitűnő kommentárja ugyancsak felér egy önálló tanulmánnyal. Végül a napi gyakorlat kérdései közül a nők kismedencei gyulladásos betegségéről olvashatnak részletes tanulmányt, Ács Nándor docens úrnak a hazai álláspontot ismertető kommentárjával kiegészítve.
A bizonyítékokon alapuló orvostudomány területéről ezúttal egy, a diabetes kezelési lehetőségeit kutató prospektív, randomizált tanulmányról, az úgynevezett 4D vizsgálatról olvashatnak. A végstádiumú nephropathiában szenvedő, dializált betegek kardiovaszkuláris kockázatát a sztatinkezelés nem tudta befolyásolni, Jermendy György professzor úr tehát joggal hangsúlyozza a közleményben, hogy a diabetes szövődményeinek megelőzésében a korai vércukor- és vérnyomás-beállítás és a dyslipidaemia idejekorán történt rendezése a legfontosabb.
Az ünnepek közeledtével a magam és a Szerkesztőbizottság nevében kívánok minden kedves kolléganőnek és kollégának kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog, sikerekben gazdag új esztendőt.