A krónikus mozgásszervi megbetegedések tartós fájdalomcsillapítást igényelnek. Az alkalmazott per os nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) és fájdalomcsillapítók súlyos mellékhatásokat okozhatnak, ezért lokálisan – a hatékonyságot fokozó fizioterápiával – alkalmazva, bizonyítottan lényeges mellékhatás nélkül vezetnek eredményre.
A petefészek-daganatos betegek túlélését javította a platina bázisú kemoterápiák mellett bevezetett VEGF-gátló bevacizumab. A PARP-inhibitorok újabb terápiás modalitást jelenthetnek. A BRCA-státusz jelentős prognosztikai marker. A PARP fehérje gátlásával az egyszálú DNS-törések sejtosztódáskor kettős szálú törésekhez vezetnek. BRCA-mutáns betegeknél a kettős szálú DNS-töréseket javító homológ rekombináns repair mechanizmus hibája a gyorsan osztódó sejtek halálához vezet. A PARP-inhibitor olaparib alkalmazását jóváhagyta az EMA és az FDA. Fenntartó monoterápiaként, BRCA-mutáns, platinaszenzitív, relabáló, high grade szerózus ovarium-tumorokban alkalmazható, indikációs körének bővülése várható.
A petefészekrákos betegek kezelésében komoly haladás történt, azonban az esetek jelentős részében a folyamat kiújul és ezért újabb kezelések kutatása időszerű feladat. Az olaparib az első engedélyezett PARP inhibitor Európában és az Egyesült Államokban, az eredmények bizonyították klinikai hatékonyságát a recidiváló platina érzékeny petefészekrákok fenntartó kezelésében az elsődleges és a másodlagos kiújulás miatti ismételt kezelések időpontjának későbbre tolódásában. A vizsgálatok eredményei szerint a PARP inhibitorok alkalmazása a legjobb eredményeket a BRCA mutációt mutató recidiváló petefészekrákos esetekben érhető el.
A gyógyszerek a hatásmechanizmusukból adódóan károsíthatják a szívet, még akkor is, ha a gyógyszert egészen más szerv betegségére, teljesen más célból írták fel. Ezeknek a nemkívánatos mellékhatásoknak a következményeit gyakran alábecsülik, hiszen előfordul, hogy farmakológiailag azonos anyagokat eltérő javallatokkal írnak fel. Ez különösen akkor válhat fontossá, ha több gyógyszer kombinációjáról van szó, mert akkor a hatások összeadódhatnak és farmakodinamikai interakciók léphetnek fel.
Allopurinol alkalmazásakor – nagyon ritkán – életveszélyes hiperszenzitivitási szindróma léphet fel. Ha indokolt az allopurinolkezelés, figyeljünk a vesefunkcióra, és kis adaggal indítsuk a kezelést, a beteg szoros megfigyelése mellett. Esetünkben a hiperszenzitivitási szindróma súlyos májelégtelenségbe torkollott, és a gyors májtranszplantáció mentette meg a beteg életét.
Régóta tudjuk, hogy a clindamycin szerepet játszik a Clostridium difficile által okozott hasmenések (CDAD) kialakulásában, de új szempont a fluorokinolonok terjedő használata a kórházi és a járóbeteg-ellátásban.
A légúti fertőzések (heveny hörgőgyulladás, idült hörgőgyulladás heveny fellángolása, influenza és más légúti vírusfertőzés) és a területen szerzett tüdőgyulladás (CAP – community-acquired pneumonia) kezeléséről szóló aktualizált, 3-as fokozatú bizonyítékokon és konszenzuson nyugvó módszertani útmutató jelen összefoglalásának az a célja, hogy rövid tájékoztatást adjon az ajánlások szerkezetéről és tartalmának lényegéről.
Az alvadásgátló kezelés önmenedzselése az első irányelvek (2001) óta rendkívül sokat fejlődött. A hordozható alvadásmonitorok továbbfejlesztésének köszönhetően ma már világszerte több mint 200 000 beteg alkalmazza ezt a módszert. Mindig a háziorvosi kontrollhoz kell viszonyítani a vizsgálat értékét.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.