Tisztelt Kolléganők és Kollégák!
2008. február 01. 00:00
Az Orvostovábbképző Szemle mostani számában folytatjuk egészségpolitikai és egészség-gazdaságtani sorozatunkat. A szolidaritás elvén működő ellátórendszerekben nehézséget jelent a ritka betegségben szenvedő betegek ellátása, egyrészt, mert a kezelésükre kifejlesztett gyógyszerek eleve költségesek, a korlátozott igények miatt a gyárak számára nem kifizetődő az előállításuk, másrészt, mivel súlyos, az élet minőségét és tartamát kedvezőtlenül befolyásoló, rendszerint genetikai hibából eredő betegségekről van szó, s a kezeléssel nyerhető életminőség-javulás, élettartam-növekedés még így sem kielégítő. A társadalom azonban nem hagyhatja kezelés nélkül ezeket a betegeket, ugyanakkor el kell dönteni, hogy meddig szabad növelni a költségeket, végeredményben más betegek kárára.Matematikai-gazdaságtani modellezés segíthet a döntésben – Boncz Imre tanár úr tanulmányában olvashatnak számos érdekes részletet erről a kérdésről, mely különösen élesen vetődik fel Magyarországon, ahol gyakorlatilag semmit sem költünk a betegségek megelőzésére, holott ez lenne a legköltséghatékonyabb módszer az egészség megőrzésére vagy helyreállítására.
Szimpóziumunk témája a krónikus, valamint a neuropathiás fájdalom, vagyis a fájdalomnak az a formája, amely nem a megbetegedett szervekből indul ki (nociceptív fájdalom), hanem önállóan, elsősorban a perifériás és központi idegrendszeri struktúrák megbetegedése miatt és/vagy szervi fájdalom kísérőjeként, esetleg pszichés zavarok következtében alakul ki. Bevezetőjében Császár Noémi profeszszor asszony ismerteti a három kitűnő cikk tartalmát, a közleményekben pedig részletesen olvashatnak a neuropathiás fájdalom diagnosztikájáról, egy gyakori, speciális formájáról – az arcra lokalizálódó fájdalomról – és a krónikus fájdalomról. Felkért kommentátoraink, Komoly Sámuel, Szabó György professzor urak és Fazekas Gábor főorvos úr egyaránt magas színvonalú, a cikkek mondanivalóját tovább gazdagító, azokkal részben vitázó írásaiból és a csatlakozó, gazdag irodalomjegyzékekből további információkat meríthetnek e nagyon fontos, a napi orvosi gyakorlatban sokszor félreismert kérdéskomplexumról.
A legújabb kutatási eredményeket és az azokon alapuló elméletet ismerteti egy német szerzőcsoport az úgynevezett daganatőssejteknek a tumorok keletkezésében és növekedésében betöltött szerepéről szóló munkában. Érdekes módon ezek a sejtek tulajdonképpen lassan növekednek, a tumoron belüli arányuk általában 10% alatt van, de a jelek szerint fontos szerepet játszanak a daganat tömegét adó sejtek, sőt a szerkezetét biztosító kötőszövet és talán az ellátására keletkező érstruktúra kialakításában is. Tímár József professzor úr részletes kommentárja egészíti ki ezt az érdekes tanulmányt – a német szerzőkétől részben eltérő véleményét és a kérdéssel kapcsolatos legújabb elképzeléseket bizonyára érdeklődéssel fogják olvasni.
A sepsis az egyik legköltségesebb, rendkívül súlyos, még ma is nagy arányban halálos betegség, mely akár banális fertőzésből is kialakulhat. Kevés szó esik arról a szövődményéről, amelyről érdekes tanulmányt olvashatnak a következő oldalakon: a sepsis kezelése közben kialakuló polyneuropathia és polymyopathia hosszú hetekkel meghosszabbíthatja a beteg intenzív terápiás osztályon történő ellátását, mert az izmok súlyos működészavara, nemegyszer sorvadása akár légzésképtelenséget is okozhat. Iványi Zsolt tanár úr az intenzív terápiás szakember szemszögéből írt kommentárja bőséges irodalomjegyzékkel is segíti, hogy Olvasóink tájékozódhassanak e nem is olyan ritka szövődményekről.
Iatrogén szövődményekről szól következő cikkünk is: az antiepileptikumok megdöbbentően nagy arányban okoznak csontanyagcsere-zavart, és ha arra gondolunk, hogy a teljes népesség mintegy 1%-a részesül ilyen kezelésben, megérthetjük, hogy fontos gyakorlati problémáról van szó. Úgy tűnik, hogy az elsősorban a D-vitamin és a kalcium anyagcseréjének zavara miatt kialakuló osteopathia nagyon sok betegnek okoz fájdalmat – a patológiás törések miatt akár megnyomorodást –, felismerése és hatékony kezelése tehát nagy gyakorlati jelentőséggel bír, amint azt a cikk és Folyovich András tanár úr értő kommentárja részletesen kifejti.
