A szerzők az amyloidosisok aktuális osztályozását, elnevezését, a kórfolya­mat alapvető szabályait ismertetik. Áttekintik a legfontosabb szisztémás és lokális amyloidosis szindrómák sajátosságait, a diagnózis felállításának segédeszközeit és a terápia ma még szegényes lehetőségeit.

Bevezetés
A sclerosis multiplex (SM) krónikus betegség, melyet gyulladás, kiterjedt elsődleges demielinizáció és progresszív neurodegeneratív folyamatok jellemeznek. Patogenezisének széles körben elfogadott koncepciója az, hogy az agyban és a gerincvelőben a T-sejt-mediált gyulladás szöveti károsodást indít el, a demielinizációt és a neurodegeneratív elváltozásokat heterogén mechanizmusok viszik előre, melyekben mind az adaptív, mind a veleszületett immunrendszer részt vesz. A demielinizáció és neurodegeneráció előrehaladásának kulcsmechanizmusai a mikroglia-aktiváció, reaktív oxigéngyökök termelődése és az oxidatív károsodás, főleg a betegség progresszív stádiumában. Emellett mitokondriális károsodás okozta energiahiány hisztotoxikus hipoxián keresztül tovább fokozhatja az oxigéngyöktermelést, mely erősíti a demielinizációs és neurodegeneratív folyamatokat. A betegség progressziójával a gyulladásos válasz intenzitása csökken, de az oxidatív sérülés és a mitokondriális károsodás a beteg korának előrehaladtával, az agyi károsodás és a léziók összmennyiségének felhalmozódásával összefüggő járulékos faktorok által súlyosbodik. A cikk szerzői SM-ben a demielinizáció és neurodegeneráció predilekciós helyeit vizsgálták és azt, hogy ezek milyen kapcsolatban vannak az artériás és vénás anatómiával.

Az agyi elektromos aktivitás vizsgálata lehetővé teszi az agyműködés nagy időbeli felbontású, noninvazív elemzését mind nyugalmi állapotban, mind feladatvégzés közben. Az együttesen „kisülő” neuroncsoportok szinkronizált működéséből fakadó oszcillációs aktivitásmintázatok elősegítik az idegi hálózatokon belüli és a hálózatok közötti konnektivitást és kommunikációt, így vizsgálatuk az agyműködés megértéséhez alapvető. 

A szegénységben nevelkedéssel járó stressz már a születéstől fogva károsíthatja a gyermek agyfejlődését. Már a kis jövedelmi különbségeknek is jelentős hatása lehet az agyra.

A koponya-agy sérülések a világon a harmadik vezető halálokot képezik; a kórkép az első négy életévtizedben több áldozatot szed, mint a daganatos és keringési megbetegedések együttesen. A sérültek sorsát meghatározza az első néhány órában kapott ellátás minősége, szervezettsége: emiatt és a betegek fiatal életkora következtében a tudományos bizonyítékon alapuló nemzetközi ellátási irányelveket követő kezelés az egyik legköltséghatékonyabb orvosi tevékenység. A közlemény a heveny, traumás burki és intraparenchimális vérzéseket veszi górcső alá.