A szerkesztőbizottságtól

Tisztelt Kolléganők és Kollégák!

A hazai egészségügyi ellátás színvonalát egészen a legutolsó évekig egyfajta etikai- erkölcsi normarendszer biztosította, melyhez gyakorlatilag mindenki tartotta magát. Szabálytalanságok, tévedések természetesen mindig voltak, de a problémákat általában a rendszer keretein belül meg lehetett oldani. Az elmúlt időszak viharos gazdasági változásai, melyek az erkölcsi követelményeket fellazították, sajnos nem múltak el nyom nélkül az egészségügy területén sem. Részben ez, részben az Európai Unió elvárásai szükségessé tették a betegellátás minőségbiztosítási rendszerének kidolgozását és alkalmazását. Mostani számunk felkért tanulmánya a Gulácsi László tanár úr és munkacsoportja által végzett felmérés eredményeit ismerteti. A hazai viszonyokat ismerve talán nem is olyan meglepő, hogy – bár különböző minőségbiztosítási rendszereket a magyar kórházak többsége már bevezetett – valós képet a betegellátás minőségéről tulajdonképpen alig kapunk. Ennek számos oka lehet, a szerzők elsősorban a megfelelően képzett szakembergárda és az átfogó koncepció hiányára vezetik vissza az adatok bizonytalanságát, összehasonlíthatatlanságát. Látva a hazai egészségügy jelenlegi állapotát és az átalakításával kapcsolatos koncepciókat (és koncepciótlanságot), továbbá a kapkodást, nem sok jót jósolok ezen a téren. Még nagyobb baj, hogy az etikai normákra ügyelő Magyar Orvosi Kamara is éppen a szétveretés állapotában van. Tanulságos olvasmány ez a felmérés! Szimpóziumunk témája ezúttal az onkoterápia. A bevezetőt Láng István professzor úr írta, a csatlakozó cikkek kommentárjait pedig az egyes részterületek kiemelkedő szakemberei készítették. Népegészségügyi szempontból talán a mamma carcinoma a legjelentősebb, hiszen a nők körében vezető malignitásról van szó. A konkrét esetre felépített részletes cikk, de különösen Dank Magdolna docens asszony önálló tanulmánynak is beillő részletes kommentárja a legkorszerűbb – részben kísérleti stádiumban levő – kezelési módszereket ismerteti. Az egyik legrosszindulatúbb carcinoma, a hasnyálmirigyrák terápiájáról sajnos csak rövidebb cikket írhattak a szerzők, és Bodoky György főorvos úr kommentárja is szükségszerűen szűkszavú, de mindenképpen előremutató. A follicularis lymphoma lappangva kezdődő betegség, de időben történt felismerés esetén a beteg élete lényegesen meghosszabbítható, és – mint azt Udvardy Miklós professzor úr kitűnő kommentárjában is olvashatják – gondosan kiválasztott esetekben a drasztikusabb kezelési módok hosszabb ideig elkerülhetők.
A migrén nem túl gyakori betegség, a fejfájás mint tünet azonban nagyon gyakori, ezért fontos a pontos differenciáldiagnózis. Részletes, algoritmussal és táblázattal gazdagított cikkünket a kérdés kiváló szakértője, Bozsik György adjunktus úr kommentálta – feltétlenül elolvasásra javasolom ezt a közleményt. Az angina pectoris talán leggyakoribb megjelenési formája, a stabil coronariabetegség felismeréséről és kezeléséről olvashatnak egy esetelemzés kapcsán; Vályi Péter főorvos úr kitűnő kommentárja ugyancsak felér egy önálló tanulmánnyal. Végül a napi gyakorlat kérdései közül a nők kismedencei gyulladásos betegségéről olvashatnak részletes tanulmányt, Ács Nándor docens úrnak a hazai álláspontot ismertető kommentárjával kiegészítve.
A bizonyítékokon alapuló orvostudomány területéről ezúttal egy, a diabetes kezelési lehetőségeit kutató prospektív, randomizált tanulmányról, az úgynevezett 4D vizsgálatról olvashatnak. A végstádiumú nephropathiában szenvedő, dializált betegek kardiovaszkuláris kockázatát a sztatinkezelés nem tudta befolyásolni, Jermendy György professzor úr tehát joggal hangsúlyozza a közleményben, hogy a diabetes szövődményeinek megelőzésében a korai vércukor- és vérnyomás-beállítás és a dyslipidaemia idejekorán történt rendezése a legfontosabb.
Az ünnepek közeledtével a magam és a Szerkesztőbizottság nevében kívánok minden kedves kolléganőnek és kollégának kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog, sikerekben gazdag új esztendőt.