Végül a bizonyítékokon alapuló orvoslás területéről Jermendy György professzor úr,Matos Lajos és Vadász Imre tanár urak tollából ismét kitűnő értékeléseket olvashatnak fontos, a közelmúltban lezárult klinikai tanulmányokról a diabetológia, a kardiológia és a pulmonológia területéről.
Szimpóziumunk témája a krónikus, valamint a neuropathiás fájdalom, vagyis a fájdalomnak az a formája, amely nem a megbetegedett szervekből indul ki (nociceptív fájdalom), hanem önállóan, elsősorban a perifériás és központi idegrendszeri struktúrák megbetegedése miatt és/vagy szervi fájdalom kísérőjeként, esetleg pszichés zavarok következtében alakul ki. Bevezetőjében Császár Noémi profeszszor asszony ismerteti a három kitűnő cikk tartalmát, a közleményekben pedig részletesen olvashatnak a neuropathiás fájdalom diagnosztikájáról, egy gyakori, speciális formájáról – az arcra lokalizálódó fájdalomról – és a krónikus fájdalomról. Felkért kommentátoraink, Komoly Sámuel, Szabó György professzor urak és Fazekas Gábor főorvos úr egyaránt magas színvonalú, a cikkek mondanivalóját tovább gazdagító, azokkal részben vitázó írásaiból és a csatlakozó, gazdag irodalomjegyzékekből további információkat meríthetnek e nagyon fontos, a napi orvosi gyakorlatban sokszor félreismert kérdéskomplexumról.
A legújabb kutatási eredményeket és az azokon alapuló elméletet ismerteti egy német szerzőcsoport az úgynevezett daganatőssejteknek a tumorok keletkezésében és növekedésében betöltött szerepéről szóló munkában. Érdekes módon ezek a sejtek tulajdonképpen lassan növekednek, a tumoron belüli arányuk általában 10% alatt van, de a jelek szerint fontos szerepet játszanak a daganat tömegét adó sejtek, sőt a szerkezetét biztosító kötőszövet és talán az ellátására keletkező érstruktúra kialakításában is. Tímár József professzor úr részletes kommentárja egészíti ki ezt az érdekes tanulmányt – a német szerzőkétől részben eltérő véleményét és a kérdéssel kapcsolatos legújabb elképzeléseket bizonyára érdeklődéssel fogják olvasni.
A sepsis az egyik legköltségesebb, rendkívül súlyos, még ma is nagy arányban halálos betegség, mely akár banális fertőzésből is kialakulhat. Kevés szó esik arról a szövődményéről, amelyről érdekes tanulmányt olvashatnak a következő oldalakon: a sepsis kezelése közben kialakuló polyneuropathia és polymyopathia hosszú hetekkel meghosszabbíthatja a beteg intenzív terápiás osztályon történő ellátását, mert az izmok súlyos működészavara, nemegyszer sorvadása akár légzésképtelenséget is okozhat. Iványi Zsolt tanár úr az intenzív terápiás szakember szemszögéből írt kommentárja bőséges irodalomjegyzékkel is segíti, hogy Olvasóink tájékozódhassanak e nem is olyan ritka szövődményekről.
Iatrogén szövődményekről szól következő cikkünk is: az antiepileptikumok megdöbbentően nagy arányban okoznak csontanyagcsere-zavart, és ha arra gondolunk, hogy a teljes népesség mintegy 1%-a részesül ilyen kezelésben, megérthetjük, hogy fontos gyakorlati problémáról van szó. Úgy tűnik, hogy az elsősorban a D-vitamin és a kalcium anyagcseréjének zavara miatt kialakuló osteopathia nagyon sok betegnek okoz fájdalmat – a patológiás törések miatt akár megnyomorodást –, felismerése és hatékony kezelése tehát nagy gyakorlati jelentőséggel bír, amint azt a cikk és Folyovich András tanár úr értő kommentárja részletesen kifejti.
Végül a bizonyítékokon alapuló orvoslás területéről Jermendy György professzor úr,Matos Lajos és Vadász Imre tanár urak tollából ismét kitűnő értékeléseket olvashatnak fontos, a közelmúltban lezárult klinikai tanulmányokról a diabetológia, a kardiológia és a pulmonológia területéről.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
